Matekóra 1. rész

Az ország egyik legnevesebb egyetemén a diplomamunkám témaválasztása olyan jól sikerült, hogy magával ragadta velem együtt a témavezetőmet és a tanszékvezetőt is a Kossuth-díjig. Engem marasztaltak a tanszéken, így hát maradtam. Ötleteim és állandó kíváncsiságom egyik szabadalmat szülte a másik után, és miután az összes lehetséges tudományos fokozatot megszereztem, – bár sosem szenvedtem cím – és rangkórságban – gyorsan bejártam a ranglétrát. Aztán 40 évesen megrekedtem, mert a tanszékvezető professzor alig 10 évvel volt idősebb, mint én, tehát többtíz évig kellett volna várnom a soromra, hogy majd elmegy nyugdíjba, és engem neveznek ki a helyére. Ennek ellenére jól éreztem magam a bőrömben, míg közel tíz év után az egyik tavaszi tudományos konferencián megkeresett a legnagyobb rivális egyetem rektora, hogy volna-e kedvem állást változtatni. Nem volt.
Eltelt pár hónap, közeledett a szeptember, és az évnyitó. a telefonom, a rektor úr volt. Felvázolta, hogy az új tantervnek megfelelően átszervezik az oktatást, új tantárgyak indulnak, és a szervezeti felépítést is megváltoztatják. Ehhez persze idő kell, és a szeptemberi tanévkezdésig már nem vállalta be a minisztérium erőteljes nyomására sem, de elkezdték az előkészítést, szervezést, és szándéka szerint januártól indulna egy új tanszék, aminek a vezetésére engem szán. Szabadkezet ad a munkatársak kiválogatásához, és a kutatási területekbe sem kíván beleszólni, de a minisztérium által meghatározott képzési elveket átküldi e-mailben. Nem kell azonnal döntenem, a január elsejei kezdéshez viszont október végéig, de legkésőbb november elejéig adjak választ, hogy elvállalom-e?

Amikor negyvenegynehány évesen a feleségemmel ketten maradtunk csak a 3 generációsra tervezett kertesházban, mert a gyerekeink mindegyike tőlünk többszáz kilométerre, nyugatra kereste a boldogulást, – több-kevesebb sikerrel, – eleinte nagyon élveztük, hogy ismét akkor és ott eshetünk egymásnak, ahol, és amikor csak megkívánjuk egymást.
Sajnos nem tartott sokáig, mert a változó korral a nejem szexuális étvágya is jelentősen változott, egyre ritkábban tudtam rávenni egy kis etyepetyére, és egyre kevésbé élvezte. Eleinte csak a póz hanyagolását kérte, mert szerinte túl mélyre hatolok olyankor, aztán a misszionárius póztól is kezdett viszolyogni, később a kiskifli-nagykifliben zsibbadt az alul lévő válla.