Tanár-diák

Egy alföldi falun cseperedtem fel. Anyukámék mindig biztattak.

– Tanulj, kislányom vidd többre, mint mi vittük!
Soha nem értettem anyukámat, hiszen volt saját házunk, az udvaron szinte minden szárnyas, disznók az ólban, és egy, a patakra leérő, óriási kert, veteménnyel, kukoricával, lucernával. A tanulásra erőltetés meghozta az eredményét. Színötös nyolcadikos bizonyítványom egyenes utat biztosított a harminc kilométerre lévő gimibe, és a kétszárnyú kollégiumba. Gyorsan felfedeztek a koleszes fiúk. Hamar népszerű lettem. Szüzességemet az egyik évfolyamtársam, szintén szűz srác vette el. Fájt, de nem volt az az eget rengető érzés. Majd csak azért, mert elvárás volt a szex, én is beadtam a derekamat. Nem éltem rendszeres nemi életet, és állandó partnereim sem voltak. Tettem az aktus közben a dolgom, de úgy éreztem, hogy a partvonalról, kívülről szemlélem a történést. Nem volt meg az az átütő érzés, amit a nagykönyvek szerelemnek írnak. A testem kívánta, megkövetelte, és én megadtam neki. A szexre, a szeretkezésre így tekintettem. Többre értékeltem, nagyobb eufóriát adott egy többismeretlenes egyenlet megoldása.

Kitűnő érettségivel, színtiszta ötös bizonyítvánnyal nem volt kérdés a matematika, fizika, majd utólag hozzá véve a kémia szakos tanárképző. Négyágyas kollégiumi szobába kerültem az állami finanszírozású képzés révén. Szinte az első éjszakától fogva ritkaságnak számított, ha legalább ágyból nem a szex hangjai, majd illatai töltsék be a szobát. Ha nem volt fiú, jó volt a lány is. Végzősként kezdtem érezni a kiégést ezen életforma iránt. Egyre inkább hárítottam, és zártam ki az életemből a páros kielégülést. Ha kényszert éreztem a vágy csillapítására, magamnak megcsináltam.
Vörösdiplomával tanársegédnek akartak, gimik csábítottak, de én egy sima általános suliba mentem, mert ott kaptam a kollégiumban szobát, és felügyelő tanári fizetést is. Tanárként az első évem gyorsan elrepült. Huszonöt évesen már osztályt is kaptam, mert a pedagógushiány a mi iskolánkba is begyűrőzött. Életem csak a suli és a diákjaim voltak, szinte gyerekeimként foglalkoztam velük. Érzékeltem, hogy a tizennégy éves kamasz fiúk már kezdtek másként vonzódni hozzám, a fiatalos, sokak szerint még tizennyolcnak sem kinéző testemhez. Alig voltam százhatvan centi magas, pár több, mint az ötven, de a mamámtól örökölt nagy melleim kihívóvá tehettek még a tanulmányaim alatt, és most is, példamutatást képviselő tanárként is.
Osztályaim az évek alatt nem az elitkékből álltak, sok hátrányos helyzetű lurkó volt a kezeimbe téve, rám bízva. Legjobb tudásommal, néha úgy éreztem, hogy erőlködve, de megbirkóztam a feladattal.
Harmincöt évesen az egyik ballagásunk után én már a saját kis harminc négyzetméteres amerikai konyhás garzonomba költöztem. A kollégiumi felügyelői illetményem többszörösét tudtam megkeresni a tanítás utáni magánórákkkal, amire nagy kereslet volt az alacsony órabérem miatt, ami futótűzként terjedt.   Emiatt eljött a limit, hogy többet nem vállalok.
A szex is limitált volt. Kolléga, házas ember kizárva, az a kevés említésre méltó férfi meg megvolt. Jól nézhettem ki, mert ha pasi kellett, azonnal ugrott a kinézett hím.

