Szimfónia a szerelemről 4. rész

Otthon a férfi ráparancsolt a lányra, hogy feküdjön le vele aludni. A férfi is bebújt az ágyba és a lányt átölelve csukta be a szemét. Pár óra múlva csöngettek. A nő az ajtó előtt azt mondta, hogy ő a házvezetőnő, akit Márta küldött, hogy rendbe tegye az életüket. A lány ártatlanul és álmosan nézett rá, de Tamás ismerte az asszonyt és le is ültette a nappaliban, hogy megbeszélje vele a teendőket.
– Örülök, hogy látom Mária Néni. Gondolom, hogy haragszik rám, amiért ilyen hirtelen eljöttem, de el kell hinnie, hogy muszáj volt. Terveztem is, hogy visszamegyek és megbeszéljük, de most a bemutatóra kell készülnöm.
Az asszony leállította.
– Nem haragszom. Már régen meg kellett volna tennie ezt a lépést. Maga Tamáska soha nem volt igazán boldog. Azért remélem, hogy most legalább szerelmes.
A férfi megölelte az asszonyt.
– Köszönöm – a szemei könnyesek voltak.
Mária Néni már a szüleinél is dolgozott, és a férfi úgy nőtt föl, hogy az élete része volt. Igazából ő már többször is felajánlotta neki, hogy pihenjen, de az asszony ebbe nem ment bele és mellette akart lenni.
– Arra az egyre kérem csak, hogy vigyázzon Annára, nagyon érzékeny lány. Féltem őt a világtól, az emberektől. Majd megismeri és remélem maga is megszereti.
Az asszony is kíváncsi volt a lányra, akiről eddig csak rosszat hallott Mártától. Most is azért küldte ide, hogy kémkedjen neki. Eddig annyit látott a lányból, hogy álmos szemekkel, kócosan, mezítláb kijött őt köszönteni, aztán Tamás visszaküldte az ágyba.
– Most beparancsoltam az ágyba, mert napok óta nem aludt, ott ült a kórházban az ágyam mellett és aggódott.
– Esetleg összedobok valami könnyű ebédet – ajánlotta föl az asszony.
Tamás hálásan ölelte meg újra.
– Köszönöm, az csodálatos lesz – mondta és ment vissza a hálószobába.
A lány összegömbölyödve feküdt, és amikor hozzábújt kinyitotta a szemét.
– Utálni fog engem – mondta morcosan, aztán hátat fordított a férfinak, aki hátulról ölelte át és a nyakába csókolt.
– Téged nem lehet utálni.  Aludj még – súgta és ő is becsukta a szemét.
A lány, amikor hallotta, hogy a férfi egyenletesen szuszog, mert elaludt, kibújt az öleléséből és gyorsan öltözött. Az idős nőt a konyhában találta, odament hozzá és felajánlotta a segítségét.
– Szívesen segítek a főzésben. Tessék nekem valami munkát adni.
Az asszony egy kést adott a kezébe és zöldségeket pakolt elé.
– Ezeket aprítsd föl – mondta szűkszavúan.