Szimfónia a szerelemről 1. rész

A lány állt a ház előtt a bokrok takarásában és várta, hogy nyíljon a garázs. Tudta, hogy nemsokára el fognak menni az ott lakók, mert előtte a garázsban mindig fölkapcsolják a lámpákat és a kerti fények is kigyúlnak. Tudta, hogy csak másodpercei lesznek, hogy beosonjon a záródó kapun, ezért nagyon készült a kapu nyitására. Mikor végre meglátta, hogy lassan húzódik föl az automata ajtó és kihajt a kocsi, lehajolva, szinte kúszva szaladt a bejárathoz és vetette be magát a már majdnem bezáródó ajtó alatt. Lihegve feküdt a földön mozdulatlanul, majd mikor a kapu teljesen bezáródott lassan állt föl és óvatosan nézett körül. A kinti lámpák fényénél csak derengve látta a tárgyak körvonalait. Tapogatózva indult el a házba vezető ajtóhoz. Reménykedett, hogy nyitva lesz és megnyílik előtte a kánaán, a pár napos kényelem egy igazi házban, folyó vízzel és igazi ággyal.
A lány már két éve élt az utcán kisebb nagyobb megszakításokkal és már nagyon elege volt belőle. Irigyelte a házban élő fiút, akinek saját lakótere volt a villa melletti kis házban, ami a garázsból nyílt. Előző nap a buszon hallotta, amikor a fiú elújságolta, hogy el fognak utazni a szülei munka ügyben és ő is valami koncert miatt. Ettől a perctől kezdve ott ólálkodott a ház körül és várt a megfelelő pillanatra.
A fiú, amikor kihajtott a garázsból észrevette a besurranó alakot a bejáratnál. Nem állt meg, nehogy gyanút keltsen csak a szomszéd utcában és lassan közelítette meg a sötét házat. A főbejáraton ment vissza, mert tudta, hogy a beosonó azt nem láthatja a kisházból. Nem kapcsolta föl a lámpákat, a sötétben tapogatózva haladt a hátsó kijárat felé. Az ereiben hatalmas sebességgel áradt a vér, úgy érezte a szíve majd kiugrik a helyéből és biztosan mindenki hallja az erős dobogást. Abba nem gondolt bele, hogy mit fog tenni, ha összetalálkozik a betörővel, csak az hajtotta, hogy elkapja az illetéktelen behatolót. Már a kis ház bejáratánál állt és a kilincsre tette a kezét, mikor halk motoszkálást hallott. Dermedten állt meg, aztán meghallotta a szitkozódást, mely fojtott hangon jött a kisházból. A behatoló valószínűleg nekiment valaminek és megütötte magát. Mivel a hangok a szoba közepe felől jöttek, ő, óvatosan kinyitotta az ajtót résnyire, és becsusszant, majd a falhoz lapulva állt és várta, hogy a szeme megszokja a sötétséget.