Sátorozás

Érdekes eset. Nagyon jó írás.

Látod? Néha az enyém is önállósítja magát és ilyen butaságokra ragadtatja el az ujjaimat, mint amit itt alant összehordtam. 🙂
A lényeg átjött, amit hálásan köszönök! 💖

Bocsánat.
Bár még korán van – nekem 🙂 De neked jó éjt kívánok!

Azt hiszem, már írtam neked, hogy irigyellek, hogy belőled milyen ütemben folynak az írásművek. Ezt a ma írt bejegyzésedet olvasva millió gondolat jutott eszembe, de meg sem kísérlem leírni, mert ahhoz napokig kéne írnom. Nekem lassabban jár az agyam is, és a kezem is.
Az említett filmről nekem is csak ilyen hézagos emlékeim vannak.
Erre volt legegyszerűbb reagálni. A sejtek működéséhez nagyon nem értek. Kicsit röstellem, de a szerelem működéséről sincsenek ilyen mély ismereteim (szívesen tanulnék tőled). Az idő egyirányú utca jellegéről vannak gondolataim, de most azt sem írom le (mert közben messengeren is kaptam levelet, és arra is kell válaszolnom).
Jó éjszakát és szép álmokat!

Nekem az nem ugrik be, bocsi. De tudom, hogy van különbség a szeretném és az akarom között. Az első vágyat fejez ki, hogy de jó is lenne! A második pedig azt, hogy az bizony kell és annak úgy kell lennie! 🙂 Az első udvarias a második bizonyos esetekben akár szankcionálást is vonhat maga után.
Nos? Sikerült olyat elkövetnem itt alant, ami nem tetszik? 😂

Persze, hogy szeretném.
Igaz, te azt kérdezted, hogy akarom-e. Csak idősebbek emlékezhetnek arra a traubi szóda reklámra, amelyben a szőlőszemek ugrálnak és kiabálnak, hogy traubit akarunk, akarunk, amikor egy hang rájuk szól. hogy gyerekek, nem akarunk, szeretnénk. Én emlékszem rá.

Szeretnél egy ilyet? Nem erotika! Csak a címe 🙂 Kérek mindenkit, hogy senki se vegye komolyan, hisz a mai tudományunkban semmi sincsen ebből. Sokan meg se fogják érteni. Butaságnak tartják majd... Hiszen ma az is. ÉS! Még nem is írtam az idő és energia kapcsolatáról. 🙂
Na, ez biztosan nem fog tetszeni! 😂

Szeretet

Megmondom a titkát édesem a dalnak:
önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

/Babits Mihály :A második ének/
A MÁSODIK ÉNEK (oszk.hu) (https://mek.oszk.hu/11500/11535/11535.htm)

Egy szerelmes nő vallomása és könyörgése:
Ha egyszer megcsalsz szégyelld magad.
Ha még egyszer megcsalsz én szégyellem magam, hogy bíztam benned.
Ha harmadszor is megcsalsz, abba belehalok, mert megérteted velem, hogy a szerelmem értelmetlen.

/Ez egy nem pontos idézet Larissa Ione könyvéből, a Demonica 2. részéből. /

* * *

Amikor azért vagyok együtt valakivel, hogy mindkettőnknek jó legyen.
Amikor csak a saját igényeim kielégítése a cél, akkor a másik háttérbe szorul. Elhanyagoltnak, elhagyatottnak fogja érezni magát.
Ha meg csak azért, hogy neki legyen jó, mintegy jutalomként adva magam neki, akkor a másik úgy érzi kihasználják.
Nehéz megadni azt az érzést, ami jelezné a partnernek, hogy azt szeretném, hogy mindkettőnknek kellemes legyen? Hogy azt érezze, hogy szeretem, mert ő is  jót tesz velem és nekem is kell ő.
Amikor azt mondom, szeretlek, azzal a magam felé érzett szeretet is kifejezem. Ugyanis azért szeretem, mert valamiért jót tesz nekem. Következhet ebből az, hogy az ember annyira önző, hogy csak önmagát szeresse és mindenki másnak hazudja csak ezt?
Van aki szerint nem. Ha azt mondom, hogy jó amikor velem, bennem vagy, - amikor konkretizálom szeretetem egyik okát -  akkor természetesen magamat szeretem. De téged is, hiszen csak te lehetsz ilyen, más nem. Na, most hazudtam egy nagyot, hiszen akár több millió más ember lehet olyan, aki megfelelne a kémiámnak és más igényeimnek is, mégis téged szeretlek.
Sok oka lehet ennek, jobb ha nem is próbálunk jobban belegondolni. 😀 Elfogadjuk ezt és így jó mindkettőnknek. Nem, ne is ellenkezz, kérlek!

