Élet a földbirtokon - Szepetneki Szepetneki Áron földesúr kastélyában - Szex a feudalizmusban 6. rész

Bár az ifjú házasok éjfélkor elvonultak, de a lakodalom még javában tartott. Fogyott a bor, a , a hangulat egyre magasabbra hágott. A zenekar alig tartva szünetet, folyamatosan játszott, a tánctéren sokan voltak. Eszter is élvezte a táncot a férfival, aki hatalmas volt mellette, de ez nem ijesztő, inkább biztonságot nyújtó volt. Repültek a zene szárnyán, szinte észre sem vette, hogy már vége a nótának. Úgy gondolta, hogy ezzel vége, megköszönte a táncot, majd elindult az asztala felé, de a férfi elkapta a derekát, magához húzva kérlelte.
– Kérem, drága hölgy! Csak még egy táncot adjon nekem.
Eszter elmosolyodott, elkezdődött a zene, a nemből igen lett, mert egy számára kedves dallamot játszottak.
– Rendben, még egyet, mert ezt a nótát nagyon szeretem.
Kellemes volt a férfi karjaiban forogni, perdülni a zene dallamára, bár ismeretlenek voltak egymás számára, de úgy táncoltak, mintha összeszokott pár lennének.
A nóta végén a férfi újra a karját nyújtotta, visszakísérte az asztalához az asszonyt, ahol látták, hogy az asztaltársak mind táncolnak, ezért a férfi nem szerette volna egyedül hagyni Esztert, engedélyt kért, hogy leülhessen.
– Parancsoljon – mondta Eszter, de a férfi nem ült le rögtön, hanem összecsapva a bokáját szabályosan bemutatkozott.
– Szentgyörgyvölgyi Kálmán, szolgálatára kisasszony – nyúlt a nő keze után, amit a szájához emelve ajkaival megérintett.
Eszter meglepetten állt fel, kezét még mindig a férfiében hagyva, mondta a nevét.
– Bíró Eszter – aztán elpirult mert úgy érezte, hogy nem helyes, ha ő a cseléd, a dadus itt van egy nagyságos úrral – báró Légrádi Mihály dadája voltam, a kezem alatt cseperedett ilyen szép férfivé.
Kálmán nem mutatott meglepődést, leült Eszter mellé, akit még mindig mosolyogva nézett.
– Csodálatos munkát végzett, jó embert nevelt belőle, nagyon kedvelem őt.
*******
Ezen az estén indult ennek a két embernek a kapcsolata, amit volt, aki csodálkozva, míg sokan elítélően néztek. Az egyik, aki morcos volt amiatt, hogy látta őket egyre többször együtt az Szepetneki Szepetneki Áron úr volt. Szóvá is tette, hogy nem helyeseli, hogy ez a férfi állandóan oda jár Mihály birtokára, ahová ő is mind gyakrabban ment át, mintha az ifjú házasokat menne meglátogatni, de mindig Esztert kereste meg elsőnek, vele próbált beszélni, ami csak ritkán sikerült, mert Szentgyörgyvölgyi Kálmánt legtöbbször ott találta, hol a konyhában az asztal mellett ülve, amikor Eszter ételt készített neki, vagy kinn a lugasban elmélyülten beszélgetve.