Szex és az Örök Város 1. rész

Befejeztem a fejezetet, és lapoztam egyet, majd a megviselt könyvjelzőmet gondosan a gerinc mellé igazítottam, mielőtt becsuktam *The Country Girls*-t és letettem a fotel melletti kis asztalra. Edna O'Brien írása egyszerre inspirált és bosszantott.
Egy szellő mozdította meg az erkélyajtót szegélyező áttetsző függönyöket. A mozgó levegő üdítő megkönnyebbülést hozott. Nem volt idegen a fülledt idő, de ez az olasz nyár messze túltett Kalifornián, és nem annyira tetszett. A hálóingem kényelmetlenül tapadt a testemhez. Lehúztam a selymet a bőrömről, és legyezni kezdtem magam. Olyan szokatlanul forró volt, mondták a tévében, hogy még a Beatles koncertjére is alig mentek el a Teatro Adrianóba. Még a helyiek sem bírták a hőséget.
A Fab Fourra gondolva más értelemben is melegség öntött el. Olyan álomszerűek voltak. Különösen Paul. Keserűen fájt, hogy egy nappal a koncert után érkeztem Rómába. Semmilyen hőhullám nem állított volna meg, ha már az országban lettem volna akkor. Annyira király lett volna élőben látni őket, de a duzzogásnak már nem volt értelme. A sírás viszont teljesen jogos volt. Sőt, egy órán át zokogtam, miután megtudtam, hogy egyetlen nyomorult nap miatt elszalasztottam életem lehetőségét.
Felálltam, és kiléptem az erkélyre, hagytam, hogy a hűvös szél és az éjszaka hangjai magukhoz csábítsanak. Elhatároztam, hogy nem rágódom a mi lett volna ha kérdéseken. Tíz órára már eltűnt a nappali fény, de a város a sötétben is élénk maradt. Megtámaszkodtam a korláton, és a lámpafényes utcát vizsgáltam. A hotelszobánk a harmadik emeleten volt, elég közel a földhöz, hogy kedvemre szemlélhessem az embereket, de nem annyira közel, hogy feszélyezzen a kémkedés és hallgatózás – bár az olaszból egy szót sem értettem, a köszönéseken és a sértéseken kívül.
Egy idős úriember éppen átkelt az úton, amikor egy Vespa nyergében egy nő majdnem elütötte. A férfi átkozódott a nő után, ahogy az elsuhant az úton. Egy hangos baráti társaság nevetve gúnyolta az öreget, aki azonnal visszafordult feléjük, és szitkozódva vágott vissza, ami csak még jobban feldobta a részeg férfiak hangulatát. Végül feladta, és dühösen továbbvonszolta magát az úton, további incidens nélkül. Nem sokkal azután, hogy eltűnt a látóhatárról, egy fiú a hotel szürke-piros uniformisában megjelent, és elkergette a zajos társaságot.