A jégmadár röpte 11. rész

Mielőtt kedves olvasóm elé tárom történetem utolsó harmadát, szeretnék beszélni egy kicsit az önkielégítésről. Nem, nem azt akarom elmondani, hogy veszélyes, gerincbetegséget és vakságot okozhat, mert az nem igaz. Kivéve olyan szélsőséges helyzeteket, ha beleélvezel valaki szemébe, aki ettől elszalad, elesik és nagyon beüti a hátát. Azt hiszem, kicsit elkalandoztam.

Kezdetben, ha megkívántam a szexet, de nem volt rá lehetőségem, kivertem magamnak. 99%-ban biztos vagyok benne, hogy ezzel más is volt így. Később, amikor évek óta együtt élünk életünk párjával, már nem a szükség viszi kezünket a gatyánk közelébe, hanem a móka, a változatosság ígérete. Képzeletünket nem köti a monogámia, a képzeletünk nem ejt teherbe senkit, és nem léteznek fantázián át terjedő nemi – és autoimmun betegségek sem. Egyelőre.
Sokan fordulunk ilyen esetekben a pornográfia felé. De a pornó nézése önmagában nem károsítja a képzelőerőnket. Függőségről akkor beszélhetünk, ha már nem tudunk elélvezni anélkül, hogy ne stimulálnánk agyunkat aktívan egy jó adag, audiovizuális csiszi-csuszival, vagy esetleg már fel sem áll anélkül. Mert a valós ingerek, érintések, hangok és a látvány nem adja meg azt az élményt, amire a testünk vágyik.

Történetünk ezen pontján nem néztem Ajna filmjeit, de így is gátlástalan mennyiségű pornót fogyasztottam. És jobbára akkor keményedtem meg, ha arra gondoltam, hogy a művésznő, akit épp dugnak, férjezett. A házasságára gondoltam, arra, hogy este a tévé előtt vacsorázik a férjével, próbál úgy ülni, hogy ne sajogjon a lágyéka. Hogy úgy veszi fel a telefont, hogy bemondja köszönésnél, ki hívta: „Szia, Laci, az újságárus ismerősöm. ” – hogy a férjnek ne kelljen gyötrődnie azon, melyik csődör próbál privát gyakorlást kezdeményezni forgatás előtt. Elképzeltem a nőt pizsamában, feltűzött hajjal porszívózni, a tükör előtt fogat mosni. Fejemben ez a kép összeolvadt azzal a beolajozott, stúdiósminket viselő, meztelen eszményképpel, akit láttam magam előtt, és aki több műspermát fogyasztott, mint meleg ebédet életében. És ettől az egységtől, ettől az élőnek képzelt lénytől irgalmatlanul beindultam.

Azokban a napokban ez kell ahhoz, hogy elélvezzek.