Fodrászatot is tanuló

Majdnem tizenhét éves voltam, amikor szeptemberben anya a mobilján telefonált a faluszéli kis kunyhónkból. A volt osztálytársnőjének panaszkodott.

– Mióta az a ganéj elment a kis kurvával, bizony a mélyszegénység mélyén élünk. Napról napra osztom be a pénzünket. Mónikám végzős, most még kapom a támogatást, de idéntől a szakmai helye már nem, hogy ösztöndíjat nem fizet, de pénzt kér, hogy a gyakorlatát ott tölthesse. Ez nincs benne a keretemben, lehet, hogy majd jön velem takarítani.
– .
– Fodrásznak a lelkem.
– .
– Jaj, de jó. Két hét múlva kell a tanulmányi szerződést.
– .
– Köszönöm, akkor várom holnap ilyen tájt a hívásodat!
Anya elújságolta, hogy a volt osztálytársnőjének a keresztlánya nemrég nyitott a Nagyfalu túlsó végében egy fodrászatot. Lehet, hogy oda be tudnak tenni, és akkor Kisfaluból – ahol mi lakunk – a tíz kilométert kerékpárral gyorsan megjárom. Én nem akartam elhinni! Már azt terveztem, hogy egy évet kihagyok. Rengeteget takarítok majd, járok tojást összeszedni, csirkét oltani, földön dolgozni és összespórolom a pénzt. Szerencsére a tervezgetés csak terv maradt. Virág bevállalta, hogy tanít, igazol, pénzt ugyan nem ad, de nem is kér tőlem. A kamarai tagsága megvolt, leérettségizett, elvégezte a mesterképzést, és a dirinő kedvence volt a suliban, amikor ő oda járt. Így elkezdhettem a gyakorlatomat.
A szalon egy parasztház első, tisztaszobájából lett kialakítva. Hátrébb a mosdók, a vendég wc és a privát rész volt. A fürdőszoba még hátrébb, a privát rész végén volt kialakítva, tovább lépve a folyosóról nyílt az amerikai konyhás nappali, amiben egy francia ágy volt, és minden, ami a pihenéshez, alváshoz kellett. Kimondottan tetszett a falról lehajtható priccs. Virág már első nap megmutatta a büszkeségét, amit nagyszülőitől örökölt, szülei segítségével és kölcsönből valósított meg. Nem igen mentem be a privát szférájába, hiszen már kislány korom óta magányos, visszahúzódó voltam. Nem voltak barátaim, barátnőim, a szakmunkásban is magányos hívtak. Ha Virág nem kérdezett, én akár egész nap is szó nélkül tettem amit kért tőlem. Az első hónap az összeszokással telt. Virág mindig magyarázott, fogásokat, trükköket mutatott. Előző gyakorlati helyemen a munkám a hajmosás, majd a szárítás volt. Ez alatt az egy hónap sokkal többet tanultam, mint a másik helyemen egy év alatt. Virág már öt éve volt fodrász, de festéskor mindig elolvasta a doboz utasítását és egy rongyosra lapozott füzetet. Erre biztatott, és kezdett rászoktatni, hogy írjam le, ha valami újat tanulok, vagy újat lesek el tőle. Valamit jól csinálhatott, mert egyre több vendége lett, sorban jöttek át másoktól hozzá. Reggel nyolctól előfordult, hogy este kilencig dolgozott, dolgoztunk, mert egyre többet bízott rám. Este mindig küldött, hogy ne sötétben érjek haza, de egyre korábban sötétedett és mindig egyre előbb akart elküldeni. Hiába mondta, hogy ő fél a sötétben, én mindig csak azt válaszoltam, hogy a Mamám azt tanította, hogy ha viselkednek velem a férfiak, hagyjam magam, előbb szabadulok. Virág győzködni próbált az ellenkezőjéről, de rájött, hogy felesleges, én ezt vallom.
Virág sok kávét és teát ivott. Nem akart rászoktatni, bár nem is sajnálta tőlem. Az ilyen szünetekben kezdett beszéltetni, megnyitni és a bizalmamba férkőzni. A saját haját velem festette, vágatta, bár azon nem volt mit elrontani, mivel szinte már fehéres szőke volt, hátul és oldalt fejközépig hármassal indulva, egyessel befejezve. A fejtetőn is rövid volt, kivéve a frufruja.

