Szomszédom, Irina

Egyike volt azoknak az ostobán forró napoknak Közép-Nyugaton. Ismered a helyzetet, ahol csak ülsz és izzadsz az árnyékban. Természetesen ez volt az a nap, amikor feltétlenül le kellett nyírnom a füvet. Észrevettem, hogy a szomszédom az utca túloldaláról úgy döntött, végre ideje az övét is rendbetenni. Így hát berántottam a fűnyírót, és bűntudatom volt amiatt, hogy egy ilyen forró napon benzint égetek dacolva a  levegőminőségi-riasztással, és hamarosan a tökömig leizzadtam de a pázsit rövid és takaros lett.
– Hé, helló! – egy női hang szólított meg valakit. Felemeltem a levágott teli zsákot, és a házhoz támasztottam. – Hé, Tom! – hallottam újra a hangot közvetlenül a hátam mögül. Megfordultam, és megláttam Irinát.
Néhány hete költözött be és én segítettem neki füvet nyírni az első héten aztán együttműködtem az apjával is, hogy levágjunk néhány a garázs fölé benyúló faágat. A tinédzser fia egy iskolabusszal utazik a lányommal, de én keveset járok ki a házból társalogni, ezért néhányszor csak intettem neki a bejárati ajtóból. Ő és én is otthonról dolgozunk, de mindig elfoglalt vagyok, és odáig még nem jutottam el, hogy megkérdezzem, átjön-e valamikor ebédelni.
Ott állt egy szűk edzőnadrágban és egy melltartóban,   az inge félredobva, és az izzadság fénye csillogóvá tette fa edetlen bőrét. Ránéztem, látszott a kis pocaka és egy csipetnyi „tevepata”, amely kidomborodott a nadrágja elején. Alig álltam meg, hogy ne bámuljam feltűnően a nedves melltartójába zárt nagy melleit, amik egy csipetnyi kiálló mellbimbót is megmutattak, és ehelyett az  arcára a szememet. Vékony ajkak és kifejező barna szemek, amelyeket egyenes, vállig érő sötét haj keretezett. Felkuncogott valamin, és válaszolt a kíváncsiságra, ami reméltem, hogy megjelent az arcomon.
– Nem tudom elindítani a fűnyírómat. Megnézed mi a baj?
– Persze, persze, egy perc – és befejeztem a takarítást a munka után. Megittam a megmaradt üveg víz nagy részét, majd követtem őt az utca túloldalán, némi bűntudattal amiért megbámulom a feneke ide-oda billegését, ahogy sétált előttem. Egy pillanatal később utolértem őt a garázsa előtt.
– A légkondi legalább működik? –   törtem meg a csendet, és a fűnyíróra néztem.
– Nagyon jól működik, köszönöm kérdését.
– Jake-nek bevált az új iskola?
– Nehezen tud barátkozni, de egyébként jól megy. Jók az eredményei.
– Uh, bárcsak ez lenne a helyzet a lányommal is.
Néhány tréfásnak szánt megjegyzés mellett ellenőriztem, hogy van-e elég benzin, és a kenőolaj szintje is jól nézett ki. Elterelte a figyelmemet, mert a nyilvánvaló kényelmetlensége miatt folyamatosan igazgatta a melltartóját.
– Mit csináltál, amikor megpróbáltad elindítani?
– Semmit, csak nem indult el.
Megnyomtam a kart, hogy  nyissak egy kicsit a pillangószelepen, és meghúztam a zsinórt. Semmi. Aztán rájöttem a problémára. Néhányszor megnyomtam a kis alap-befecskendező gombot, majd újra próbálkoztam. Némi köhögés és puffanás után az arcán a legaranyosabb döbbenet látszott.
– Most mit csináltál?
– Szóval, ez a kis gomb itt elöl bepumpál egy kis benzint aztán ha berántom, egy szikra meggyújtja és így beindítja a motort (nem mintha eleget tudtam volna ezekről a dolgokról ahhoz, hogy megfelelően elmagyarázzam). Ez a gomb löki be az első adagot, hogy beindíthassam a gépet. Általában az első indításkor 5-6 alkalommal kell pumpálni.
Most egy kicsit zavarban voltam.
