Korrepetálás

Az egész még harmadik gimiben kezdődött. Soha nem voltam szín jeles tanuló, de az igazi gyengém a történelem volt. Hetedikben az Éva néni, az akkor tanárnőm még átengedett egy kegyelem kettessel, mondván, hogy egyébként nincs túl sok baj velem, másból sem állok a bukás szélén, akkor O nem keseríti meg a nyaram.

Negyedikre aztán új történelem tanárnőt kaptunk, Ildikót (illetve Ildikó nénit). Tavaly végzett a főiskolán, a mi iskolánk volt az első munkahelye. Jól tanított, de nagyon szigorúan fogott minket. Nem volt mellébeszélés, dolgozatoknál nem volt puskázás. (Utólag belegondolva, ez nem is volt baj). Természetes, hogy ebben a szigorban a jó viselkedésem már kevés volt a meneküléshez. Félévkor még úgy ahogy sikerült átcsúsznom, de a második félév végéhez közeledve már láttam képzeletbeli szemeimmel a pallost a fejem felett. Akárhogy is igyekeztem, csak nem akart javulni az eredményem, így kénytelen – kelletelen korrepetálásokra kellett járnom. Ildikó (hagyjuk a nénit inkább, hisz egy 25 év körüli, csinos fiatal nőről van szó) sokat segített, de az iskolai korrepetálások nem voltak elegek. Egy ilyen alkalmával került szóba a különórák tartása is. Nem tudom, hogy ez hogy is alakult, ilyet mással nem csinált.

A zavaró körülmények kiszűrése érdekében a megbeszéltek szerint nem az iskolában tartottuk a külön óráimat, hanem nálunk. Ezek a külön foglalkozások eleinte szigorúan a tanulás jegyében teltek, de nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire is kívánatos nő. 17 éves koromnak és langaléta termetemnek köszönhetően jól fejlett fiúnak mondhattam magam. A társaimhoz képest magas voltam, és mivel meglehetősen sokat fociztunk és bicikliztünk, izmaim is jól kifejlődtek. Az órák teltek, és azt vettem észre, egyre inkább várom az érkezését. Élveztem az időt amikor ott volt, és a tananyag is mintha repült volna a fejembe. Mivel mindig a tanítás után jött, már nem köpeny volt rajta, hanem az a ruha, amiben bejárt az iskolába. Mondanom sem kell, ahogy melegedett az idő, ezek a ruhadarabok egyre kisebbek lettek, majd lassan ki – ki látszott alóluk a bőre is. Egy 14 éves fiúnak legalábbis nekem biztos, hogy ezek a pillanatok a gyönyör csúcsait jelentették. Egyre többször akadt meg a szemem lapos hasán, gömbölyödő mellein, fenekén.