– Ne félj Móni, nem tudod elbaszni, de ha mégis, letúrjuk egyessel! – Mondta.
Eleinte azt hittem viccel, de rájöttem, hogy neki a saját haja csak szükséges rossz. Viszont az én hosszú, fekete, drótszőrű hajamat szerette fésülgetni, mosni, szárítani, így mentesültem az otthoni mosástól. Pfújolt, amikor copfban hordtam, de megértette, hogy nekem úgy könnyebb. Szerette fonni és alkalmanként kontyot csinálni bemutatóként rajtam, főleg a menyasszonyoknak, vagy a különleges alkalmakra készülő nőknek. Virágnak vékony, fürge ujjai voltak, simogatóan fésülte velük a hajat.
Mondogatta is, hogy tisztelni kell a munkánkban a hajat, hiszen abból tudunk megélni.
Novemberre sikerült valamelyest megnyitnia. Már mertem kérdezni tőle, beszélgetésbe bekapcsolódni, bár csak vele, de kérdésekkel kezdeményezni nem nagyon mertem. Láttam, hogy tetszik neki, és biztatott. November végén jött el számomra a borzalom. Anyu sztrókot kapott. Hetekig volt a kórházban mélyaltatásban. A világ dőlt össze bennem, ismét bezárkóztam. Semmi jóval nem biztattak az orvosok, azt mondták, ha felébresztik is, az intézetben kell maradnia. Mivel még , csak 16 éves és 11 hónapos voltam, intézetbe akart tenni a gyámhivatal. Virág anyukája egy ismeretségén keresztül elintézte, hogy papíron Terike néni lett az ideglenes gyámom. Magamba fordultam ismét. Kiderült, hogy a telet nem tudom átvészelni, mert nincs elég tüzelő, és a táppénz, a segély nem elég. Meghalni sok, életben maradni kevés. Virág győzködött, hogy költözzek hozzá a kis priccsre. Próbáltam ellenállni, de rájöttem, hogy a kényszer nagyobb úr nálam. A házból nem volt mit elvinni, meg a szomszédok is figyeltek, ha a jeleztek. Felajánlották, hogy megnyitják a kerítést a átjárásra. Végül kénytelen voltam Virág ajánlatát elfogadni, azzal a feltétellel, hogy anya hétvégi takarításait átveszem, és hozzájárulok a rezsihez és a bevásárláshoz. Persze, jeleztem azt is, hogy ha szüksége van énidőre, többre, mint mikor suliból anyához megyek a kórházba, vagy haza a házhoz, jelezze, pár napot simán elvagyok otthon. Mondta, hogy szólni fog, ha egyedül akar maradni. Igaz, voltak napok, amikor délután elment és csak éjszaka jött haza, de soha nem kérdeztem az okát, őrá tartozik,
Én, aki eddig csak anyával aludtam egy szobában, nagyon feszélyezve kezeltem a helyzetet. Virág többször mondta, hogy aludhatok mellette is a nagyágyban, de mondtam, hogy nekem jó meghúzni magam a priccsen is. Virág a 23-24 fokban az esti órákban sokszor bugyiban, vagy néha anélkül járkált előttem. Nem tehettem szóvá, hiszen ő volt otthon és valójában nő volt, ha néha rá is néztem, azt láthattam rajta, amit magamon is, vagyis nem, mert ő mindenhol szőrtelen volt. Én csak a hónaljamat borotváltam, hogy ha izzadok is, ne büdösödjek annyira. Én mindig a régi, kinyúlt pólóimban voltam, abban aludtam. Virág párszor foghegyről mondta is, hogy ha úgy kényelmesebb, nyugodtan vegyem le.

– Áááá otthon is így vagyok. – Válaszoltam, ami igaz is volt.
Éjjelente néha Virág ágyából fura hangokat hallottam. Nyögdécselt, magas hangon sóhajtozott. Anya is álmodott, és néha beszélt, sírt, így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Egyik péntek este Virág fura témáról kezdett beszélgetni a szalámis szendvicsünket majszolva.