Az iskolában egy új osztály, új kihívást jelentett. Magán tanítványaim ahogy kikoptak, újakat nem vállaltam. Egyik félévet követő januári estén csengettek. Ismerős nő állt az ajtóban. Hirtelen nem is tudtam hova tenni. A bemutatkozás után ugrott be, hogy a két éve elballagott osztályomból, Zolika anyukája.

– Kedves tanárnő! – A nyálasságától már borsózott a hátam.
– Csak önben van utolsó reményünk, bizodalmunk! – Érdeklődve hallgattam. – Zolit matekból félévkor kegyelemkettessel engedték át matekból, és azt mondták, hogy beszéljünk valakivel, mert ha nem fejlődik, megbuktatják, és nem szakmunkás vizsgázhat. Önt ajánlották és a drága tanárnő még ismeri is Zolit.
– Javítson ki, ha tévedek, de Zolika hármassal ment el az általánosból, és nem egy buta gyerek.
– Így volt, de szerinte a tanárral van baj. A tanítása sarkalatos, begyepesedett. A múltkor kérdőre is vontam, amit titokban telefonon felvettem, és mindjárt le is játszom.
– Jó napot kívánok, tanár úr! Egy kérdésem lenne, ami már egy ideje foglalkoztat. A fiam cukrásznak tanul, amit ön is jól tud, és mostanában észrevettem, hogy elég komoly matematikai feladatokat is meg kell oldania. Én meg – őszintén szólva – nem értem, hogy egy cukrásznak miért kell ilyen szintű matekot tanulnia? – Hallottam az anyuka hangját.
– Kezeit csókolom, kedves anyuka! Ön Zoli anyukája, jól emlékszem, ugye? – Pici csend után folytatta.
– Ez egy nagyon jó kérdés! A matek valójában több területen is fontos egy cukrász számára, még akkor is, ha elsőre nem tűnik annak. Gondoljunk csak bele, kedves anyuka, hogy mennyi számításra van szükség egy recept pontos elkészítéséhez. Egy cukrásznak tudnia kell arányokat számolni, adagokat növelni vagy csökkenteni, sőt, néha még bonyolultabb konverziókat is el kell végezni, például ha más (pl. Angolszász) mértékegységekben kell gondolkodni. – Választolt egy idős, mély férfihang.
– Persze, azt én is értem, hogy mérni kell, meg adagolni, de hogy jön ide az egyetemi szintű matek? – A női hangon érződött egy kicsi gúny.
– A felsőbb szintű matematikai tudás segíti a problémamegoldó képességet is. Emellett a cukrászat egyre inkább igényel technológiai ismereteket is, például élelmiszerek kémiai folyamatánál, ahol a matematikai számítások elengedhetetlenek. Gondolhatunk például a hőmérsékleti változásokra, vagy az anyagok sűrűségének kiszámítására, amik mind hatással vannak a végeredményre. Egy kis matematikai háttér ilyenkor sokat segíthet. – Túlzásnak, erőltetettnek és fellengzősnek éreztem ezt a választ a tanártól. Az anyuka gúnyossá vált hangon válaszolt, neki is lejöhetett akkor.
– Értem, szóval nem csak a méricskélés miatt fontos, hanem más dolgok miatt is. Megnyugodtam egy kicsit, de azért még mindig kicsit túlzásnak tűnik, főleg, hogy ez miatt akarja megbuktatni, és nem engedni a szakmunkásvizsgára.
– Teljesen érthető, nem tudom, miért háborodik fel ezen? Gondoljunk bele, hogy a mai világban már sok szakmában – még egy olyan kreatív szakmában is, mint a cukrászat – nagyobb tudásra van szükség, mint korábban. A matek segíti a logikus gondolkodást, és ha valami nem a tervek szerint alakul, akkor gyorsan tudni kell korrigálni, ehhez pedig hasznos a fejlett matematikai készség. – Elmosolyodtam azon, amit a tanár mondott.
– Keressenek egy magántanárt Zolinak, ha azt akarják, hogy levizsgázhasson.
Itt szakadt félbe a felvétel. Én elgondolkodtam, hogy ez a poroszos gondolkodású ember biztos sarkosan, szabálykövetően taníthat. Elvállaltam Zolit.
Az első órára egy teljesen más srác jött, mint a Zolika volt. Egy igazi felnőtt. Jó egy fejjel magasabb, izmos fiatalember lett. Két oldalt puszival fogadtam, és a könnyebb kommunikálás miatt javasoltam a tegeződést.