– Elég magas a füved, állítsuk feljebb a pengéket különben egy menet után lefullad.
Néhány fokozatal megemeltem a gépet, újra beindítottam a fűnyírót, és tettem néhány lépést a gyepen. Nem volt fűgyűjtő zsák a fűnyírón, így nagy csomók maradtak a nyomomban.
– Várj! – és visszamentem az utca túloldalára, hogy felkapjak egy extra zsákot. Rövid időn belül megcsináltam az első kört, hogy lerövidítsem a fű hosszát, aztán megtettem a másodikat alacsonyabb állában is, hogy minden rövid és rendezett legyen.
Az ő udvara sokkal kisebb volt, mint az enyém, így csak egy rövid időbe telt a munka befejezése. Észrevettem, hogy tetszik neki a hozzáállásom, és halk megjegyzéseket tett, például:
– Akkor a legszebb, ha szépen gondozzák –, amit látszólag figyelmen kívül hagytam férfias vágyamban, hogy megmutassam neki, hogyan kell gondozni a pázsitot. Pajkos vigyora azonban felkeltette a figyelmemet, és ráébredtem, hogy a játék már zajlik.
– Például látom, hogy a bokraid benőtték a kaput és ha nem vágják vissza, akadályozhatják a beállást a kocsival – vártam a válaszát. A kapura és a benőtt sövényre nézett, és mintha elmerült volna a gondolataiban. Elindult abba az irányba, és elfordította a fejét.
– Biztosan szomjas vagy, gyere utánam, és hozok egy kis limonádét.
– Előbb hadd takarítsam el ezt  a cuccot.
Eltűnt a bejárati ajtón, én pedig betoltam a fűnyírót a garázsába és letettem a fűhulladék zsákját a szemeteskukák mellé. Miután becsuktam a garázsajtót, csatlakoztam hozzá.
Hangulatos hátsó udvar volt, amelyet egy benőtt kert szegélyezett. Egy heverővel, néhány székkel és egy asztallal volt berendezve egy cementlapos teraszon. Az asztalon két jeges pohár állt amit egy kancsó limonádéból kezdett megtölteni.
– Nem frissen facsart, de remélhetőleg kellően üdítő lesz az ízlésednek.
– Szakértő citromfacsaróként mondhatom: e felől semmi kétségem – mosolyogtam, miközben legbelül felnyögtem. A flörtölős játékom nyilvánvalóan még némi kidolgozást igényelt.
– Biztos vagyok benne, hogy minden cseppet a kehelybe facsarsz és talán még egy kis párás gyöngyözést is kihozol belőle.
Legbelül megremegtem. „Állj, állj csak meg! ”
Átnyújtott egy pohár limonádét.
– Talán egyszer megmutathatnád nekem azt a szakértő citromfacsarási technikádat.
– Minden a hüvelykujjon múlik.
Néhány pillanatig csendben ültünk. Levette a tornacipőjét, és végignéztem a lábán. A combja vastag és sima volt, a vádlija formás. A lábujjait tornásztatta, ahogy kiszabadultak a friss levegőre.
Újra mocorogni kezdett, és megigazgatta a melltartóját. Amikor figyeltem, ahogy ezt csinálja, rájöttem: lehet, hogy a farkamat is meg kellene igazítanom. Semmi sem segített: a friss levegő és az udvari munka ami előkészítette a testem, a forró szomszéd, aki lényegében a saját melleit simogatta. Határozottan nem segített.
– Kibaszottul meleg van ehhez – tört ki váratlanul. – Elnézést, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni... – elhallgatott, miközben a háta mögé nyúlt, és kioldotta a melltartóját, kiszabadítva a citromokat, pontosabban a grapefruitokat az átizzadt börtönükből.
– Egyáltalán nem haragszom-  válaszoltam gyorsan lazán, annak ellenére, hogy megdöbbentem ezen a hirtelen fordulaton. – Nagy rajongója vagyok a szabadtartású citrusféléknek.
Egy oldalsó pillantást és fanyar mosolyt vetett rám, miközben a már nedvességgel telített melltartójával próbált letörölni egy kis izzadságot a mellkasáról. Gyorsan levetettem az ingem, hogy neki de rájöttem: ugyanolyan nedves és átizzadt, mint az ő melltartója. Kinyújtott kézzel ültem és néztem őt, majd az inget, aztán nevettem. Mi mást tehetnék?