– Te Móni! Úgy érzékelem, hogy nincs fiúd? – Én nem bírtam ezt a témát, így szemlesütve válaszoltam.
– Nincs, jól látod, nem is kell.
– Miért? – Kérdezte.
– Nem szeretek erről beszélni.
– Tiszteletben tartom, de nem tapasztalom azt sem, hogy masztiznál. – Egy pillanatra tekintettem csak fel rá, mert ugyan tudtam a csajoktól, hogy mi az, de nem éreztem kényszert, hogy csináljam.
– Jól tapasztalod, nincs rá ingerem. – Nyögtem ki, és úgy éreztem így lezárhatom Virággal a beszélgetést, főleg, hogy láttam, hogy nála a mellei bimbóján van változás.
– Gondolom, a miértre sincs válaszod.
– Igen, jól gondolod, ha nem baj.
– És ha felnőtt filmet nézel?
– Nem nézek.
– Nézzünk most? – Változott meg a hangja hirtelen.
– Ha szeretnél, nézz nyugodtan, nem zavarlak benne. Addig rendet rakok a szalonban, meg törölgetek.
– Na, azt nem! Dolgoztunk eleget. Szeretném, ha te is néznéd.
– Ha szeretnéd, nézem. – Mondtam, hiszen ez volt felém az elvárása.
Virág bólintott, majd csendben befejeztük az étkezést, én leszedtem az asztalt és gyorsan elmosogattam, hiába mondta többször is Virág, hogy csak pakoljam be a mosogató gépbe, én azt időpocsékolásnak éreztem. Közben bekapcsolta a tévét.

– Gyere itt kényelmesebb! – Ütött az ágyra maga mellett.
– Köszi, jó nekem itt. – Dőltem el a priccsen.
Gondoltam, hogy valami csepegős Izaura Tv-s filmet kapcsol be. Furcsállottam, hogy a sport csatornán volt a tévé, és a telefonját piszkálta, majd hirtelen két meztelen csávó és két meztelen csaj jelent meg a képernyőn. A két csaj egymással foglalkozott, a férfiak meg a nagy kolbászukat fogdosták. Szóval Virágnak ez a felnőtt film, a pornó. Eddig összesen vagy kettőt ha láttam, kellett néznem, de akkor tudtam az okát, most viszont nem. Virág furcsán viselkedett. Csak a tévét nézte, és kezdte magát simogatni. Bennem is változott valami, de nem tudtam mi. Egy érzés, ami eddig csak álmomban, és utána volt. Ébren még soha. Egyszer csak Virág levetette a bugyiját is, és a lába között vakargatta, simogatta magát. Már próbáltam én is, de nekem csak izzadni kezdett a vágatom. Virág azokat a hangokat hallatta, amiket néha éjjelente hallottam. Érdekelt volna, mit csinált, de ez az ő magánügye, – gondoltam – így a fal felé fordultam, és anyára gondoltam. Csend lett mind Virág felől, mind a tévétől. Virág kiment a fürdőbe, majd pucéran jött be, és az ágya fejtámlájának vetette hátát úgy ült le.

