Az udvarház asszonya 2. rész

Özvegy Baythorpe vikomt-né búcsúszava ez volt:
– "És ne felejtsd el, Thomas: durván és piszkosan".
Néhány napig semmit sem hallottam felőle, ezalatt gyomorszorító várakozással és gyötrő kétséggel vegyesen elmélkedtem utolsó megjegyzésén. Volt egy barátnőm az egyetemen, aki szerette az enyhe lekötöttséget szex közben. Semmi komoly, csak lazán az ágylécekhez kötözve sállal vagy harisnyával. De még soha nem bántam durván egy lánnyal, nemhogy elfenekeljem őket. És pontosan ezt tettem a hölgyemmel a legutóbbi találkozásunkkor amelyet – mondhatnám – ő maga követelt ki. Egyértelműen élvezte, és az utolsó megjegyzése azt jelezte, hogy szeretne még hasonlót – vagy talán valami még extrémebbet. Szóval meddig mehetek el? Nem ez volt a természetes hajlamom.
Caroline-t is kezdtem nagyon megkedvelni; az utolsó dolog, amit tenni akartam, az volt, hogy bántsam őt. És észben kellett tartanom, hogy az ötvenes évei végén járt, talán már a hatvanas évei elején is. Kezdtem látni, hogy a meglehetősen rideg arisztokratikus külső alatt egy kis sebezhetőség is rejlik. És egy jó adag vadság amelyet egy életen át elfojtott szexuális vágy idéz elő. És mit értett azon, hogy "piszkos"? Végeztem egy kis online vásárlást, hogy felkészüljek az eshetőségekre, és vártam, hogy hallhassak felőle.
Pénteken kaptam egy üzenetet, amely úgy tűnt, nem hagyott kétséget:

Kedves Thomas, de még egyszer elnézést! Át tudsz jönni vasárnap este? Remélem! Szinte megállás nélkül a múlt hétvégére gondoltam, és ellenálltam a kísértésnek, hogy... nos, tudod. Szóval valószínűleg egy kicsit vad leszek. Talán vadabb, mint a múlt hétvégén, és lehet, hogy nagyon határozottnak kell lenned velem!
Caroline xxxxxx
Ps. Hozd a holmidat egy éjszakára, bár hétkor megint ki kell rúgjalak.