Nyilvánvalóan elég jól érezte magát velem, amiért hálás voltam, és bár látszott, hogy volt némi könnyed flörtölés, szerintem ez nem arra szexuális nyitányra való felhívás, mint amilyen a fejemben kezdett forogni. Megköszönte a felajánlást, én pedig visszahúztam a kezem és befejeztem a limonádét. Felkelt, hogy újratöltse a poharamat, és nem tudtam nem a melleit bámulni. Imbolyogtak előttem olyan közelről, hogy kis izzadtsággyöngyöket láttam a mellbimbóihoz csordulni, és cseppeket formálni. Elbűvölő volt.
– Tom! Itt, kicsit feljebb van a szemem.
Felnéztem, nagyot nyeltem, és kényelmetlenül mocorogtam, ahogy nevetve átnyújtotta nekem a frissen töltött poharat. Idegesen kortyolgatni kezdtem, és rájöttem, hogy ezt a szomjúságot a limonádé nem fogja megszüntetni. Továbbra is abban reménykedtem, hogy mond valami nyilvánvalót, valami nyílt vagy akár finom jelét a beleegyezésnek, egy meghívást. De ehelyett néhány pillanatig ültünk, hallgattunk, kortyolgattuk a limonádét amíg meg nem törtem a csendet és megkérdeztem:
– Szóval, van valami terved a kerteddel, Irina? – Nincs szomorúbb látvány egy magányos úriembernél (jelen esetben nálam).
Egy pillanatig elgondolkodott:
– A termőtalaj úgy tűnik csontszáraz, és problémáim vannak a locsolótömlővel is.
– Tömlő? –   a figyelemelterelésre vágyva felugrottam. – Valahogy tömlő-szakértő is vagyok. Elfordultam tőle és elindultam a ház hátsó része felé, ami valószínűleg jó is volt, mert éreztem, hogy az arcom elvörösödik a zavartól. „Tömlő-szakértő? ” Mi a fenét gondoltam? Hallottam, ahogy a széke a terasz kövén kaparászik amikor odaértem a csaphoz. Felemeltem a slagot és elfordítottam a csaptelep fogantyúját, és nem meglepő módon víz kezdett kifolyni belőle. Nem láttam semmilyen szivárgást vagy nyilvánvaló problémát, majd éreztem, hogy egy kéz a vállamhoz ér. Gondolkodás nélkül megfordultam és Irina a mellkasomra tette a kezét, nehogy nekiütközzek, mivel a tömlőből már ráfröccsent a víz.
– Te biztosan tudod, hogyan kell átnedvesíteni a talajt a magányos lányok kiskertjében.
Elfordítottam tőle a tömlőt, biztos voltam benne, hogy akkor és ott meghalok a szégyentől. Hozzám hajolt, mögém nyúlt és elzárta a csapot. Kezét a vállamhoz csúsztatva a szemembe nézett:
– Az isten szerelmére, megcsókolnál már? –  ledobtam a slagot.
A másodpercek alatt elmormoltam: „Mondtam, hogy tömlőszakértő vagyok” – a kezem megérintette az arcát, és az ajkaim megtalálták az övét. Minden korábbi bizonytalanságot, minden habozást elsöpört a szenvedély hulláma ahogy ajkaim az övéihez húzódtak és összenyomódtak. Nyelveink tátott szájú ölelésben találkoztak, és éhesen küzdöttek egymással. Ahogy ajkaink, nyelvünk és kezünk egymást fürkészte, éreztem: az izgalmam az egekbe szökik, mert hallottam, ahogy a légzése felerősödik.
A hőség ellenére megborzongott, amikor félrehajtottam a fejét, és mohón falni kezdtem a nyakát, és a csupasz válláig igyekeztem. Megízleltem a sós bőrét, és ő zihált, amikor a fogaim finoman ráharaptak arra az izomra, amely a vállát a nyakával összeköti. Igyekeztem gyengéd lenni, szinte csak megérinteni, de a továbbra is lángoló szenvedélyem elhomályosította a normális, körültekintő értelmemet, és nem tudtam elfojtani azt a sürgető vágyat, hogy teljesen felfaljam ezt a forró, édes nőt a karjaimban.