– Most olyan furcsa vagy! Baj, hogy csináltam?
– Nem.
– Te nem csináltad.
– Nem. Egy párszor próbaltam, és semmi.
– Szűz vagy még?
– Nem.
– Beszélsz róla?
– Miről? – Kérdeztem vissza, bár tudtam, hogy mire céloz.
– A szexről. A szüzességed elvesztéséről.
– Semmi extra.
– Nálad ez tabu? – Tette fel a bennem is felmerült ez a kérdést. Én erről még senkivel nem beszéltem.
– Szerintem nem, de én erről még nem beszéltem senkivel.
– Itt az ideje! Jó hallgatóság vagyok!
– Elhiszem, de mit szeretnél hallani?
– Hogy vesztetted el, hogy éled meg, milyen gyakran élsz nemi élete? – Kérdezte.
– Elég unalmas lehet mások számára.
– Engem érdekel!
– Na, jó elmondhatom, mert már nem lesz belőle baj. Nos, tizenhárom éves voltam azon a nyáron. Az apám mindenes volt a gépállomáson, sokszor vitt magával, szerettek ott, főleg a Pista bá aki a nyár végén halt meg. Ő mindig a térdén lovagoltatott, vitt magával a traktorján. Egyik ilyen alkalommal mondta, ha akarom, nagylányt csinál belőlem. Nekem teljesen más elképzelésem volt, mint neki. Örültem, lelkendeztem. Ő kigombolta nadrágját, lehúzta a sliccét és kivette a durungját. Gyerekszemmel nagy volt, szőrös. Azt mondta, hogy most ezen lovagoltat, nem a térdén. Vele szembe kell ülnöm, és ő oda teszi nekem. Nem értettem, de érdekelt. Szoknyámat felhajtotta, a bugyimból kiléptette az egyik lábamat, majd a derekamnál irányítva az öléhez helyezett. A durung a lábam között, a volt, – akkor úgy hívtam – és belém tolta. Nagyon fájt, szúrt, égetett. Már tudom, hogy akkor tett nagylánnyá. Azt mondta, – miután a traktor padlójára élvezett – ha erről nem beszélek senkinek, akkor csinálhatjuk többször is. Bíztam benne, és szerettem Pista bácsit. Ennyi. – Virág döbbenten nézett rám.
– Mi ennyi? Nincs tovább?
– De van.
– Mondj el mindent! Érdekel, és nem mondom el senkinek! – Mondta, és rájöttem, hogy régóta szeretném ezeket kibeszélni magamból.
– Na, jó. – Mély levegőt vettem és kiszakadt ki belőlem.
– Onnantól Pista bácsi hetente vitt traktorozni. Eldugott helyeken állt meg. Azt szerette, ha háttal ülök az ölébe, a kormányba kapaszkodva. Ő mozgott, én csak tartottam magam. A ruhám alá nyúlva, a mellkasomon az éppen csak növekvő, giga érzékeny gombjaimat nyomkodta, csípte, csavargatta. Később kotont húzott a farkára, így végig csinálta. Télen – mikor nem volt traktorozás, és magához sem tudott vinni a felesége miatt – a két falu közti majorságba hívott. Többször felfáztam alulról, mert a szoknyámat a derekamra hajtotta, én a kitört ablak párkányába kapaszkodtam, és ő hátulról lökdösött, mellecskéim tépte, szaggatta. A következő nyáron már az öccsét is beszervezte egy kis csokiért, kalácsért, cukorkáért. Péter már a fenekembe is feltolta, ami nagyon fájt. Másnap kakáltam, míg rá nem jöttem, hogy ha bekenem zsírral a görbe rúdját, nem fáj annyira. Előfordult, hogy amikor odalent, egymás után dugták a számat, és élvezték teli. Kénytelen voltam nyelni, hogy ne látszódjon meg a ruhámon, ha lecseppen. Mikor Péter felesége délutános volt, náluk voltunk. Nem volt jó. Le kellett vetkőznöm, és Pistabára feküdnöm, Péter pedig hátulról dugta be. Szerencsére teljesítette a kérésemet, hogy jó sok zsírt tegyen bele a fenekembe, ezáltal az ujjaival tágított. Pista bácsi halála után Péter gázolajlopásért börtönbe került pár hónapja, a nyár végén, azóta nyugtom van.
– De... de miért csináltad, miért engedted? – Kérdezte Virág sápadtan.
– Pista bácsi csinált rólam képeket, ahogy hátulról tömködött, és arról is, hogy ad 500 Forintot, amit utána persze el is vett. Mondta, ha bárkinek elmondom, feljelent kurváskodásért, és akkor bebizonyosodik, amit apám mondott és tett, hogy kurva leszek, és egy öreg pasival fogok elköltözni.
– De ott volt anyukád!
– Őt nem terhelhettem, apám épp elégszer megverte. És a konyhában csinálta vele azt, mint velem Pista bácsi. A szoknyáját felhajtotta, és hátulról lökdöste. Anyu mindig kizavart, de mielőtt apu végleg elment volna, a hajamnál fogva berángatott, hogy nézzem meg, ez fog velem is majd történni. Anya zokogott szégyenében és . Anya melleit még erősebben rángatta apa, mint az enyémeket Pista bácsi. És nem csak akkor, mivel kék-zöld volt, és friss, kicsi, kör alakú égési nyom is volt rajta. Ma már tudom, az egy csikknek a nyoma volt. Ezek mellett, – mivel hajtott a megélhetésünkért, mindig dolgozott, – nem szólhattam. Persze az élet elintézte mind a három férfit. Mire jobb lett volna, így járt anya, már nincs, és nem is lesz élete. – Sírtam el magam.
Virág hozzám lépett, meztelen testéhez ölelt, fejem a mellei közé feszült. Simogatott, vigasztalt, lefektetett, mellém térdelt a földre, simogatta a hajamat, puszilgatott, csitított.

