Szerencsétlen feleség
Megjelenés: 2024. november 6.
Hossz: 41 413 karakter
Elolvasva: 1 952 alkalommal
A történet kitalált. Ha bárki magára ismerne, az csak a véletlen műve.
Az egész úgy kezdődik, hogy összeveszek a férjemmel, és elmegyek egy barátnőmhöz jól kipanaszkodni magam. Barátnőm nincs otthon, vidéken van. Dolgozik és csak egy hét múlva lesz ismét elérhető itthon. Hogy ezt miért nem mondta el nekem?! Vagy mondta, csak kiment a fejemből? Ebben az állapotomban ez nem ugrik be. Nem is lényeges. Barátnőm férje fogad. Ő is megértő és barátként tekinthetek rá is. Felméri állapotomat és megkínál egy itallal. Elfogadom. A tequila jólesően égeti a torkomat. Péter kézfejéről kínálja hozzá a sót, utána számba tol egy szelet citromot. Magának is töltött, megismétli a mozdulatokat. Amikor kézfejéről nyalja a sót, tekintete a szemembe mélyed. Éget a pillantása. El is kapom róla. Nem kívánhatom meg őt. Mégiscsak ciki lenne a barátnőm férjével... Akkor is, ha ő is a barátom.
Ez a gondolat legalább pár pillanatra elvonja a figyelmem a rám szakadó kétségbeesésről.
– Köszönöm az italt. Kedves vagy, de haza kell mennem.
– Nem engedhetlek ilyen állapotban vezetni. Én is ittam egy pohárral, de majd hívok egy taxit. Akarsz előtte beszélni róla?
– Ok, de nem maradhatok sokáig.
– Rendben. Tudod, hogy addig maradsz, ameddig jól esik. Ha meggondolnád magad, előkészítem neked a vendégszobát.
– Nem, köszi, tényleg haza kell mennem.
Előbb azonban kiöntöm a szívem.
– Az a gyanúm, hogy megcsal a férjem. Nem, semmi konkrét és ne hidd, hogy kémkedtem. Csak sok apró jel utal erre és amit ma tett velem. Ahogyan viselkedett...
Nem szakít félbe. Hagy monologizálni. Nekem meg jól esik elmondani valakinek. Ettől ugyan nem lesz könnyebb a teher. Nem nagyon...
Ő szó nélkül tölt még egy pohárkával. Leteszi közénk az asztalra. Meghagyja nekem a döntés jogát: akarom-e azt a piát vagy sem. Szórakozottan elveszem és belekortyintok. Köhögésem után ott találom a csuklóját az orrom előtt, rajta só. Lenyalom, azután hálásan fogadom másik kezéből a hozzá kapott citromszeletet.
Vigasztal. Beszélgetünk tovább, múlik az idő. Halogatom a távozást. Kellemesen kezdem érezni magam, bár az aggódásom nem múlt el.
A barátom gondol egyet és felhív közben egy másik férfit. Nem árulja el, mihez kért segítséget.
Innentől ismét engem vigasztal, szavakkal. Azt mondja, hogy semmi baj, minden rendbe jön, de le kell nyugodnom.
– Hogy a picsába tudnék megnyugodni? Lehet, hogy ő most éppen mással dug! Hívtam már, de nem veszi fel a telefont. Kinyomkodja... – sírok tovább.
Ez a gondolat legalább pár pillanatra elvonja a figyelmem a rám szakadó kétségbeesésről.
– Köszönöm az italt. Kedves vagy, de haza kell mennem.
– Nem engedhetlek ilyen állapotban vezetni. Én is ittam egy pohárral, de majd hívok egy taxit. Akarsz előtte beszélni róla?
– Ok, de nem maradhatok sokáig.
– Rendben. Tudod, hogy addig maradsz, ameddig jól esik. Ha meggondolnád magad, előkészítem neked a vendégszobát.
– Nem, köszi, tényleg haza kell mennem.
Előbb azonban kiöntöm a szívem.
– Az a gyanúm, hogy megcsal a férjem. Nem, semmi konkrét és ne hidd, hogy kémkedtem. Csak sok apró jel utal erre és amit ma tett velem. Ahogyan viselkedett...
Nem szakít félbe. Hagy monologizálni. Nekem meg jól esik elmondani valakinek. Ettől ugyan nem lesz könnyebb a teher. Nem nagyon...
Ő szó nélkül tölt még egy pohárkával. Leteszi közénk az asztalra. Meghagyja nekem a döntés jogát: akarom-e azt a piát vagy sem. Szórakozottan elveszem és belekortyintok. Köhögésem után ott találom a csuklóját az orrom előtt, rajta só. Lenyalom, azután hálásan fogadom másik kezéből a hozzá kapott citromszeletet.
Vigasztal. Beszélgetünk tovább, múlik az idő. Halogatom a távozást. Kellemesen kezdem érezni magam, bár az aggódásom nem múlt el.
A barátom gondol egyet és felhív közben egy másik férfit. Nem árulja el, mihez kért segítséget.
Innentől ismét engem vigasztal, szavakkal. Azt mondja, hogy semmi baj, minden rendbe jön, de le kell nyugodnom.
– Hogy a picsába tudnék megnyugodni? Lehet, hogy ő most éppen mással dug! Hívtam már, de nem veszi fel a telefont. Kinyomkodja... – sírok tovább.
Ez csak a történet kezdete, még 19 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Küldtem neked ezzel kapcsolatban egy sztorit, amit nem én írtam és nem is fordítottam le rendesen. A sztori eleje röviden: két kicsi lányt megerőszakolnak és "fogva" tartanak. Mindkettőt az apja, egyiket a nevelő, másikat az édesapja, de mindkettőt másképp és az egyik már nem is erőszakként éli meg azt később, mert az édesapja figyelmes szerető és a későbbiekben már nem erőszakoskodik csupán rábízza a lányára, hogy megadja neki magát, amikor a csitri akarja. Jog szerint ugyanolyan kategória a kettő, mert apa-lány plusz a lányok 16 év alattiak.
A másik hozzászokik a brutalitáshoz, persze neki kell ehhez drog. Ez is fals megfogalmazás, mert egy változatos brutalitáshoz lehetetlen hozzászokni, maximum a tűrőképesség határáig elviselni, ami szintén nem egyforma egyik ember esetében sem, bár ez nemektől független.
Eddig lett volna számodra érdekes, mert ez példázza jobban, hogy ugyanolyan élethelyzetben egy nő, vagy akár a férfit is vehetném itt alapul, menyire másként viselkedik és mennyire másképp gondolkodik. A többi része nekem ugyanilyen tanulsággal szolgált, de ide azt nem tenném fel, mert senki idegeit nem szeretném felborzolni. Főleg ha elhinném, hogy a sztori igazi... Nekem is okozna álmatlan éjszakákat.
Akkor ezennel a Tűzoltófeleség most ünnepélyesen megbocsátva? 🙂 Nem mintha én annak közlését hibának tartottam volna, bár nyilván az abban elkövetetteket magam se helyeselném.
10.P.
"Álmoska5"