Az izzadságunk  szinte ömlött ahogy a kezeim végigsiklottak a testén, átcsúszva egy fényes verejték rétegen. A bőre csillogott a napon, és lehunytam a szemem, hogy a légzésére és halk nyögésére koncentrálhassak, a simaságára és a körülöttünk lévő levegőt átható pézsma aromára, ami egyre mélyebbre terelt a vágy feneketlen szakadékába.
Visszatettem a számat az övéhez, hevesen megcsókoltam, kezeimmel a haját simogattam. Éreztem, ahogy a mellei a mellkasomhoz nyomódnak, forrók és feszesek. Azok a mellek amelyek elindították ezt az egész eseményláncot! Egy utolsó határozott, szinte csókkal megfordítottam, egyik karommal átöleltem a derekát. A másik kezemmel felemeltem a haját a nyakából, hogy puszilhassam és haraphassam hátul is. A kezem most szabaddá vált, összekulcsoltam az egyik mellén. A kezeim nagyok, de még mindig nem elegek ahhoz, hogy teljesen átfogjam az egyik csodálatos mellét. Az ágyékomat a duzzadt férfiasságommal a fenekéhez nyomtam és közben magamhoz szorítottam.
– Így facsarunk citromot – suttogtam a fülébe, mire válaszul kuncogott és megborzongott. Megcsíptem a mellbimbóját, elvégre a lényeg tényleg a hüvelykujjban van, és örömmel éreztem, ahogy az érintésemre megkeményedik. Néhány percnyi figyelem után az egyik mellén lecsúsztattam a kezem amíg a rövidnadrágja derékpántjához ért, a másik kezemet pedig felemeltem, hogy megtapasztaljam a másik gyönyörűséget is. Feszessége váratlan volt, sötét, széles bimbóudvarral és barna, hosszú mellbimbókkal. Öröm volt megérinteni és ujjaimmal megtapogatni.
Amíg izgattam a mellbimbóját, és a kezemmel körbesimítottam a melle alsó részét, a másik kezem önszántából becsúszott a rövidnadrágjába, és most a szőrzete felett siklott. Még mindig magamhoz húzva tartottam, hogy simogatni tudjam a fenekét a megkeményedett farkammal. A kezem megállt a már alaposan nedvező puncinál, és a rövidnadrágja tapadó feszessége miatt alig bírtam belevezetni az ujjam.
– Nem túl kényelmes ugye? – elfordította a fejét, hogy kacér pillantást vessen rám, lassan letolta a nadrágját, és a farkamhoz simította a fenekét, ahogy az anyag átadta helyét a bőrnek. Egészen a térdéig letolt nadrágja miatt a lábai most már össze voltak húzva, de ez is elég volt ahhoz, hogy az ujjaim vándoroljanak a most szabaddá vált sima redőkben. Szexének pézsmaszaga most betöltött, és fogaimmal és nyelvemmel felszántottam a tarkóját és a vállát. Egyik kezem a mellén pihent mozdulatlanul, miközben a másikkal a nedvességét fürkésztem, megtaláltam a duzzadt kis bimbócskát, és kiszabadítottam a takarásából.
– Remélhetőleg elég jó a technikám –  válaszoltam a korábbi kihívására. – Hacsak nem akarod, hogy abbahagyjam.
Felsóhajtott válaszul, miközben az ujjam ingerelte és provokálta megkeményedő kis bimbóját, aki biztonságosan belebújt a ragacsos meleg redőibe. Nem telt bele sok idő, mire a karjaimban vergődött, csípője valami ismeretlen ritmusra mozgott, sóhajai nyögésekbe fulladtak. A ritmus fokozásával a nyögései sürgetőbbé és hangosabbá váltak, még határozottabb és gyorsabb mozdulatokra késztetve az ujjamat, míg végül megborzongott, egy pillanatra ernyedten hozzám dőlt, és a teste ugyanakkor megfeszült.
