Angyali történet 14. rész - 9. fejezet - Ausztrália - Keppel sziget

Reggel ébredéskor meglepetés ért. Este a feleségemhez bújva úgy aludtam el, hogy kezem a fenekét ölelte. Reggel ébredéskor pedig egy formás cici volt a kezemben. De ez még semmi. Az sem volt nagyon meglepő, hogy közben egy kéz fogta a farkamat. De amikor kinyitottam a szemem és elnéztem a cici tulajdonosa felett az ágy túloldalára és ott a feleségemet láttam, már elakadt a lélegzetem. Most akkor mi van? A feleségem van ketten, vagy a kezemben nem az ő cicije van? Közben, ha lassan is, kezdett az agyam tisztulni és úgy már nem volt nehéz rájönni, hogy a cici tulajdonosa csak Judy lehet. De hogy került Zsófi helyére?
A simogatás és markolászás hatására Judy is mocorogni kezdett és kinyitotta a szemét. Mielőtt neki is feltehettem volna a kérdéseimet, máris ő kérdezett.
– Mi van, drágám, te még élsz? Hogy tud valaki ilyen mélyen aludni?
– Mi van? Mi történt? Hogy kerülsz ide?
– Éjszaka ki kellett mennem . Mire visszaértem, Zsófi már a helyemen feküdt. Nem volt mit tennem, ide feküdtem melléd. Aludtam is volna tovább, ha nem mozgott volna úgy az ágy. Eleinte csak lasszú hullámzást éreztem. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Roy kúszik lefelé Zsófi puncijához. Amikor célhoz ért és a nyalása, ujjazása egyre eredményesebb lett, Zsófi testének remegése vette át az ágyremegtető szerepet. Gondolom, ő közben Roy farkán dolgozott, és amikor már elég merev lehetett, nyeregbe pattant és hevesen lovagolni kezdett. Na, az már nem enyhe ringatózás volt, hanem földrengés, kis híján pattogtam az ágyon. Gondoltam, nem is rossz az ötlet és próbáltalak finoman téged is valami közös tevékenységre ösztönözni. De nem hogy közös tevékenység, közösülés nem lett belőle, de még csak egy nyögést sem sikerült kicsikarni belőled. A melledre hajtottam a fejem, hogy meghajlgassam, lélegzel-e még. De minden rendben volt, a légzésed, a szívverésed, a szuszogásod. Még egy pillanatra felcsillant a remény, amikor pár perc múlva mellőlem egyszerre tört fel egy mélyhangú hörgés és egy magashangú visítás. De arra sem reagáltál. Ezután ők is elcsitultak, az ágyrengés is abbamaradt, én pedig – kicsit irigykedve rájuk – két ujjamat bedugva a pinámba, szép lassan álomba simogattam magam.
– Ne haragudj, úgy tűnik a tegnapi gyaloglás és a sokszori kielégülés kiszívta az erőmet. Ígérem, be fogjuk pótolni.
– Be is fogom hajtani a tartozást.
– De arra még várni kell egy kicsit, Most már fel kell kelnünk és elindulni. 10-re jön értünk a hajó. – szólt közbe Roy.