Másnap korán mentem takarítani, Virághoz csak tízre jöttek. Három után jött a busz, azzal mentem a kórházba, ahol a doki azt mondta, hogy anyának nem sok esélye van, csak a gép tartja életben, engedjük el. Nagyon szomorúan mentem Virághoz, és mondtam neki, hogy haza költözöm.

– Hogyha anyát lekapcsolják, eltemetem az állam segítségével, és felakasztom magam. Nincs értelme élnem! – Mondtam neki.
– Nem mész te sehova! Beszéljük át, van időnk! Csak holnap háromra jön dauerra Bözsike néni.
– Nincs ezen mit beszélni! – Mondtam, de ő magához ölelt, simogatta a hajamat, hátamat.
– Adj egy kis időt, hogy helyre tegyem az agyad! – Mondta olyan melegséggel, hogy valamennyire lenyugodtam.
Ettünk, majd a földre terített birkabőrre ültünk a gázkonvektor elé, egymással szemben. Érett felnőttséggel győzködött, hogy anyának így lesz majd jó, és fentről vigyáz majd rám. Pityeregtünk egy sort, de megértette velem, hogy neki már úgy lesz jó. Már most sincs köztünk. Egy fehérnadály füstölőt gyújtott, és erőltette, hogy igyak egy korty likőrt, ami lenyugtat. Beszélt az élet szépségéről, a munkáról, barátokról, hiszen ő már az én barátom, és a testiségről is. Ekkor szólaltam meg először, már érezve fejemben a likőrt.

– Köszi, abból nem kérek, sokkal jobban vagyok, mióta az nincs.
– Moncsi, az nem testiség volt számodra, hanem . Maszturbálni szoktál? – Fülig vörösödtem kérdésétől, de az agyamat nem én irányítottam, éreztem az lazító hatását.
– Próbáltam dörzsölni a lábam közét, de taszít, mert Pista bácsira és Péter érintésére, dörzsölésére emlékeztetett.
– Nem nézel pornót?
– Hol? Mindig tévénk volt csak.
– Internet?
– A suliban korlátozva van, nekünk meg nincs, telefonon is csak akkor, ha jut feltöltésre egy-egy ezres.
– Felvilágosítás?
– Hol?
– Anyukád, suli?
– Anyunál ez tabu volt apu miatt, a suliban meg a védekezést szajkózták.
– Barátnők?
– Nincsenek. Nincs rájuk szükségem, sem a gúnyra, lenézésre a turis ruhák miatt.
– Fuhhh! – Fújtatott Virág, majd ujjait tördelve, a zoknis lábfejemet nézte, ahogy én is, hogy megint meg kell stoppolni a nagylábujjamnál.
– Megengeded? Partner leszel, hogy tanítsalak? – Kérdezte.
Ha eddig nem volt vörös a fejem, most az lett. Nem szóltam.

– Engem részben anya tanított, ő adta meg az alapokat, majd... Nos? – Emelte meg az államat.
Lüktetett a halántékom, nem tudtam mit mondani. Nem akartam azt, amit eddig megéltem, de érdekelt az, amit tegnap este csinált Virág. Bólintottam és csendben kérdeztem.