Gyors légzését szaggatott zihálás szakította meg, és ahogy lelkesedése egy pillanatra lehűlt, így a légzése is elcsendesedett, én pedig kihúztam a kezemet a simaságából, és újra megfordítottam, hogy megcsókoljam. Kis híján elvesztette az egyensúlyát, mert rövidnadrágja a még térde körül volt. Letérdeltem, hogy befejezzem a levételét, így egy gyűrött kupacban hevertek a fűben. A puncijából kiáramló női illat volt, és rövid időre azon gondolkodtam, hogy először a nyelvemmel merüljek-e bele, amikor éreztem, hogy felránt, majd átölel és szenvedélyesebben csókol meg mint korábban. Ő is elveszett abban a csókban, ahogy én is, teljesen elbűvölt az eufórikus köd, ahogy a kezeim lefelé vándoroltak a fenekéhez, majd újra felfelé, hogy megsimogassa a haját és megsimítsam az arcát. Végtagok, ajkak, nyelvek és csillapíthatatlan vágyak kuszasága voltunk.
Aztán éreztem: megrántja az övem. A kioldott csat kattanása, a felső gomb pattanása, majd a cipzár lehúzásánakk összetéveszthetetlen hangja. Egészen addig, még mindig a csókunkra koncentrált.
– Simán – mormoltam el a nyelve mellett, és éreztem, hogy a szája elégedett mosolyra görbül, miközben lerúgtam a kerti klumpámat, hogy a rövidnadrágom enyhe puffanással leessen a bokám körül. Végül kiszabadulva a farkam félárbocra állt, a golyóim megfeszültek, ahogy levegő zúdult rájuk. Karcsú ujjainak egyetlen érintésére az erekcióm teljes pompájában tért vissza, ahogy a lélegzetem is elakadt a torkomban.
Kezei eltűntek a testemről, majd éreztem, ahogy megrántja a karomat, és arra késztetett, hogy kiszabadítsam őt könnyű ölelésemből. Ujjai az enyémbe fonódtak, és bágyadtan kinyújtotta mindkét karunkat, és megcsókolta a karomat az arca mellett. Közelebb léptem, amíg a farkam feje meg nem érintette a hasát, és egy apró csepp előváladék keveredett a verejtékével.
– Meg akarlak dugni – fakadtam ki nem túl úriember módjára, és a válasza az volt, hogy a heverő felé húzott.
Majdnem elestem amikor megpróbáltam kilépni a rövidnadrágomból, és félig megbotlottam, ahogy hátrafelé sétált a nyugágyhoz, és nem vette le rólam a szemét.
– Reméltem, hogy ezt mondod – suttogta, miközben felemelte az egyik párnát, mielőtt visszafeküdt rá, teljes testét kitárva elém, lábait előre tárva. – Légy szelíd, szűz vagyok.
Általában nevetnék rajta, de túlságosan elkapott a pillanat, ahogy előttem feküdt, nőies domborulataival és megbabonázó szemeivel. Nem tudtam semmi okosat kitalálni válaszul, ezért letérdeltem, a lábai a heverőn, és az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, az volt:
– Extra durván, értem.
Tudom, hogy arra számított azonnal nekivágok és biztosan készen állt rá, de még mindig volt egy dolog, amit meg akartam tenni, és lehajoltam, és az egyik mellére tettem a számat. A sós csípős íz azonnal rám tört, de hamar eltűnt, ahogy nyalogattam és a számba szívtam az egészet, nyelvemet az alsó része alá irányítottam, hogy végignyaljam a hajlatot is.
Ez a mellbimbó pontosan olyan volt amilyennek elképzeltem, vastag és feszes. Erősen megszívtam és éreztem, hogy a fogaim enyhe nyomására körbegurul. Lihegett majd felnyögött és éreztem, ahogy ujjai válaszul a hajamat simogatják. Idővel átváltottam a másik mellére, ami újabb nyögéseket váltott ki, és észrevettem, hogy az egyik keze a lábai közé mozdul. Annak ellenére, hogy a faszom keményen tombolt megelégedtem azzal, hogy szophassam a melleit miközben ujjai saját varázslatukat dolgozták ki. Éreztem ahogy mozog és remeg, ahogy nyögései egyre mélyebbé váltak, és hamarosan megborzongott az újabb orgazmustól.
