Élet a földbirtokon - Szepetneki Szepetneki Márton földesúr kastélyában - Szex a feudalizmusban 7. rész

A Szepetneki család gyászba borult. Áron úr temetése nagy eseménynek számított, még a szombathelyi püspök, Bőle András is újra eljött Szepetnekre. Amikor belefogott a búcsúztatóba, olyan beszédet mondott a ravatalnál, hogy mindenki sírt, még azok is, akik valamiért nem kedvelték a nagyhatalmú földbirtokost.
– Szepetneki Szepetneki Áront hirtelen szólította magához az úr, senki sem számított erre. Már fentről néz le ránk mosolyogva, mert látja milyen sokan jöttek elbúcsúzni tőle, látja a gyönyörű családját, boldog, elégedett. Ott ül urunk jobb oldalán, vigyázóan nézve le ránk.
Búcsúzik egyetlen fiától Mártontól, aki tovább viszi a nevét, a birtokot azt, amit felépített az életében, annak feleségétől Franciskától, aki nagy örömöt hozott a házba, a pici unokával, akit a szeretett felesége után neveztek el és még a kezébe tudta venni, megölelni. Búcsúzik Máriától idősebb lányától, a férjétől báró Beleznai Andrástól, a fiatalabb lányától Teréziától, annak férjétől báró Légrádi Mihálytól. Fájó szívvel néz le ránk, mert a két lánya már nem ölelheti magához, csak onnan fentről óvhatja, vigyázhatja a lépéseiket.
A temetésen Mária és Terézia már kerekedő hassal jelentek meg. Mindketten nagyon sírtak, mikor a püspök arról beszélt, hogy az apjuk sajnos már nem veheti a kezébe a többi unokáját.
Búcsúzik szeretett menye szüleitől Miklósfai Miklósfai Ferenctől, feleségétől Magdolnától, hálás nekik a gyönyörű, kedves menyéért, valamint Magdolna asszony bátyjától, Szentgyörgyvölgyi Kálmántól, akivel jó barátokként sokat voltak együtt, megbeszélve az élet nagy dolgait, feleségétől Esztertől, akivel gyerekkoruktól ismerték egymást.
Ezután még hosszan folytatta a sort, még a birtok munkásait sem hagyta ki, akik szerették az urukat, mert Áron úr volt a biztosíték, hogy jólétben élhetnek.
Franciska is könnyező szemmel állt a kezében a picivel, akit aztán az anyja vett el tőle, visszaküldve a dadával a kastélyba. Márton az utóbbi napokban ki sem józanodott, most bánatában ivott.
*******
Mihály, András és Kálmán megbeszélték, pár napig ott maradnak, hogy támaszt nyújtsanak, ha kell. Kellett, mert Franciskát nagyon megviselték a történtek. A szülei már aznap, a temetés után elutaztak, a többi rokon is elment.