Az emberek zöme általában nem ellenkezik egy akció során. Általános kivétel lehet a két alaptörvénybe ütköző dolog, tehát az ön és fajfenntartás veszélye. Ezekben az esetekben is a legtöbb ember addig hezitál (keres más megoldásokat) ameddig késő nem lesz.
Ez a bűnözők alapelve is. És ezek miatt nyernek. Ez a hit káros mellékhatása. Hiszem, hogy megússzuk az elkerülhetetlent, amikor rájövök, hogy mégsem, akkor meg már esélyem sincs nyerni.

* * *

Képzeljünk el egy élő sejtet, amiben molekulák úsznak. Látszólag céltalanul, de komoly törvények irányítják a mozgásukat. Ezek a molekulák egymással is kölcsönhatásba léphetnek, de a legtöbb eljut a sejtfalig. Nem törhetik át azt, tehát visszapattannak. Amikor visszapattannak az irány ismét a sejt közepe lesz számukra. Amikor minden molekula visszajut a közepére, kétféle megoldás létezik számukra.
Az egyik az, hogy egyesülnek és ezáltal nem termelnek több energiát a sejtnek. A sejt elpusztul. Ez az öregedés folyamata.
A másik, hogy nem tudnak egyesülni, így a molekulák találkozásakor robbanás történik, ami szétszórja a sejtet több apró, fejlődőképes sejtté. Ezeknek a sejteknek a viselkedése hasonló az előző nagy sejthez.
A változás folyamatos.

Ennek analógiájára elképzelhetjük a bolygókat, molekuláknak tekintve. Látszólag meghatározhatatlan össze-vissza mozgásokat végeznek, de valójában szigorú törvények szabják meg útjukat. Ezen törvények egy kis részét az ember a fizika tudományában gyűjtötte össze. Amint a bolygók elérik a számukra áthatolhatatlan határt, visszakényszerülnek a középpontba és ugyanaz történik, mint a sejtben.
Meg tudja valaki ma mondani, hogy a mi bolygónk e határtól milyen messze tartózkodik? Hiszen ma a világűrt végtelennek tartjuk, miközben tudjuk, hogy minden véges. Számunkra nem mérhető távolság, ezért inkább annak tartjuk.
Meg tudja valaki mondani ma, hogy a sejtekben mikor történik öregedés és mikor születnek belőlük újabb sejtek? Ha így lenne, megoldotta volna a biológia tudománya a halhatatlanság kérdését.
Éppen úgy nem tudhatjuk azt sem, hogy a bolygónk eléri-e valaha azt a bizonyos határt, vagy önmaga belső folyamatainak összessége miatt robban-e darabokra egyszer, esetleg útja során összeütközik-e egy másik, hasonlóan nagy égitesttel és emiatt semmisül meg a mai formája.
Ezekhez tudnánk segítségül hívni az energiafolyamatok és az idő ismeretét. Az időt ma viszonyítási alapként fogjuk fel és mindig egyirányúnak tartjuk. Ha mennyiségként gondolnánk rá, ugyanilyen következtetésre juthatnánk, mint a sejtek esetében. El tudunk ma képzelni egy időrobbanást? Hiszen még a biológiai létezésünk során meghatározó sejtek szintjén levő energetikai folyamatokkal se vagyunk tisztában.
Több olyan ráhatás befolyásolja az apró sejt működését belülről is, amiről ma fogalmunk sincs. De attól, hogy valamit nem látunk, csak azt jelenti, hogy nem tudunk számolni vele, de nem jelenti azt, hogy nem létezik és azt sem, hogy nincs ráhatása a sorsunkra.

Fenti sejttani példát nagyon leegyszerűsítettem az érthetőség kedvéért. Ha figyelembe akarnám venni mindazt, az ezeken kívüli, belső és külső folyamatokat, ami a sejtet a jelenlegi állapotában tartja - illetve befolyásolja annak hosszabb-rövidebb idejét - Akkor nemcsak a biológiai, hanem az összes természettudományi ismeretünket kéne leírnom. Ahhoz, ha lenne is elegendő időm, kedvem rá, nagyon sok megabájt kellene és a végén mégse azt érhetném el vele, hogy megértse bárki a fenti tanmese tartalmát.
Na meg nem is értek én annyira a tudományokhoz. Az egyetlen a mai tudományos elvek közül, amit elfogadok az a kétkedés. Csak ennyi… Miközben tudom, hogy a sorsunk jobbá, kényelmesebbé tételéhez kell egyfajta elfogadás és ami bizonyítottnak tűnik ma, az a tudományunkba kerülő tézis. Ez utóbbi se állandó, hiszen az ókorban laposnak gondolták a földet, mára azonban ez megdőlt. Költőink néha mégis fogalmaznak úgy, hogy a "világ peremén" és ezt mindenki megérti.
* * *
Amivel eddig nem számoltál: a törődés, vagy együvé tartozás vagy mi.
Csordaösztön? Ez visszavezethető - vagy csak kapcsolatban áll - a fajfenntartással, ami ebben a vonatkozásban az önfenntartást, önvédelmet is jelenti.
Az a harmadik a génekben?! Az ön és a fajfenntartás után. Minden más csak ezután. Hm?
Így helyreállnak a dolgok?
És hogy hat ez ki az időre? Abból is kell lennie bennünk, hisz tudjuk szabályozni ösztönösen. Az ösztön pedig a progi, a gén. Szóval?
Az első kettő hiánya betegséget okoz. Mindenkinél. Törést. Akkor a harmadiknak is olyannak kell lennie.
Mégsem, mert az ember el van egyedül is. /ez rossz válasz! Ne keverd az egyedüllétet (szocializáció) a fizikával./
Az áramló energia hiánya!?
De lehet, hogy téves és kereshetek tovább. Ez ugyanis besorolható a másodikba.
Következhetne abból vagy nem? De igen, sajnos.