– Zoli kérlek, ne tanárnőzzél! Anna, oké? – Bólintott.
Pár hét heti, háromszor két negyvenöt perces óra után, rohamos javulás jelentkezett az iskolai jegyeiben is. Így már tudtunk a hétköznapokról is beszélni. Szinte minden alkalommal kedveskedett valami süti csodával, és mindig kaptam vagy egy isler, vagy egy marcipán szívet. Óráink közti szünetekben már bolondoztunk, nevettünk, érezhető volt a bukás nyomása alóli felszabadulása.

Március közepén a távfűtés megbolondult a házban, a négy radiátoromból csak egyet lehetett lezárni, így pokoli hőség volt. Éjjel-nappal nyitott ablak mellett volt elviselhető a hőmérséklet a lakásban. Két hetet ígértek a probléma orvosolására és addig általányt fizettünk. Péntek délután a tavaszias nap is kitátotta a száját, ontva be a további meleget. Zolit egy fehér pólóban, szabadidő nadrágban fogadtam. Éppen csak belekezdtünk a szakmunkásvizsga feladatsorának megoldásába, amikor az ablak alól a légkalapács éktelen hangja süketített meg minket. Csőtörés miatt bontották az úttestet. Szitkozódva csuktam be a két ablakot, minek a hatására a hőmérséklet szinte azonnal szaunai magasságokba ugrott. Folyt rólunk a verejték. Zoli levette a pulóverét, egy izompóló volt alatta. Most láttam a munka által kidolgozott a természetes kar – és mellizomzatát. Nem az az izomagyú, a konditeremben szteroidokkal felfújt izomzat. Két kéztörlő törülközőt vettem elő, amivel sűrűn itattuk fel az izzadságunkat. Húsz perc után feltűnt, hogy Zoli kezd szétesni, görcsössé válni, és mindenfelé nézni, csak nem rám, se a füzetre. Elkaptam egy pillantását, ami után magamra néztem. Elvörösödve vettem észre, hogy a pólóm a gólyatáborok vizespóló versenyére emlékeztetett. Minden is kirajzolódott, kivehető volt, kidomborodott a rám tapadt pólón át. Nincs jó megoldás, talán a legjobb, ha felállok, és karba tett kézzel véget vetek ennek  az órának, napnak. Felálltam karba tett kézzel.

– Figyelj Zoli! Így nem lehet semmit csinálni, jobb lesz, ha...
– De lehet! – Állt fel ő is, és lépett előre, szinte hozzám érve.
– Anna, én szerelmes vagyok beléd, már az általános iskola óta. Csak ilyen nőim voltak, mint te!
Hátrébb léptem, de ott volt az ágy széle, kénytelen voltam megállni.

– Igen ebben a melegben nehéz bármit is csinálni, kivétel a közösen izzadni! – Folytatta a támadást. Mindig, minden szituációban zsigerből jön nálam a válasz, akkor leblokkoltam.
– Figyelj... – Kavarogtak bennem a gondolatok, és nem tudtam a helyes választ.
– Figyelek.
Provokált, de a kockahasa ismét a melleim elé tett karomhoz ért. Ez is zavart, ahogyan az is, hogy hangyák mászkálását éreztem a fenekemen. Tudtam magamról, ez miért is van.