– Fura volt a tegnap este. Nem néztelek, de valami jót élhettél át. – Mondtam szégyenkezve.
– Nézhettél volna! És igen, jó volt, de tud jobb is lenni! Elkezdjük? – Én csak értetlenül néztem rá.
– Vetkőzzünk, úgy is meleg van! – Húzta le magáról a pólóját. Nem volt rajta melltartó. Hasolló mellei voltak, mint nekem, csak az enyém lefelé billent, nem állt olyan peckesen.
– Nem tudom, hogy miért vetkőzzek?
– Hogy mutassam, hogy utánozol különben?
– Szerintem sehogy.
– Ne ellenkezz! – Térdelt fel, és már és gombolta ki a blúzomat.
Forrók voltak az ujjai, hagytam magam, nem tudtam ellen állni. Rajtam egy kopottas melltartó volt. A csipke szegélyt már én varrtam meg. Láttam Virágon, hogy nagyon nézi.

– Vetkőzz le nyugodtan!
Remegés volt a hangjában, olyan, mint amikor az ÁNTSZ – szel beszélt az ellenőrzésről, és utólag be is vallotta, hogy izgult. Én – míg ezen gondolkodtam, – hátra nyúlva, talán meggondolatlanul, automatikusan kikapcsoltam a melltartó kapcsait. Láttam Virágon, hogy az eddigi határozottsága megingott. Ideges lehetett, mert a bimbói duzzadtak lettek, karja libabőrös lett, a szőrszálak felálltak rajta. Én már azon gondolkodtam, hogy felöltözöm, mivel a hallgatás már kezdett hosszú és zavaró lenni. Ekkor Virág megrázta fejét.

– Kezdjük a legelején! Az anatómia gondolom, megvan? – Bólintottam, addigra Virág helyre jött, az oktatói énjét vette fel.
– A gyakorlati rész, a két idős férfin kívül volt más is? – Nemet csóváltam a fejemmel.
– Így, harapófogóval kiszedni belőled, nehéz lesz! Csókolózás? – Elgondolkodtam, majd hogy adjak is valamit, megszólaltam.
– Pista báácsi akarta néha. De a bajusza csiklandozott, és a szája... Mint a ganéjos gödör, amikor szedik ki. Cigi, bor, és szagának keveréke. A nyelvét megpróbálta átnyomni a számba, de nem értettem miért, meg hát nem csak a szaga volt borzalmas, hanem a nyálának az íze is, mint amikor már rothadó ételt ízlelnél. Fujj!
– És nem is akartad mással kipróbálni?
– Kivel? Na meg minek? A régi helyemen az egyik kuncsaft mindig panaszkodott, hogy kipálik az ajka sarka, bár ő úgy mondta kirepedt, . – Virág felnevetett.
– Azért, mert annyit csókolózott! Ritkán lehet herpesz, de az sem a csóktól. Mert jó és izgató!
– Na, látod, van nekem ép elég izgalom az életemben, az nem hiányzik még hozzá!
– De ez nem olyan izgalom! És simogatni sem szoktad magad?
– Párszor próbáltam, de ugyanúgy fájt, mint amikor Pista bácsi csinálta.
– Hogy csináltad? Megmutatod? – A kérdése után jöttem rá, amiről már meg is feledkeztem, hogy felső testem ruhátlan.
– Nem ildomos, és az sem, hogy így vagyunk.
– Miért?
– Míg a nagyi élt, az mondta, hogy illetlen a testünk bizonyos részeit mutogatni. Csak annak engedd látni, aki szeretni fog téged. Ezért.
– És miért gondolod, hogy én nem szeretlek?
– Biztos szeretsz, de nem úgy! Mert úgy Pista bácsi és Péter szeretett. Úgy.
– Pont ők nem szerettek! Kihasználták a tudatlanságodat, és veled! Náluk én sokkal jobban szeretlek!
– De te nő vagy! Jó, közeli barátnő, főnök, tanár, de akkor is nő!
– Moncsi... – Láttam, hogy Virág keresi a szavakat.
– Moncsi, tudod, a szeretetnek is rengeteg formája van. Máshogy szeret a rokon, máshogy a tanár és máshogy, aki szerelemmel szeret.
– Aha! – Sejtettem, hogy mire gondol – Vágom, de te nő vagy.
– Igen nő, olyan mint te, és ebben mi van? Gondolom, halottál már a leszbikusokról? – Ezen szavai után eset le a tantusz. A fiús haj, a felém való túlzott kedveskedése.
– Te leszbikus vagy ugye? – A kérdésemre felnevetett.
– Látom, kezded kapisgálni, de én biszexuálisnak tartom magam.
– Szóval férfival is meg nővel is?
– Igen, de inkább nővel. A nők érzékibbek, de csak a férfi ejt teherbe. – Csend lett, én igazából csak elméleti síkon értettem, hogy mit mond, de ennyi.
– Akkor miért inkább nő? – Szakítottam meg a csendet. Virág talán erre várt.
– Tudod, a szexnek, a testiségnek nagy hatása van a lélekekre. Az érzékiséget mindegy, hogy kitől kapod meg. Sok magányos ember azért maszturbál. Te szerintem még nem kaptál érzékiséget...
– De anyutól! Ő nagyon szeretett és szeret... szeretett. – Eszembe jutott az orvos és Virág szavai. El kell őt engedni, majd fentről vigyáz rám. Kezdtem a szomorúságba esni. Virág nem engedte.
– Ő máshogy szeret. Azt a fajta szeretetet senki más nem tudja adni, amit egy anya, de ő meg nem akarta neked azt az érzékiséget, ami a lelkednek, testednek kell. Ha akarod, az alapokra megtanítalak! – Beleegyezően bólintottam, hiszen érdekelt mire akart Virág kilyukadni.
– Akkor simogasd magad! – Elvörösödtem, és a mutató és nagyujjammal megszorítottam mellem dudorát, és csavargattam. Fájt, mint mindig. Talán még fel is szisszentem.
– NEEEE! – Szólt rám erősebben. – Neeee! Vannak emberek, aki így szeretik, de te biztos nem az vagy. Simogasd! – Mondta, és az ujjhegyével magához ért.
– Így! – Mi a picsa? Nem értettem semmit.
– Megmutassam?
Még mindig csak döbbenten néztem. Virág félre érthetett, mert előre hajolva hozzám ért. Alig éreztem, mégis, mintha beleborzongtam volna, ahogy simogatott. Mint amikor nyáron a hangya szalad a hátamon, és nem tudom leütni. Az érzés nagyon hasonló volt, de nem kellemetlen, sőt jöjjenek a többi hangyák is! Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam az miatt, amit éreztem. Izzadt a tenyerem, a levegő kevés kezdett lenni a szobában, furán kezdtem magam érezni.

