Májusi kaland

Kellemesen meleg májusi délután volt. Annyira kellemes, hogy úgy döntöttem, hogy kihagyom a délutáni órákat és inkább a medencében töltöm az időt... mint minden hozzám hasonló korú fiú tenné.
Persze a családomnak nem volt medencéje. A házunktól körülbelül három tömbnyire lévő apartmankomplexum medencéjében szoktam úszkálni. Az a kis apróság, hogy nem is ebben a komplexumban laktunk, nem tartott vissza attól, hogy besurranjak és élvezzem a hűs vizet. Régen rájöttem, hogy a valahova besurranás kulcsa egyszerűen az, hogy úgy kell viselkedni, mintha oda tartoznál. A mai nap pedig olyan kellemes volt, hogy nem tartoztam sehova, csak ide.
Mivel hétköznap volt és olyan időszak, amikor a legtöbb ember még a munkahelyén vagy az iskolájában tartózkodott, én azon kevesek közé tartoztam akik a medence mellett hűsölhettek. Ott volt egy nagymamás külsejű nő, aki a két unokáját felügyelte. Egy öreg fickó napozott a nyugágyaknál, távolságot tartva a két gyerek okozta fröccsenésektől. Végül a medence másik végén volt egy pár. A jelenlétük valamiért felkeltette a figyelmemet.
A nő a harmincas évei végén járt, körülbelül egyidős lehetett anyámmal. Közepes termetű volt, valószínűleg pár centivel alacsonyabb, mint az én öt láb hat hüvelykes magasságom. A testfelépítésére a "kellemesen gömbölyű" kifejezést találtam a legmegfelelőbbnek. Nem volt kövér, csak lágyan gömbölyödött. Türkiz színű egyrészes fürdőruhája a legpozitívabb fényben tüntette fel a domborulatait. A haja középbarna volt és egyenesen a lapockái közé omlott. De a nagyon telt mellei keltették fel igazán az érdeklődésemet. A fürdőruháját kifeszítve imbolyogtak, ahogy bemászott a medencébe. És különösen izgató volt nézni a megkeményedett mellbimbókat, amikor kihúzta magát a hűvös vízből.
A férfi a negyvenes évei végén járhatott, de lehet hogy megvolt már ötven is. Körülbelül hat láb magasra becsültem. Közepes testalkat, vékony, szürkésfekete, egyenesen hátrafésült haj. Ahogy a szűk, úszóversenyzők által használt fürdőnadrágjának tapadós anyaga kiemelte a farkát és a zacskóját, éppúgy felkeltette a figyelmemet, mint társa ugráló keblei.
Miközben úszkáltam a medencében, azon kaptam magam, hogy lopva kettőjükre pillantok, és időnként egyenesen bámulom őket.