Lányom végleges elengedése utáni örömök 3. rész

A következő napok eseménymentesen, mégis érzelmi viharokkal teltek el. Ismét szinte szerelemmel tekintettem a férjemre, a szokásos hirtelen haragomat még csírájában elfojtottam, mivel Karcsit is mintha teljesen kicserélték volna. Ő is pálforduláson ment keresztül. Alkalmazkodni látszott a rendmániámhoz, a házimunkában figyelmesen besegített, becézgetett, 30 év után „csak úgy” kaptam virágot, minden évforduló nélkül. Magamon is elcsodálkoztam, hogy vénségemre bújós cica lettem, simogatásra még doromboltam is. A munkában viszont még keményebb lettem. A legkisebb hibára is ugrottam a munkatársaimmal szemben, de ha az ügyfélnek nem szándékosság miatt volt elmaradása, próbáltam segíteni.
Karcsi az utolsó együttlétünk után két nappal puszilgatni kezdett. A megszokott lemez kezdett pörögni az agyamban, hogy mi a faszt akar, verje ki magának, stb. De hirtelen megugrott a tű. Miért csak akkor, ha az én óhajom, az én kíváncsiságom? Engedtem a csábításnak, simogattam, visszapusziltam, de a türelmetlenségem nem engedett belemerülni a szex rejtett bugyraiba. Karcsi kielégülése utáni forgatókönyv indult volna el, azaz hogy pisi, mosakodás, elfordulás és alvás, de volt annyi időm gondolkodni, hogy a vállára tettem a fejemet, és hagytam magam átkarolni, a melleimet fogdosni, ami nem is olyan rég még a karja eltörésével végződött volna. Két dolog is csitított. Az egyik, hogy ő megadta nekem, amire talán már régóta is, igaz, elnyomottan, de vágytam, és a másik a kicsi félelem, hogy anélkül nekem már nem megy?
A lányom is szárnyalt, akár órákon át csacsogott a telefonban, sejtelmesen jelezve, hogy csodát tettem velük, és azt érzi, hogy egy kis másfajta törődés után repülnek a gyönyör szárnyán.
Csütörtökön zavartan hívott fel.

– Szia, anya!
– Szia, kicsim! Jól vagy? Mesélj!
– Igen jól vagyok. – Mondta, de anyai szívem kiérezte a hangjából, hogy nyomja valami a lelkét.
– Mond, mi bánt?
– Honnan tudod? Beszéltél Péterrel?
– Nem, csak érzem.
– Anya, Péter last minute akcióban lefoglalta a hétvégét egy wellness szállodába.
– Visszafelé gyertek be egy ölelésre, pár szót váltani.
– Az jó is lenne, de pont az ellenkező irányba megyünk, de tudod, hívlak!
– Jól van kiscicám, majd híjsz. Vigyázzatok az úton! – Ahogy letettük, már hívtam is Karcsit.