Osztályozhatnánk az embereket vérmérséklet szerint.
Az ingerlékenység és a szexuális étvágy mindenkiben más, de vannak fokozatok. Az erre a kategóriákra bontott hatása az első és második "parancsnak" teszi az embereket egyénivé. Az biztos, hogy nincs két egyforma gén-szerkezettel rendelkező ember. Még ikrek esetében sem egyezik. Nekem is egyedi és tuti, hogy nem azonos egyik ősömével sem. Sem ősapa, ősanya génjei nem az enyémek, bár biztosan örököltem valamit tőlük. Persze nem mindegyiküktől. Talán ez is a célja - kimondatlanul - az életünknek, hogy utódainknak átadjunk valamit magunkból. Nem biztos, hogy azt sikerül, amit szeretnénk, de valamit a gyerekem örököl tőlem - nem csak anyagi szinten. A cél megvalósítása tehát az lenne, hogy élj úgy, hogy amit szeretnél átadni, az benne legyen a tiédben. Ha a tevékenység rögzül valahogyan a génjeidben, esélyed lesz átörökíteni azt. Ez is csak esély, de jobb a semminél.
Tehát élj tartalmas életet és éld meg amit szeretnél. Azért az első számú "törvényt" se kéne elfelejteni: ne tégy olyat senkivel, amit nem szeretnél, hogy ő tegyen meg veled. Pl ne vágd el senki nyakát. Ne túl mélyre. 😇😂
Mondjuk egy provokáció pedig épp ilyen. Szeretnék egy durva szexet?! Valahogy tudatnom kéne ezt a partneremmel, de ha szimplán kimondom: "légy ma velem vad és durva", azt csak ezért fogja megtenni, nem azért mert neki is ehhez lesz kedve. Művi dolog marad és élvezhetetlen. Nekem nem ez kell. Felbosszantom tehát, miközben éreztetem vele, hogy kívánom őt. Egy bizonyos határig szabad csak elmennem, mert ha addig a határig nem teszi meg, akkor már nem azt fogom kapni amit akarok, tehát ha odáig sikertelen az akcióm, akkor hagynom kell. Ha viszont sikerül, akkor az elején lesz annyira durva velem, amennyire az nekem kell és ha látja rajtam, hogy élvezem, akkor ő is fogja és később is megadja, talán kérés nélkül is, ezt az élményt nekem.
Némelyik férfi csak így tud szeretkezni. Vagyis nem tud szeretkezni csak dugni. Na, ő bassza csak meg a lovamat! Aki nem képes a romantikára, az szeretni se tud. Engem se szeret, csak használ. Utóbbihoz már nagyfokú bizalom kell. Amelyik nőnek nem és már első alkalommal is vadul szereti és "utálja" a romantikát, az egy baszógép csak. Neki az a jó, ha folyamatosan dugva tartják. Akármeddig bírja és élvezi ezt, meg a pofonokat is amit kap közben. Ezt érthetjük szó szerint is, vagy bármilyen más fájdalom okozásként is. A legtöbb ilyen nő nem is akar gyereket. Ilyen módon gondolják átélni a szülési fájdalmakat talán. Az étvágyuk - egy bizonyos életkorig - kimeríthetetlen. Na és ha ilyennél mégis betalál egy sperma és szülni kell, akkor élvezi azt is, mert nekik a fájdalom=gyönyör. A - szerintem - normális nőnél a gyerek az cél és a szülés közben érzett fájdalom nem kéj, bár a "végeredmény" kárpótol az elszenvedett kínokért. A másik típus a szülés okozta kéjből felocsúdva: "Pfuj, mi ez a szörnyűség? Ez nem lehetett bennem!" Némelyik képes odáig elmenni - különösen, ha egyébként sem tudnák/akarnák eltartani a gyereket, hogy akár meg is szabadul tőle. Nem feltétlenül öli meg, bár az sincs kizárva.
A legtöbb férfi olyan, aki szintén szeretne gyereket. Mindegy kitől, csak legyen. Emiatt aztán a legyet is röptében… Ha alkalom adódik - és az mindig adódik. Nagyon szerencsétlen kell legyen a pasi, ha nem. A tudat viszont visszatartja őket attól, hogy bárkinek nemzzenek csemetét. Hiszen ha szétszórja magjait és 10-20 helyen is megjelenik a szerelmének gyümölcse, akkor neki több síkon kell - anyagilag is - helyt állnia és emiatt se ideje, se ereje nem lesz annyi dugáshoz mint addig. Ez elég nagy visszatartó erő ahhoz, hogy foglalkozzanak a nem kívánt terhesség elleni védekezéssel ők is. Mindaddig, ameddig nem biztosak abban, hogy "igen, én ettől a nőtől szeretnék gyereket. Ő az aki szülni fog nekem egyet - vagy többet."
Láttam egyszer egy filmet. Abban egy férfinak két vagy három igazi családja volt, igazi feleséggel és hozzátartozó gyerekekkel. Ezeknek megfelelő személyiséggel. Mert mindegyik feleségét szerette valamiért. A végén kiakadt, azaz lemerültek a telepek nála, hibázott valamit és kiderült a kiléte, a tette mindenki számára. Érdemes azért elgondolkodni azon, hogy egy teljes család el és fenntartása mennyi energiát és időt igényel és összevetni ezt az ő tettével. Anyagilag se semmi megadni egy családnak azt ami kell nekik, még minimálisan sem. Főleg, hogy a film régivágású kapcsikról szólt, múlt századi, ahol a nők alig kerestek valamit, ha dolgoztak egyáltalán. A filmben - úgy emlékszem - a feleségek háztartásbeliek voltak. A sztori alapjául egy igaz történet szolgált. Arra már nem emlékszem, hogy mi történt utána. Megmaradt–e bármelyik családja, feljelentették–e és ha igen, mi lett a büntetése… A végéből szimplán annyi maradt meg bennem, hogy a két feleség találkozik és megtudják egymásról, hogy ugyanaz a férfi mindkettőjük férje. A többi homályba veszett bennem.
Aki pedig eljut idáig az olvasásban és emlékszik rá, kérem írja meg nekem.
Köszönöm.

