Azok a boldog nyugdíjas évek
Megjelenés: 2024. december 16.
Hossz: 12 834 karakter
Elolvasva: 629 alkalommal
A régi rendszerben rendőrként dolgoztam, szép kariért futottam be, az őrnagyi rangig vittem. Azonban beleuntam, és úgy döntöttem, hogy harmincöt év szolgálati idővel nyugdíjba vonulok. Szép nyugdíjam lett, és volt megtakarított pénzem is, így a megélhetésem biztosítva volt. Pár hónapja neki fogtam felújítani a nagyszüleim házát amit megörököltem. Úgy terveztem ide vonulok vissza, pihenni, és a hobbimnak élni, ami a fényképezés volt. Ötvenöt évesen még jól tartottam magam, sportoltam, sokat túráztam, meg voltam elégedve a testemmel. Soha nem nősültem meg, a nők mégis nagyon szerettek. Mindig volt egy-két elhanyagolt nő aki szívesen vette a közeledésemet. Nyár elején hagytam magam mögött a várost, és vonultam önkéntes száműzetésbe. A ház már készen várt, felújítva, modernizálva. Az első éjszaka nagyon jól aludtam, halk kopogásra ébredtem reggel. Egy száll alsónadrágban szaladtam ajtót nyitni, egy korom béli nő állt az ajtóban.
– Szia Gábor! – köszöntött mosolyogva. – Tényleg igaz a hír, hogy haza költöztél – ölelt át. Nem ismersz meg ugye?
Tanácstalanul ráztam a fejem.
– Klári vagyok a szomszédban laktunk, nagyon sokat játszottunk gyerekkorunkban amikor itt nyaraltál a nagyidéknál.
– Jaj Klári ne haragudj, hogy mindjárt nem ismertelek meg, de egy kicsit megváltoztál.
Klári volt életem első szerelme, és ő volt az első nő az életemben, mindig is hálás szívvel gondoltam rá.
– Hát igen megöregedtünk, most csak látogatóba jöttem, de úgy tervezem, hogy én is haza költözöm.
Kicsit hátra lépett, és alaposan végig mért, elmosolyodott, láttam elégedett a látottakkal.
– Mi lenne ha ma átjönnél vacsorára, kicsit nosztalgiázhatnánk, és jól elbeszélgetnénk.
Meglepett a meghívás, de örömmel igent mondtam. Hat órakor egy csokor virággal, és egy üveg borral átsétáltam Klárihoz. Kellemes illatokat éreztem már az ajtóban, reméltem valami finom vacsorával lep meg.
– Gyere be foglalj helyet, mindjárt kész a vacsora, addig felbonthatnád a bort.
Szépen megterített asztalhoz vezetett, amíg a borral foglalatoskodtam alaposan szemügyre vettem. Kláriból amolyan bögyös-faros menyecske lett, fekete haja, és barna bőre izgalmassá tette. Mezítláb volt, és egy rövid könnyű nyári ruhát viselt.
– Szia Gábor! – köszöntött mosolyogva. – Tényleg igaz a hír, hogy haza költöztél – ölelt át. Nem ismersz meg ugye?
Tanácstalanul ráztam a fejem.
– Klári vagyok a szomszédban laktunk, nagyon sokat játszottunk gyerekkorunkban amikor itt nyaraltál a nagyidéknál.
– Jaj Klári ne haragudj, hogy mindjárt nem ismertelek meg, de egy kicsit megváltoztál.
Klári volt életem első szerelme, és ő volt az első nő az életemben, mindig is hálás szívvel gondoltam rá.
– Hát igen megöregedtünk, most csak látogatóba jöttem, de úgy tervezem, hogy én is haza költözöm.
Kicsit hátra lépett, és alaposan végig mért, elmosolyodott, láttam elégedett a látottakkal.
– Mi lenne ha ma átjönnél vacsorára, kicsit nosztalgiázhatnánk, és jól elbeszélgetnénk.
Meglepett a meghívás, de örömmel igent mondtam. Hat órakor egy csokor virággal, és egy üveg borral átsétáltam Klárihoz. Kellemes illatokat éreztem már az ajtóban, reméltem valami finom vacsorával lep meg.
– Gyere be foglalj helyet, mindjárt kész a vacsora, addig felbonthatnád a bort.
Szépen megterített asztalhoz vezetett, amíg a borral foglalatoskodtam alaposan szemügyre vettem. Kláriból amolyan bögyös-faros menyecske lett, fekete haja, és barna bőre izgalmassá tette. Mezítláb volt, és egy rövid könnyű nyári ruhát viselt.
Ez csak a történet kezdete, még 6 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A történethez való hozzászólás nem engedélyezett!