A jégmadár röpte 10. rész

A puncinak szappanillata – és íze volt. Úgy képzeltem el, hogy az örömlány a bevetés előtt olyan műgonddal mosta meg, ahogy a sebész teszi operáció előtt. Az élmény éppen ennyire is volt izgató, mint a képzet, de tettem, amit kellett, amit a szerelmem várt tőlem. A korábban még parókát és álszemüveget viselő, mostanra átlagos, bájosan husis, szomszéd lány benyomását keltő prosti egyre szaporábban vette a levegőt. Azt mondta, 20 percünk maradhatott, én úgy éreztem, órák óta nyalom. Amikor kerekded combjai remegése állandóvá vált, felsőteste pedig úgy rángott az összegyűrt-összeizzadt ágyneműn, mint aki fel akar ülni, de nem tud, kis kezével öléhez kapott és vad, kapkodó mozdulatokat végzett feltáruló csiklóján.

A nyalástól nem, de az önizgatástól pillanatok alatt elélvezett. Jobbra-balra dobálta magát és kis kacajokat hallatott, amihez foghatót még nem hallottam hasonló helyzetben. Feltérdeltem és hagytam, hadd élje meg a pillanatot. Közben, puncinedvtől ragacsos szakállamat törölgetve arra gondoltam: maszti! Hogy ez nem jutott eszembe? Annyi volt a feladatom, hogy az ál-Laura elélvezzen. Izzadtam-szenvedtem itt egy órája, az összes lehetséges módon megcsaltam a feleségem, de az fel sem merült bennem, hogy ha már úgyis ki van fizetve, megkérem, hogy masztizzon egyet előttem, és kész. Akkor azt a felkavaró filmet sem kellett volna megnézzük!

Ültünk még egymás mellett egy kicsit. Az órára néztem és láttam, hogy lejárt az idő. A kishölgy azonban igencsak kizökkenhetett az átélt orgazmustól, mert hirtelen nagyon beszélgetős kedvébe került. Csacsogott, nevetgélt, amikor meztelenül átszelte a szobát, nyitva hagyta a fürdő ajtaját és még a zuhany alól is hallottam, ahogy „a többi lányról” meg a munkájáról mesél, és arról, mennyire kikészíti ez a sok napsütés. Én szkippeltem a fürdőt. Megtörölgettem az arcom, majd a farkamat is, és felöltöztem. Ilyet korábban még akkor sem tettem, ha a feleségemmel szeretkeztünk a saját ágyunkban. Valami üresség mart belülről, lyukakat égetve az egyes szerveim közt, elvékonyítva azt a fogalmat, amit léleknek hívunk, és ahogy ez az indulat holmi szervi vegyületből valóságos kísértetté nőt, úgy éreztem: ültet valamit korábbi személyiségem helyébe. Átveszi az irányítást.