– Egyiken próbáld meg te magadnak! – Halottam a távolból, de testem nem reagált fülemnek.
Virág megfogta a kézfejemet és a mutató ujjamat, mint mikor a nyírás technikáját magyarázta, vagy a beszárítás csavaros formáját. Az ujjhegyem a dudoromhoz ért. Éppen csak érintkeztek a bőrrétegek, de mint fizika órán a két ellentétes pólus között, itt is szikrázott a feszültség. Virág nem az arcomat nézte, lefelé volt a tekintete. Simogattuk egy darabig a bőrömet, majd elengedte a kezemet, és amit eddig ő birizgált, hirtelen megnyalta. A nedvesség is jó érzés volt, de sajnos nem sokáig csinálta.

– Érzed a különbséget? – Kérdezte, de én csak néztem, próbáltam helyre tenni magam.
– Igen, ez az, akkor érzed. Ez a másodlagos nemi zónád, de ahogy látom, akár már ezeken keresztül is el tudnál élvezni.
Hallottam a kifejezéseket, de most nem volt elég koncentrációm erre, azok után, ami pár pillanattal lezajlott bennem.

– Puncid simogattad már? – Kérdezte, de csak bólintani volt erőm.
– És? – Csóváltam fejem, hogy semmi.
– Jaj, akkor vágjunk bele abba is! – És levette az alsóját.
Egyik-másik osztálytársamnak akik tesi után zuhanyoznak, vagy orvosi vizsgálatokkor, láttam a szőrtelen altestét, de a többségünknek dús. A tesitanárnő mondta is, hogy ami kilóg a tapadóból, azt vágjuk le. Virág széttette a lábait, megnyílt a csúnyája – ahogy a mama nevezte. Tudtam, hogy vagina, meg hüvely, vulgárisan pina. Csillogott, de én is éreztem, hogy nekem is nedves a szőrzetem, mint néhány fura éjszakai álmomból felébredve volt.

