Tűzoltófeleség

Férjemet 22 éves koromtól ismertem, 25 éves voltam, amikor elvett feleségül. Mindketten nagyon szerelmesek voltunk még akkor is, amikor rá 3 évre elveszítette az addigi fővárosi állását. A munkanélküliség nem jó dolog és nemcsak azért, mert unatkozik az ember, meg sok ideje van, hanem mert ingerültté teszi a férfiakat. Az én drágámat biztosan, mert úgy gondolta, hogy a szakmájában gyorsan talál másikat. A harmadik hónap után sajnos be kellett látnia, hogy ez nem egészen így van és muszáj volt másik munka után néznie, de eközben – az első hetet leszámítva – annyira megviselte az álláskeresés az idegeit, hogy rám se nézett. Hiába a csábító tekintet, a szexi fehérnemű és egyéb célozgatások, semmi sem használt. Ez engem is elég frusztrálttá tett és amikor néha rákérdeztem „ Egyáltalán szeretsz te még engem? ” szimplán elintézte egy „persze édesem”-mel.
Szerencsére – vagy szerencsétlenségre – hamarosan talált munkát, ami viszont költözéssel járt. Nekem nem okozott nagyon nagy gondot a munkámmal kapcsolatban, mert már elég régóta inkább online dolgoztam, de a baráti körrel való kapcsolattartás és a megszokott üzletek helyett máshova járni bevásárolni azt azért nehéz volt megszokni.
Eltelt 3 hét és kezdtünk beilleszkedni. Férjem tűzoltóként alkalmazták, ami aránylag jól fizetett, de elég sokszor kellett bent maradnia és így a házaséletünk még rendszertelenebbé, ritkábbá vált, ha lehet egyáltalán ritkának nevezni a semmit. Az elmúlt hónapok szorongása a munkanélküliség árnyéka még mindig éreztette hatását az idegein, emiatt már nem is igazán forszíroztam a szeretkezést vele. A feszültség levezetése a vibrátorral nem volt igazi megoldás, de nem gondoltam arra, hogy bárkivel kikezdjek, mert szerettem a férjemet.
A munkám jellegéből adódóan magam oszthattam be az időmet és így délelőttönként főzni kezdtem, részben a spórolás miatt, részben meg kedveskedni akartam drágámnak, mert a vidéki munkahelyen nem volt lehetősége rendszeresen főtt ételhez jutni, így magam vittem be neki olykor. Az első héten még nem, de utána már amikor tudtam, hogy délelőtt dolgozik, vittem neki ebédet és amikor délutános volt, akkor vacsorát. Ezzel magam is sikerült lekötnöm, figyelemelterelésként, addig sem unatkoztam.