Matekóra 6. rész

Béla
Merengésemből Anna hangja térített vissza a valóságba.

– Meg tudsz nekem bocsájtani?
– Persze, gyere, had öleljelek meg. – Tártam szét a karjaimat, álló fasszal.
– Én bízom benned! Nagylány vagy már, azt csinálsz, amit akarsz. Szeretlek, és megtennék érted bármit! Érted? – Folytattam, mélyen a szemébe nézve.
Közben meg kattogott az agyam a hallottakon, és különös izgalommal töltött el, milyen lenne, ha meglesném, amint Andris meghágja a nejemet. Megcsókoltam Annát, és a gyengéd odaadást éreztem rajta.

– Drágám, magamban akarlak érezni! – Markolta meg meredező férfiasságomat.
– Tégy magadévá! Azt szeretném, hogy mutasd meg nekem, mennyire szeretsz! – Suttogta a fülembe.
Melyik férfi tud egy ilyen kérésre nemet mondani? Magamra akartam fordítani, de ő azt akarta, hogy kutyásban hágjam meg. Nosza rajta, legalább nem látja az arcomat. Csak testben voltam jelen, az eszem azon járt, hogy tudnám összehozni Andrist és Angélát, a nejemet. Legalább fél órán át zakatoltam Annában. Az első – kutyásban átélt – orgazmusa után hanyatt fordult, és lábaival átkulcsolta a derekamat, kezeivel a felsőtestem. Vonaglott alattam, mint egy angolna, bevetette összes tudását, szorította és ellazította a hüvelyizmait, riszálta a csípőjét, de nem bírtam elmenni. A második – misszionáriusban „elszenvedett” – orgazmusa után magamra fordítottam, had lovagoljon kedvére. Miután harmadszorra is elélveztette magát, szopni kezdett. Imádom a száját, ennek ellenére komoly erőfeszítésembe került, hogy el bírjak élvezni.
Egyrészt mardosott a féltékenység, hogy az a nyikhaj Andris megdugta, másrészt furcsa izgalommal gondoltam rá, hogy ezt megteszi a másik szeretett nőszeméllyel, a feleségemmel is.
A következő hetekben a kislakásban minden egyes szeretkezésünk alkalmával bevillant, hogy ugyanebbe a punciba élvezett Andris. Anna minden mozdulatán éreztem az idegenkezűséget, kezdett másképp szexelni, mint Andris előtt. Igaz, hogy elmondta Andrisnak, hogy mi közünk van egymáshoz, de ennek ellenére le akartam róla választani a vetélytársamat, luksógoromat, és erre a legjobb megoldásnak az tűnt, ha rászabadítom a feleségemre.
Az élet – vagy Anna ármánykodása – segítette a dolgok folyását.