– Figyelj Zolika! Én a tanárnénid voltam...
– Voltál! – Csattant rá a válasza.
– Te tizenhét éves leszel, én pár hét múlva harminchat. A különbség elsős matek példa, de nézzük bonyolultabban, amiből tanulsz is! – Töröltem le a szemembe csurgó izzadságcseppet.
– Gyök 361?
– Ööööö – nyögte.
– Tizenkilenc. Anyád lehetnék...
– De nem vagy! – Fogta meg izzadt tenyereivel kétoldalról az arcomat.
Fejét lehajtotta, az enyémet felemelte, és ajkaink összeértek. Várt. A reakciómat várhatta, de nem tudom mi ütött belém, nem volt reakcióm. Jött át a nyelve a számba. Gyengéden csókolóztunk. Lassan elengedte a fejemet, a karomat kihúzta a még mindig karba tett helyzetéből, és felhúzta az átázott pólómat. Átemelte a melleimen. Külső ujjbütykeivel megérintette, de úgy, mint még soha senki, pedig tudom, hogy ez egy félénk érintés volt. Elhúzta a fejét, hogy át tudja húzni fejemen a csuromvizes pólót. Hirtelen az ablakhoz szökkent, szinte feltépte az ablakokat. A légkalapács és a markoló hangját a beáramló friss levegő feledtette. Visszafelé jövet szinte szaggatta magáról a trikót. Duzzadtak a karizmai, mellizmai. Átölelt. Akkor még a két izzadt test egymáshoz simulása is kellemes volt. Magam sem értettem, hogy mi történik, mi játszódik le bennem. Több mint kétszer annyi idős vagyok, mint ez a túlfejlett kölyök, még sem zavart, hogy magához húzott, ismét csókolóztunk.
A derekára kulcsoltam a karomat, ezzel megadva végleges döntésemet, beleegyezésemet. Az ablakon beáramló márciusi fuvallattok nem hűsítették, hanem felkorbácsolták izzadt, összefonódott testünket. Lassan döntött a hátamra, tartva teljes súlyomat. Biztonságban éreztem magam, tudtam, hogy nem fogok az ágyra zuhanni. Ahogy lefektetett, elém térdelt, lehúzta a szabadidőalsót és bugyimat. Milyen szerencse, hogy partner híján is szőrtelenítem magamat gyanta csíkkal. Mellkasa simította a már nedvedző nunám. Végig puszilgatta a testemet, fejét a melleim közé fúrta. A külső hangok eltompultak, csak egymást éreztük, hallottuk, élveztük testünk súrlódását.

– Ne, Zoli! Büdös, izzadságszagú vagyok! – Suttogtam. Ő nagyot szippantott a testemről.
– Bárcsak mindenki ilyen büdös lenne... Már most imádom a tested illatát! – Végig nyalta a melleim közét.
– Ó, és az ízed!
A fülcimpámat harapdálva mondta úgy, mint aki olvassa.

– Az izzadság íze általában sós, mivel főként sókat, főleg nátrium-kloridot tartalmaz. Igaz tanárnéni? Ez kémia. Az íz azonban változhat, az egyén étrendje, hidratáltsági szintje, egészségi állapota és egyéb tényezők függvényében. A szeretkezés közbeni női izzadás is hasonlóan sós ízű lehet, bár lehet, hogy a fokozott aktivitás és a hormonális változások miatt intenzívebb az íze, mint most a tiéd. – Felkacagtam tudományosságán.
– Ne nevess, ebben is jó vagyok! A cukrász mesterség az ízek világa.
– Miben vagy még jó? – Provokáltam.
– Hát ott, abban!
A combját a lábam közé nyomta. Fel sem tűnt mikor tolta le a nadrágját.