Látva őt magam alatt és hallva örömét, ez áthajtott a határon. Gyorsan elszakadtam tőle, és a helyére igazítottam a farkam. Közelebb húzott, hogy megcsókoljon, én pedig megpróbáltam simán beköszönni hozzá ugyanazzal a mozdulattal, de a makkom nekiütközött a szeméremajkaknak. Belenevettünk a csókba, mire ő kiáltott egyet: – Hoppá!
– Legalább nem a rossz lyukat találtam meg – vágtam vissza –, de még van remény.
Már éreztem hol vagyok és végül a feszülő tagomat az őt üdvözlő réshez igazítottam, majd lassú, egyenletes mozdulattal becsúsztattam. Mindketten felnyögtünk amikor benyomultam és elcsodálkoztam, hogy mennyire feszes pinába jutottam. Kíváncsi voltam, meddig bírom.
– Jó munka – sikkantott fel – a megfelelő lyukat találtad el.
– Legközelebb talán nem leszek olyan szerencsés.
– De lehet, hogy akkor is az leszel.
Igazából nem nagyon foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert felemésztett, hogy milyen jól érzem  most magam és beleálltam egy egyenletes, mély és lassú ritmusba ahogy a farkam kimért rendszerességgel belemerült a puncijába, majd kihúzódott belőle. Már egy ideje nem dugtam mást csak a markomat de nem emlékszem, hogy ilyen jól éreztem magam.
Éreztem, ahogy ujjai röpködnek a golyóim körül. Időnként megragadta, és finoman meghúzta vagy megszorította őket, de úgy tűnt, hogy a figyelme főleg a csiklójára irányult. Lenéztem, és láttam ahogy gyorsan meg-megpöccintette, és hallottam ahogy lélegzik. A már megszokott nyögései kiszabadultak a torkából, a feje egyik oldalról a másikra vetődött. A háta lassan ívelt fel, kiemelte a melleit, hogy találkozzon velem, és én megkímélhettem az egyik kezemet attól, hogy támaszkodjak rá. Megszorítottam a melleit és finoman megcsíptem a mellbimbóit amire láthatóan nagyon is szüksége volt.
– Basszááál – jajgatta. – A fenébe is, elélvezeeek.
– Engedd el, kicsim – biztattam – hadd halljam én is.
Hosszú, magas hangú nyögések sorozata hallatszott, a teste teljesen megfeszült mintha felvillanyozták volna, majd éreztem, hogy az egész teste megremeg, ahogy hirtelen megragadta a csípőmet, és sürgetni kezdett, hogy gyorsabban dugjam. A szája néma sikolyra nyílt ki és hamarosan ellazult, kapkodva lélegzett, és visszazuhant a heverőre.
Folytattam az egyenletes ritmusomat, bár azóta emeltem a tempót. A lökéseim hosszúak és mélyek voltak, és néha éreztem, hogy a makkom hozzáér az örömcsatornája végéhez. Rám nézett:
– Kicsim?
Biztos zavartnak tűntem. – Baby? – ismételte.
Megvontam a vállam.
– Inkább a muffot szeretnéd? Vagy talán a hercegnőt?
Imádtam, ahogy át tudott váltani a hétköznapi tréfálkozásra, és egy kicsit lelassítottam az , és belenyugodtam.
– A baba megteszi – tűnt lemondónak –, egyelőre.
A szeme lecsukódott egy percre, és úgy tűnt, elveszett az érzéseiben, aztán hirtelen kipattantak, előrehajolt, és újra megragadta a csípőm.
– Azt akarom, hogy spricceld belém, ó, bébi, kérlek, élvezz el bennem. – Valójában sikerült a „bébi” szót használnia az irónia nyoma nélkül.
– Látod? A bébid csak dolgozik.