– Vedd le! – Bökött a fejével az ölem felé.
Miért is ne? Fodrászatból is sok újat, jót mutatott. A melleimmel csináltak még mindig bennem voltak, – mint a fogfájás, nem múlt, – de ez jó volt. Virág a dús, koromfekete, drótszőrűen erős, – mint a drótszőrű vizslának, – szőrzetemet nézte. Elmosolyodott, és minden előjel nélkül beletúrta az ujjait, mint a lovak szokták.

– Majd levágjuk teljesen. Vagy nem, inkább borotvával frizurát csinálunk! – Mondta, és igazgatta, mint mikor a hajat nézte, rendezgette, hogy mit tud kihozni belőle
– Simogasd magad! – Bólintottam, és dörzsölni, vakarni kezdtem. Ő felkacagott.
– Ez nem a Morzsi, hogy vakargasd a bundáján keresztül a bőrét, vagy simogasd, mire vad farokcsóválásba kezd. Simogasd! Várj...
Két kézzel oda nyúlt, félre söpörte a lenti hajamat a nyílásomtól. Tudtam, hogy nedves, azt kezdte körkörösen szétkenni, majd a mutató ujját belemélyesztette, hogy nedves legyen, és a vágat tetején benyúlt a bőr alá, és ott simogatott. Egy pontnál hirtelen jött a jó értelemben vett fájdalomnyilallás. Megfeszítette az izmaimat, a tenyeremen támaszkodva tartottam magam, akaratlanul megemelkedett a fenekem, feltolva alhasam. Virág érzékelte és folytatta.

– Na, ezt csináld, és a ciciddel meg azt, amit ezelőtt csináltunk.
Akartam az új érzést érezni, ezért csináltam. Virág nézett. Utolsó, még éles látásommal, láttam, hogy Virág beszívja az ajkait, és ő is simogatja a cicijét. Lefogta a kezemet.

– Ne siess, nem jön több vendég. Türelmesen, engedd, hogy húzzon magával. – Nem tudtam mit mond, de az érzés nagyon jó volt. A melleim simogatásánál is jobb. Messze távolból halottam a hangját.
– Dugd be az egyik ujjad! – Nem értettem, erre a középső ujjamat bedugta a résem közé, ahova Pista bácsi a durungját. Jó volt, de nem annyira.
– Mozgasd! – Húzta tolta a kézfejemet.
Elengedte a kezemet, és ujját ahhoz a ponthoz tette, ami anatómiailag a csiklóm. Izzadság úgy tört rám, mint aki a kemence mellé ül, ami okádja magából a meleget. Nagyon jó, kellemes bizsergés öntötte el a testemet. Légszomjam lett, ziháltam, mint annak idején a háromezer méter futás után. Szabad kezemmel Virág karját markoltam, hogy ne essek szét. Éreztem, hogy a köd körbe vesz, mint a hideg egy őszi hajnalon. Nyitva a szemem, de szürkeséget lát csak. Zihálnom kellett, egy meghatározhatatlan érzés miatt. A karácsonyi boldogság, – mikor az áhított Barbi utánzatot megkaptam – az a mostanihoz képest eltörpülő volt. A szinte extázis szerű érzés már lebegtetett. Semmit nem értettem, de boldog voltam. Virágra borultam, éreztem, hogy zihál ő is. Mélyet szippantottam a szoba levegőjéből, és fura illatot éreztem Virág parfümje helyett. Elhúztam a fejemet, mire Virág úgy fordult, hogy arcunk összeért az ajkainknál. Átdugta a nyelvét, mint Pista bácsi. Nem volt büdös, nem volt kellemetlen, vagy tolakodó. Hagytam, ismerkedtem az érzéssel.

– Éreztél már ilyet? – Kérdezte.
– Nem.
– Ez az orgazmus.
– Az után meg a csók?
– Igen.