A jégmadár röpte 14. rész - Befejező epizód
Megjelenés: 2024. december 6.
Hossz: 14 620 karakter
Elolvasva: 348 alkalommal
Egy 30-as férj néhány évnyi gördülékeny és kompromisszumkész házzasság után ráveszi magát, hogy belenézzen pornósztár felesége munkásságába. A döntés lavinát indít el az életében.
Elmondtam hát a történetem végét Olgának:
Amikor aznap hazamentem, nem szóltam előre Ajnának. Annyi mocskos dolog után, amit elkövettem a háta mögött, a sötét énem arra ácsingózott, hogy rajtakapjam valakivel. Lehetőleg egy egész stábbal, mindenféle nációból, esetleg egy-két agárral. Akkor végre enyém lehet az áhított erkölcsi fölény. De amikor benyitottam, csak Ajnát találtam. Egyedül, és erősen kapatosan. Hálóingben volt, noha még csak délutánban jártunk. Azonnal odajött hozzám ingatag járással és a nyakamba ugrott. Egy pillanatig, hosszú pillanatig csak öleltem. Sejtettem, hogy ez akár az utolsó ölelésünk lehet, és a mai napig hálás vagyok azért, mert akkor ezt előre láttam. Jó volt így. Addig, amíg nem engedtem el, hihettem akár azt is, hogy most még helyrehozhatóak a dolgok. Hogy együtt alszunk, sorozatot nézünk, reggel együtt kávézunk és arról beszélgetünk, hová utazzunk el nyaralni, mit csináljunk hétvégén, és a többi, lehetetlenül távoli ábrándkép is valósnak tűnt egészen addig.
Elengedtük egymást. Ő elkezdte lassan forgó nyelvvel megfogalmazni a bocsánatkérést. Rossz volt ilyennek látni. Haja kócosan és mosatlanul tapadt feje oldalára, szemei karikásak voltak, szája korábbi hányásoktól színeződött el. Hálóinge alatt pizsamát hordott, ami szaglott az izzadságtól. Én tettem ezt vele, gondoltam. Ő azt hiszi, ő a hibás, de én hoztam ilyen állapotba. A fürdőbe kísértem. Készítettem ki neki tiszta ruhákat. Azt akartam, hogy amikor elmondok mindent, saját magától kicsit se undorodjon. Tartogassa csak nekem az egészet.
A zuhany után átöltözve, egy fokkal éberebb tekintettel nézett rám, és hálásan fogadta el a neki nyújtott bögre kávét. Mikor megszólalt volna, átvettem a kezdeményezést.
– Sajnálom, ahogy viselkedtem veled.
– Fő, hogy visszajöttél, drága... én...
– Nem arról beszélek. Kutakodtam utánad – elkerekedett a szeme. Maga elé révedt. Nem kérdezte, miért. Tudta, minek néztem utána. Szinte láttam, ahogy végigvesz mindent, ami csak nyilvánosan elérhető róla a világhálón. És a kábelközvetítésről még nem is sejtette, hogy láttam. Hogy Laurával néztük, miközben én kinyaltam a punciját.
– Látni akartam, mit csinálsz.
Amikor aznap hazamentem, nem szóltam előre Ajnának. Annyi mocskos dolog után, amit elkövettem a háta mögött, a sötét énem arra ácsingózott, hogy rajtakapjam valakivel. Lehetőleg egy egész stábbal, mindenféle nációból, esetleg egy-két agárral. Akkor végre enyém lehet az áhított erkölcsi fölény. De amikor benyitottam, csak Ajnát találtam. Egyedül, és erősen kapatosan. Hálóingben volt, noha még csak délutánban jártunk. Azonnal odajött hozzám ingatag járással és a nyakamba ugrott. Egy pillanatig, hosszú pillanatig csak öleltem. Sejtettem, hogy ez akár az utolsó ölelésünk lehet, és a mai napig hálás vagyok azért, mert akkor ezt előre láttam. Jó volt így. Addig, amíg nem engedtem el, hihettem akár azt is, hogy most még helyrehozhatóak a dolgok. Hogy együtt alszunk, sorozatot nézünk, reggel együtt kávézunk és arról beszélgetünk, hová utazzunk el nyaralni, mit csináljunk hétvégén, és a többi, lehetetlenül távoli ábrándkép is valósnak tűnt egészen addig.
Elengedtük egymást. Ő elkezdte lassan forgó nyelvvel megfogalmazni a bocsánatkérést. Rossz volt ilyennek látni. Haja kócosan és mosatlanul tapadt feje oldalára, szemei karikásak voltak, szája korábbi hányásoktól színeződött el. Hálóinge alatt pizsamát hordott, ami szaglott az izzadságtól. Én tettem ezt vele, gondoltam. Ő azt hiszi, ő a hibás, de én hoztam ilyen állapotba. A fürdőbe kísértem. Készítettem ki neki tiszta ruhákat. Azt akartam, hogy amikor elmondok mindent, saját magától kicsit se undorodjon. Tartogassa csak nekem az egészet.
A zuhany után átöltözve, egy fokkal éberebb tekintettel nézett rám, és hálásan fogadta el a neki nyújtott bögre kávét. Mikor megszólalt volna, átvettem a kezdeményezést.
– Sajnálom, ahogy viselkedtem veled.
– Fő, hogy visszajöttél, drága... én...
– Nem arról beszélek. Kutakodtam utánad – elkerekedett a szeme. Maga elé révedt. Nem kérdezte, miért. Tudta, minek néztem utána. Szinte láttam, ahogy végigvesz mindent, ami csak nyilvánosan elérhető róla a világhálón. És a kábelközvetítésről még nem is sejtette, hogy láttam. Hogy Laurával néztük, miközben én kinyaltam a punciját.
– Látni akartam, mit csinálsz.
Ez csak a történet kezdete, még 7 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Számomra nagyon izgalmas volt ezt a sorozatot írni, és rengeteget tanultam belőle. Szuper volt újra és újra rálesni, hányan értékelték, kinek mi a véleménye, kiben milyen gondolatok indultak el. Még tartósnak ígérkező barátságokat is nyertem a sorozat által, ami a legnagyobb kincs számomra. Tudom, volt itt-ott némi hullámzó színvonal, de az egészét tekintve elégedett vagyok azzal, amit írtam. Idejét láttam már lezárni, és habár teljesen más irányt vett a történet, mint eleinte gondoltam, nem érzem, hogy okom lenne szégyenkezni, ahogy folytatni sem volna értelme. Remekül rámutattak többen, hogy a végén éppen felívelőben van a főhős lelkileg, ebben az állapotában szeretném, ha elengednénk őt fiktív világában, hátha tényleg összeszedi magát. Ezen a pontos nem érezném fair-nek újabb konfliktusok behozását. Motoszkál a fejemben több halovány ötlet, nem kizárt, hogy rövidesen új sorozatot indítok. Ha nem, ez az élmény akkor is megmarad.
Adtam 10 pontot, de valaki, aki éjjel idejár és lepontoz, megint színre lépett. Nem értem, hogy ha elolvasta és nem tetszett neki, akkor ezt miért nem írta meg, ha meg nem olvasta, akkor miért adott 1 pontot? Lehet, hogy nem is élő személy, csak egy program, egy személytelen, buta program, amit egy agyatlan erre talált ki? Neked köszönöm, hogy megírtad ezt a sorozatot. Tetszett.