Újra közeledett az orgazmusa és sürgetett, hogy gyorsabban basszam meg. Én elszántan dolgoztattam a csípőmet, hogy gyorsabban toljam a farkamat a már átázott pinájába. Az általunk kiadott értelmetlen hangok olyanok voltak a fülemnek mint a zene. Lassan beállította a csípőjét é arra ösztönzött, engedjem lejjebb a törzsemet és mélyebbre merüljek el benne. A karjai lehúztak,   éreztem a légzésének megváltozását, és a számba nyögött, amikor újra csókolóztunk. Kiszívtam belőle a levegőt, amikor a számba sóhajtott, és ő viszonozta a szívességet, amikor az övébe leheltem. Kicsit megszívtam a felső ajkát, miközben éreztem, hogy csípője irányíthatatlanul elmozdul alattam, és rájöttem, hogy gyorsan közeledik az orgazmusához.
Ujjai a hátamra tapadtak, magához szorított, a nyelvünk táncolt, én pedig sokszor és finoman megszívtam a felső ajkát. Nem vettem észre, hogy én is nyögök és úgy tűnt, ez nagyon felizgatta őt. Lábai fellendültek, a sarka a fenekemre feküdt, ahol finom nyomással arra ösztönzött, hogy kicsit még gyorsabban basszam.
– Kicsim, élvezz el nekem! Akarom a belém lőtt ge... – a hangja elcsuklott, ahogy levegőért kapkodott, és egyre hangosabban nyögött.
– Élvezzünk el együtt – suttogtam, tudván, hogy ez valószínűleg nem jöhet össze.
Beleálltam a végső megközelítésbe, éreztem a nyomást a golyóimban és tudtam, hogy már nagyon közel vagyok. Úgy tűnt ő is érezte ezt, és égette a forró lehelete a nyakamat ahogy szorosabbra húzta az ölelését és ismét azt mondta:
– Élvezz belém baby!..., akarom a gecidet!... – és ismét egy sor lélegzetvételnyi nyögdécselésbe kezdett. Erre már nem tudtam tovább visszatartani magam, csak bele akartam zúdítani a magomat abba a gyönyörű, furcsa, huncut szemű, vastag combú nőbe.
Közelgő állapotomat bejelentettem:
– Jövök, kicsim – azt hiszem, kieresztettem egy halk morgást is ahogy éreztem, hogy nő bennem a nyomás és a farkam bizseregni kezdett, majd visszafojtottam az artikulálatlan kiáltásokat és megéreztem az első görcsömet. Hihetetlen orgazmus volt, amit egy tökéletes partner tett még jobbá. Miközben a lélegzete cirógatta a fülemet, egyik sugarat a másik után pumpáltam a testébe rövid, mélyre nyomuló mozdulatokkal, a gátam minden egyes görcsnél összeszorult. Éreztem, ahogy ujjai a hátamba vájnak, körmei enyhe karcolásokat hagytak a bőrömön.
Ahogy a csúcspontom kezdett alábbhagyni, folytattam az egyenletes, kimért mozgásomat, és újra éreztem ahogy lélegzik, ahogy megmerevedik.
– Rajtad a sor, kicsim, hadd halljam! – a légzése szaggatottá vált, és minden kilégzés mély nyögéssel tört ki, a sarkával erősebben szorította a fenekemet, és a körmeit a hátamba vájta. Szorosan belém kapaszkodott, és éreztem, hogy az egész testét görcsök szaggatják, miközben folyamatosan suttogta, amikor már szavakat tudott megfogalmazni:
– Élvezek drágám, megint élvezek, csak neked!

Utána izzadtságtól és egyéb folyadékoktól elázva feküdtünk, pillanatnyilag jóllakottan és elégedetten.
– Elnézést a hátad miatt, azt hiszem, elragadtattam magam.
– Rendben van, idővel sebhelyek lesznek, és örökké viselni fogom az emlékeimet erről a napról. Igazság szerint nem aggódtam túlságosan, nem hiszem, hogy akkor bármi is nagyon aggaszthatott volna.
– Legközelebb próbálj meg óvatosabb lenni.
– Legközelebb? Ó, hallgassátok Mr. Önteltet! Ki mondott itt valamit a következő alkalomról?
– Ó, oké. Azt hiszem, akkor ideje visszamenni dolgozni – mondtam eltúlzottan közömbösen. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy viccel-e vagy sem.
– Köszönöm Irina, messze ez volt a legszórakoztatóbb fűnyírásom.
– Fogd be a szád, és csókolj meg, te hülye.
Nem ellenkeztem.