Anyu mindent megold 1. rész

Gyakornoknak lenni egy irodában még mindig sokkal jobb volt, mint gyorsétteremben dolgozni, ezt nem győztem hangoztatni. 21 éves voltam, mezei közgázhallgató, aki épp csak megúszta, hogy kettesek helyett karók tömegei virítsanak az a második év végi jegyei közt. El sem tudtam képzelni, miről fogom jövőre a szakdolgozatomat írni, volt azonban egy égetőbb problémám is: a kötelezően letöltendő szakmai gyakorlat kíméletlen órái.
A vizsgák vége után kemény egy hónap keresgélés után találtam nagy nehezen ezt a melót, és négy hete kezdtem bele. Magamra aggattam a még az érettségimre vásárolt, teljesen átlagos minőségű öltönyömet, összedobtam egy vállalható önéletrajzot, és emberfeletti akaraterőről téve bizonyságot átizzadtam magam egy feszült interjún a leendő osztályvezetőmmel. Melindaként mutatkozott be, és őszintén meg kell mondjam, sohasem láttam nála rémisztőbb módon gyönyörű nőt.
Nő létére magas, de leheletnyivel alacsonyabb volt nálam, nagyjából 180 centi, ám a kisugárzása miatt úgy tűnt, a plafonig magasodik. Jóval idősebb volt nálam, 38 éves, mint később megtudtam, ám az a típus volt, akinek az évek különös mód csak csiszolnak szépségén. Szerény, de elegáns, térdig érő kosztümöt viselt, harisnyát és magassarkút viselt, mind épp olyan fekete, mint a haja, amit mértani pontosságú, vállig érő búrába vágatott, és aminek frufruja fent a tökéletesen szedett szemöldökét verdeste. Arca komoly, érett és elegáns volt, akár egy római szobor vonásai, szemei jeges kékek, amikbe nehezemre esett hosszan belenézni, vérvörösre rúzsozott ajkai nem árultak el érzelmeket, bőre sima, és sápatag, akár a márvány. Csak a szemem sarkából mertem megállapítani, de a ruhái bizony szemet gyönyörködtető formákat rejtettek, kabátja izgalmasan domborodott elől, és a darázsdereka alatt tetszelgő csípőjének széles harangja is vonzotta a szemet, nem beszélve a lent megvillanó, formás vádlikról. Körmei hosszúk voltak, és mindet feketére lakkozta.
A lényem velejéig megrázott szépsége és komolysága. Soha, senki nem hozta ki belőlem ezt, egyszerre rémített meg, és inspirált, hogy a legjobb formámat hoztam, nem éreztem még ilyet egyetlen más ember jelenlétében sem. Szerencsére, mikor biztossá vált, hogy elégedett velem, és fel leszek véve, egy kicsit kifújhattam magam.