A jégmadár röpte 13. rész

Olgát egy társkeresőn ismertem meg. Idősebb volt nálam egy kevéssel. Tényleg nem sokkal. Épp annyival, hogy ez izgatóbbá tegye a helyzetet, ha a megcsalás, az előre megbeszélt szexrandi, és az erotikus légyottokra szánt kis búvóhely nem tette volna azzá. Olga alacsony volt, mondhatni tömzsi, a haját szőkére festette. Nem láttam rajta semmi különleges ismertetőjegyet, sem különös formájú orrot, sem egy anyajegyet, amiről szonettet írhatnék, pontosan úgy festett, mint száz másik háziasszony, akikről megfeledkeztek. Csinos volt a maga módján, bár nem mondanám az esetemnek. Elsősorban az vonzott benne, hogy házas volt. Mióta válófélben voltam, rájöttem, hogy szükségem van a titkolózásra. És a szégyenre.
A bűntudattal átitatott testnedvek lettek számomra az elsőszámú afrodiziákumok.

Nem akartam „hazavinni” Olgát, mert a „lakásom” még mindig jobban hasonlított raktárra. Az Ajnával közös házba még vissza-visszatértem, a kulcsomat nem kérte el, csak épp találkozni nem akart velem. Jószerivel oda csak azért mentem, hogy magamat . Bármit is követtem el az elmúlt hónapokban, az már egy bizonyos határ átlépése lett volna, ha a hitvesi ágyban dugom meg legújabb hódításomat. „Hódítás. ” Arról van szó, hogy Olgán már a profilképén is látszott, hogy szomorú, magányos, szenved. Ezt használtam ki.

Kivettem egy szobát egy kifejezetten titkos viszonyt folytató feleknek szánt panzióban. Olga ódzkodott tőle, hogy ott jelenjen meg.
– Tudni fogják, miért megyünk oda – szemlesütve kevergette a szójatejes kávéját. A kávé kilöttyent a kapkodó mozdulatra, és amikor sután lenyalta az ujjáról a tejhabot, az asztal alatt pompás erekcióm támadt. Ha arra kellett volna rávennem egy szopáshoz, hogy az űrbe jöjjön velem, valahogy arra is megpróbáltam volna rábeszélni.
– Ezeket a helyeket nem csak erre tartják fenn – hazudtam. A honlap nem fogalmazott egyértelműen, nehogy perelhetőek legyenek későbbi válások alkalmával, de erősen utaltak rá, hogy ügyfeleik szinte mind házasok, és szinte sosem egymással.
– Nem? – cukin nagyra nyitotta kék szemeit, finom ráncai kisimultak. Nem volt kifejezetten gyönyörű arca, inkább csak átlagosan helyes, de nagyon értett a sminkeléshez, szemeit pedig egy nőstényördög dévaj szemévé varázsolta. Láttam rajta, hogy hinni akar nekem.