– Legalább is azt mondják.
Huncut kíváncsisággal nyúltam közénk. Trimmelt szőrt és vastag farkat érintettem. Hűűűhaaa, nem kicsi! Az emberi anatómiában tanultak jutottak eszembe, amit akkor nagyon megjegyeztem, miszerint, a férfi nemi szerve általában a pubertáskor végére, nagyjából 18-21 éves korra éri el a végleges méretét. A pubertás kezdete jellemzően 11-13 éves korban indul, és a nemi szervek fejlődése a hormonális változások hatására zajlik. A növekedés folyamatos a pubertás alatt, de az utolsó fázisban, 18-21 éves kor körül stabilizálódik. Miből lesz a cserebogár? Míg ezen gondolkodtam, a farka tövét fogtam, közben a makkját a nedves vaginám bejáratához tolta és nyomta befelé. Kellemesen feszített, de azt éreztem, hogy kevesebb, mint tizenkilenc centi, mert az már a méhszájamnak feszülne. Volt egy egyetemi tanársegéd, aki hátulról dugott, és szó szerint felnyársalt. Neki volt majdnem húszcentis dárdája, mivel hosszú, de vékony volt. Reméltem, lesz módom vizuálisan is megvizsgálni azt, ami már simogatta kéjt adó nyílásom belsejét. Ütemesen, mégis gyengéden dugott. Éreztem, hogy a héten még nem nyúltam magamhoz. Rohamosan közeledett a testemben a robbanás, amit még nem akartam. Régi, jól bevált trükköm ilyen alkalmakra a figyelmem elterelése. Az agyamban pörgettem a dugással kapcsolatban tárolt infókat. Húsz éve élek nemi életet. Átlagban megvolt a heti kettő, igaz a maszturbálásokkal együtt. Könnyű matek. 52 × 20 × 2 = 2080 Jó, de ebből a dugás kb. 1500. Hú ez nem semmi, még kimondva is sok, és kevés tartós kapcsolatom volt.
Vagyis akkor én kb. 150 pasival dugtam, vagy csak imitáltam a dugást? Basszus, ez nem semmi, de az sem, hogy egy ennyire fiatal gyerek, egy kamasz így döngesse a korosodó puncimat. Megérezhette lankadó figyelmem, pedig a testem égett, a pinám belseje izzott a súrlódástól, a mellbimbóim duzzadtak a szopástól.

– Forduljunk! – Mondta, és már mint egy paplant csavart is magára.
Tudtam, hogy eljött az én időm, ez az egyik kedvenc pózom a sok közül. Tenyereim az izomtól duzzadó, izzadságától síkos vállát markolták. Testünk 40-50 fok közötti szöget zárt be, így csiklóm pont a kellő nyomást, súrolódást kapta. Zolit én nem érdekeltem, vagyis nem velem törődött. A seggemet markolta, a melleimet puszilta, szívta, gyengéden harapta. Már nem volt külvilág, nem voltak hangok, illatok, csak a leszálló rózsaszínű köd, ami eltakart mindent. Párszor még dörzsöltem hozzá magamat, ugráltam párat, majd rázuhanva élvezni kezdtem. Zoli fiatalos hévvel fordított hanyatt, és nem kímélve, nem törődve azzal, hogy én milyen réten lebegek, milyen pillangók repkednek körülöttem, valami iszonyatos tempót diktált. Szinte folyt a testéről az izzadság az én gyöngyöző testemre. Na, ez volt az, amit eddig kevés férfi tudott kihozni belőlem, vagyis a kéj birodalmában tartani. Sikolyaim a légkalapács és a munkagépek hangját is túlharsogták. Ha a Holdon ha lett volna decibel mérő, még az is, ott is kiakadt volna. Az utca népe megállt az ablakom alatt, hallgatta szoprán dallamomat, majd kitörő vastapssal ismerte el Zoli teljesítményét.