Tudod... Ezt egy búcsúsztorinak szántam volna, hiszen már mindent kiírtam magamból, vagyis megmutattam mindazt, ami egy-egy szexuális aktus során eszembe juthatott. Erotikus krimi és igazi szado-mazo, nem az a light bdsm, amit itt egyesek annak tartanak. Romantika és játékos erőszak... Büntetés és jutalmazás...  Tulajdonképpen ilyen poliamor kapcsolatról is írtam abban az Intim borotválkozásban, de ez egyike a régebbieknek és nem hittem, hogy azt túlszárnyalhatná. De már feltöltöttem két olyat, amin lehet megbotránkoznak majd sokan, pedig csak a nemi erőszak kialakulásáról és annak egy lehetséges megoldásáról fog szólni. Hamarosan tehát lehet szörnyülködni. Erről írtam, amikor azt mondtam, hogy mindenkinek van egy fényesebb és sötétebb oldala is. A sötétet általában titkolják, de a kettő együtt él bennünk. Mindenkiben. Az egyensúly az ami nem mindegy, de ezt bárki beláthatja.
Két ehhez hasonlót viszont most is feltudok tenni. Ha érdekel. Más a környezet és a kialakulása is. Egyiküket a freuse felé szándékoztam elvinni. Félig már megvan. Akarod látni valahol? 🙂 Itt, blogon, vagy másutt?

Tetszene. Nekem mindenképpen. Nem írtál még olyant, ami nem tetszett volna.

Érzelemgazdag történet. Számomra érdekes az események leírása női szemmel (aggyal).

Bocsi, de a szövegszerkesztőm megbolondult egy kicsit...😂

Bocsi, de a szövegszerkesztőm megbolondult egy kicsit...😂

GrGratulálok, kivalkiváló irasírás! 👍

Pedig ha tudnád, hogy ezt még évekkel ezelőtt írtam. Amikor még muszáj volt sikítanom ha egy idegen pasi hozzám ért és ilyenekkel vigasztaltam magam. Akad is benne hiba jócskán. A folytatását sem azért nem tettem közzé, mert hosszú lett volna, csupán nem hinném, hogy egy poliamorf kapcsolat itt tetszene másoknak.

Kedves Titti! Nem véletlnül vagy a kedvenceim között,és ez a műved is nagyon megfogott. Köszönöm az élményt. Írjál még sokat! 10 pont

Remek írás!!!

küszi, hogy így gomdolod. 💖