Régésztábor

Ez a történet tíz éve esett meg, és bár ez idáig nem gondoltam arra, hogy valakinek el kellene mesélnem, főleg ilyen nagy nyilvánosság előtt, most mégis azt mondom, a történtek szépségéért érdemes egy órára a gépem elé ülni és leírni mindent részletesen, ahogyan eszembe jut. S ehhez hozzátehetem: úgy emlékszem még az egyes pillanatokra is, mintha ma történt volna meg.
Szép nyarunk kezdődött, éppen véget ért az iskolai tanév, s mint minden évben, megkezdődött a vakáció, s a vidám táborozások időszaka. Egykori osztályfőnököm volt a történelemtanár, s hogy – hogynem, kapcsolatai révén összefogott egy régésszel, s megszervezte az első régésztábort a szlovák határ melletti kis falucska alaposan romba dőlt végvárának a kiszabadítására.
Huszonöt éves voltam, számomra már régen véget ért a gimnázium. Az életem a kívánt irányba fordult, pontosan tudtam, mit akarok az élettől, és ezeket a céljaimat szolgáló irányokban mozogtam, amennyire a lehetőségek megengedték. És hát a lehetőségeket magam teremtettem meg. Pénzügyi bróker lettem, és így könnyedén megengedhettem magamnak egy akár több hetes nyaralást is, szinte bárhol a világon. Emellett "hobbimnak" élve masszíroztam és természetgyógyász módszerekkel segítettem ismerőseimnek. Rengeteg tudományt magamba szívtam, és így igen sok embernek tudok hatékonyan segíteni.
Ez a tábor nagyon vidáman indult. Csaknem harminc fiatal, többségében gimnazista indult neki a napfényes falusi turizmusnak. Vonattal utaztunk egészen az utolsó városig, ott pedig átszálltunk egy kisebb piros szerelvényre, ami leginkább a nagyvárosi HÉV – hez hasonlítható. Kezdtem megismerni a kis társaságot, a kis klikkeket, amelyek ilyenkor még természetesnek hatottak. Többségében első osztályos, és leendő elsős tanulók alkották a csoport legnagyobb részét, közülük is a többségben a lányok voltak. Voltak néhányan a felsőbb évfolyamokból, és nem utolsósorban valamikori évfolyamtársaim is; vidám, mindig laza fiatalok.
Különleges arcokat és mosolyokat rejtett a tizennégy – tizenötévesek beszélgetése. Fel kellett, hogy tűnjön ezeknek a lányoknak a külseje is, amit a vidám nevetgélések tettek még tökéletesebbé. Közülük egy – kettő olyan gyönyörű volt, hogy szinte le sem vettem róluk a tekintetemet.