– Szerelmes vagyok beléd Rita! – Próbálta kinyögni Zoli hosszú szuszogási szünet után.
– Lószart! Csak félholtra keféltél, ami most ezt érezteti veled.
– Nem! – Tornyosult fölém még mindig vörösen csillogó arccal.
– Nem, már 7. – ben téged képzelve meztelenül vertem a farkam!
– Ezt mondom! A szex!
– Rita értsd már meg, amit akarok mondani! Bazd meg, beléd élveztem!
– Nem akarom érteni! Ez egy egyszeri, véletlen baleset volt, amiről kussolnod kell! Ha felcsináltál, megszülöm és felnevelem. Már rég nem védekezem. – Mondtam, de Zoli vagy nem értette mit mondok, vagy nem érdekelte, mert már megint rajtam feküdt, és a zsibogó puncim érezte, hogy a durung ismét belém hatol.
– Héééé! Mi vagy?... óhhhhh... eggyyy baszógép?... Jajjj, nehogyabbamerdhagyni!
Sziszegtem már a csókolózás közben a szájába. Most időtlen időknek tűnően kúrta a pinámat, a számolatlan kéjhullám elszívta minden energiámat. Már egy vergődő, sebzett vad utolsó erejét vettem igénybe, hogy ne essek a kéj kómájába.
Már sötétedett. Ez tényleg csodálatos volt. Ahogy hozzám ért, mintha a testem minden pontját ismerte volna, minden érintésétől bizsergett a bőröm. Nem kellett sietni, minden pillanatnak megvolt a maga helye és ideje, mintha csak a miénk lett volna a világ. Ahogy végigsimított a testemen, teljesen elengedtem magam, és csak arra koncentráltam, amit akkor éreztem. Mintha minden egyes mozdulata összhangban lett volna a légzésemmel, ahogy a testünk szinte együtt élt. Most olyan közel éreztem magam hozzá, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Abban a pillanatban minden más megszűnt, csak mi ketten voltunk, és az intenzív érzés, ami összekötött ezekben az órákban minket. Ez több volt, mint élvezet! Valami mélyebb, érzelmesebb volt benne. Ahogy a szemembe nézett, azt éreztem, hogy tényleg lát engem, és én is őt.
Most itt fekszünk egymás mellett, a bőre még mindig izzadt, és az illata keveredik az enyémmel. A szívem lassan nyugszik meg, de a testem még mindig emlékszik minden egyes pillanatra. Jó érzés tudni, hogy kölcsönösen adtunk és kaptunk, és hogy ez nem csak testi volt, hanem valami sokkal mélyebb érzés, aminek nem lenne szabad megtörténni. Talán nem is tudja, mennyire sokat jelentett nekem ez az együttlét. Remélem, ő is hasonlóan érez. Most egyszerűen csak jó itt lenni mellette, végre ebben a csendben, ebben a meghitt pillanatban, ahol minden rendben van. Boldog vagyok és elégedett. Olyan ritka, hogy valami ennyire tökéletesnek tűnjön, és közben tudom, hogy ez helytelen, és minden értelemben megismételhetetlen. Elmagyaráztam neki, de Zoli csak mosolygott. És elkezdett öltözés közben énekelni, nagyon szép bariton hangon.
Azt hiszem Kóós Jánod dalát énekelte.
„Mindenhol jó, csak állj ide mellém,
közösen élni bárhol szép!
Így bármi bánt, fel se venném,
gyáva, aki még veled is félve lép.
Mindenhol jó, csak légy te a párom,
ki veled járhat, szépen él.
Lám, jöttöd én még csak várom,
már szerelmes dalt dúdol a szél.

Hát jöjj velem hosszú útra,
jó lenne összebújva,
bár karod rám simulna már!
Mindenhol jó, csak légy te a párom,
ki veled járhat, szépen él.
Lám, jöttöd én még csak várom,
már szerelmes dalt dúdol a déli szél.

Hát jöjj velem hosszú útra,
jó lenne összebújva,
bár karod rám simulna már!
Mindenhol jó, csak légy te a párom,
ki veled járhat, szépen él.
Lám, jöttöd én még csak várom,
már szerelmes dalt dúdol a déli szél,
már szerelmes dalt dúdol a szél. ”