Munkakapcsolat másként

Ültem az asztalnál, és éreztem, ahogy anyám keze szorosan körbefonja az enyémet. A hangja lágy volt, de eltökélt, mint mindig, amikor komoly dolgokról beszélt.


– Tudom, fiam, hogy most minden bonyolultnak tűnik. Talán úgy érzed, mintha minden túl gyorsan történt volna, mintha nem erre számítottál volna – mondta, miközben a szemembe nézett. – De a házasságban nem az a fontos, hogy mindig könnyű legyen. Néha pont a nehézségek hozzák meg az igazi köteléket.
Hallgattam őt, a gondolataim kuszán kavarogtak. Úgy éreztem, megérti, min megyek keresztül, és mégis, mintha valami többet látna az egészben, amit én most nem.

– Ne add fel túl hamar, fiam! Még csak egy éve vagytok házasok, még annyi lehetőség van előttetek! Talán most olyan próbán mentek át, ami segít majd igazán megismerni egymást – folytatta, miközben elmosolyodott. – Adj időt magatoknak!
Az arcán láttam az aggódást, de az is ott volt, hogy nem hisz bennem, és nem hisz bennünk – az én házasságomban, abban a jövőben, amit én is már annyira bizonytalannak éreztem.

– Anya! Hányszor mondjam el az indokaimat? – Csaptam idegesen a tenyeremmel az asztalra. – Timi, dacból jött hozzám feleségül, mert a jogász szülei a kollégájuk szintén jogász fiának szánták, hogy ha ő is elvégzi az egyetemet, a két család ügyfeleit összevonhassák, ha Timikéjük is ügyvéd lesz. Nos, ezt a nyomást egy évig bírtuk. Kezdem azt hinni, hogy Timi beadja derekát és elválik tőlem.
– De ennek kettőtök döntésének kell lenni, hiszen szeretitek egymást! – Erre felkacagtam.
– Annnnyyyyya! Tudod, hogy ez nem igaz! Nem belé voltam szerelmes, én szintén az érzéseim miatt menekültem ebbe a kibaszott házasságba. Már csak úgy élünk egymás mellett, mint lakótársak. Ennek nincs értelme! – Nem mertem anyára nézni úgy folytattam.
– Úgy meg, hogy a kedves apósom ad tíz millát lelépési pénzként, a hülye akarna így élni. Kivásárolnák Kercsiket a és egyeduralkodók lennének a hitelesítés terén.
– De fiam, az élet küzdelem! Tudod, küzdj, és bízva bízzál.