Vasárnap este átsétáltam a mezőkön a Baythorpe Manor felé, a hátizsákomban néhány ruhával és piperecikkekkel, valamint azzal a néhány dologgal amit az interneten vásároltam. Mennydörgős időjárás volt egy hosszú száraz időszak után, és a tehenek a fűben heverésztek.
Baythorpe vikomt-né bizonyára a folyosón várt, mert körülbelül öt másodperccel azután nyitott ajtót, hogy megnyomtam a csengőt. Beléptem az ősi otthonába, ő becsukta mögöttem a nagy tölgyfa ajtót, és nekidőlt.
– Sajnálom, hogy vasárnap estig várattalak. Ez szemtelenség volt tőlem.
Ezt szelíd, visszafogott hangon mondta el és rájöttem, hogy a színjátékunk most kezdődik. Nem szóltam semmit csak álltam és az ajtónak dőlve néztem. Jól nézett ki, alakját egy drága kinézetű szürke selyem rajzolta tökéletesre, szürke harisnyával és a hozzáillő három hüvelykes sarkú körömcipővel kiegészítve. Hamvasszőke haja ragyogott, és a szokásos gondossággal sminkelt, talán kissé túlzásba is vitte a szemceruzát. Telt ajkai fényes vörösek voltak, és a körmeit is hozzá festette ki. Megint meglepett az érett, nőies, arisztokratikus tökéletesség látványa.
De most nem a bókok ideje volt; most a durva határozottságra volt szüksége. Odamentem hozzá és elhúztam az ajtótól. Belemarkoltam a hajába és hátrahajtottam a fejét. Megcsókoltam a száját, az ajkaimmal szétnyitottam az ajkait, a nyelvemet a szájába nyomtam, megnyaltam a fogait és az ínyét. A szabad kezemmel megragadtam az egyik fenekét, és csípőjét az enyémhez húztam, az erekciómat az ágyékához dörzsölve.
Elengedtem és hátraléptem. Erősen lélegzett, és a szemei tágra nyíltak.
– Mit fogsz csinálni velem? – kérdezte halkan.
– Maga nem törődött velem, igaz? – kissé bólintott.
– Tehát meg foglak büntetni – mutattam a hátizsákomra a előszoba padlóján. – Van ott egy pár bilincs. Vedd ki!
Lehajolt és kicipzározta a táskám.
– A többi cucc alatt vannak.
Ahová szándékosan tettem őket. Azt akartam, hogy lássa a "többi cuccot". Ez felizgatja, talán nyugtalanítja. Láttam, hogy felkapott egy lila latex fenékdugót, és megnézte, mielőtt visszatette. A haja eltakarta az arckifejezését előlem. Ugyanezt tette a kenőanyagos üveggel és a nylon pántokkal és kapcsokkal.
– Ezeket? – mondta halkan és feltartott egy pár rózsaszín fém bilincset. Öt másodpercig sem tartottak volna vissza egy határozott feszítést, de nem is ez volt a lényeg. A visszafogottság és a kontroll hatása éppoly erős volt.
– Igen. Most tegye a kezét a háta mögé.
Felállt, és úgy tett, ahogy mondtam neki, én pedig felcsatoltam a bilincset és észrevettem, hogy most szaggatottan lélegzik, nyilvánvalóan nagyon izgatott. Becipzároztam a hátizsákot, a vállamra akasztottam és erősen megragadva a felkarját a lépcső felé löktem.
– Mit fogsz csinálni velem? – kérdezte újra, miközben a magassarkúja az előszoba csempén.
– Majd meglátod – morogtam, miközben felmentünk az első emeletre, és a folyosón a szobájához kísértem.
– Azok a holmik a táskában – kezdte idegesen. – A gumi dolog... az...?
– Az egy dugó.
Elpirult.
– Nem! Nem szabad! Azt nem teheted fel...
– Fogd be! – ripakodtam rá. Kinyitottam az ajtót és betoltam rajta. Amikor bementem ledobtam a hátizsákot a kanapé mellé. Leültem, lehúztam Caroline-t a térdemre, és a hátára tett kézzel tartottam ott, érezve a selymességét és teste melegét a combomon. Kezei mozdulatlanul a háta mögé rögzítve, ökölbe szorított kézzel, a fehér ujjperceken vörös körmökkel.
Vergődve rúgott egyet a harisnyás lábával.
– Kérlek, ne bánts Thomas! Sajnálom.
Szabad kezemmel megemeltem a ruhája szegélyét, és egy hangosan csattanó ütést kapott a fenekére. Azonnal meglátszott a kezem nyoma.
– Hagyd abba a vergődést!
Felnyögött és elernyedt, én pedig lehúztam a fekete selyem bugyiját a térdére, szabaddá téve a sápadt fenekét, a harisnyatartó pántjaitól eltekintve. Egy-két percig simogattam a fenekét növelve a feszültséget, majd ismét megütöttem, erősen, vörös nyomot hagyva. Aztán még jobban simogattam, az ujjbegyem fel-alá húzva a rózsabimbóján. Megrezzent, amikor érintkezésbe léptem a kis ráncolt lyukkal, és ismét megütöttem, ezúttal a másik fenekén. Aztán még több simogatás és érintés, és még egy-egy csapás. Mire négyszer megcsapkodtam mindkét popsiját, a feneke már élénkpiros volt. Egy pillanatra bűntudatot éreztem, de Caroline megígérte, hogy megállít ha a dolgok túl messzire mennének de ennek eddig semmi jelét nem mutatta.
Éppen ellenkezőleg: egyértelműen nagyon izgatott volt. A simogatásom során kissé feltártam a punciját, az kinyílt és csurom-nedves volt. Még kentem is a nedveiből a fájó fenekére kenőcsként. Most a hátizsákért nyúltam.
– Mit csinálsz? – kérdezte remegve.
– Kiveszem a dugót – válaszoltam – és a kenőanyagot.
A hangja suttogás volt, a lélegzete gyors és felületes:
– Nem használhatod rajtam, túl nagy.
Figyelmen kívül hagytam, és kinyitottam a kenőzselés üveget, egy csepp ragacsos, viszkózus folyadékot fröcsköltem az ujjbegyeimre, és bekentem vele az ánusza körül. Éreztem, hogy feszült, ezért nagyon gyengéd voltam, miközben középső ujjamat lassan a benyomtam.
– Thomas, ne! Az az én legintimebb helyem!
Ez a tiltakozás, amelyet az ő metszett üveges akcentusával mondott ki, fokozta az aktus erotikáját, és eszembe juttatta, hogy éppen egy vikomt özvegyének a seggébe nyomom az ujjamat! Kihúztam, adtam még hozzá kenőanyagot és a mutatóujjamat is bekentem.
Óvatosan megnyomva mindkét ujjam hegyét bedolgoztam a második ujjpercig. Caroline nyöszörgött, és néhányszor nemet mondott, de komolyabb meggyőződés nélkül. A feneke izmai elernyedtek és egyenletesen lélegzett.
Mélyebbre nyomtam amíg mindkét ujjam teljesen bele nem merült, majd enyhén elforgattam őket, finoman ki-be dolgoztam, mielőtt eltávolítottam az ujjaimat, és felvettem a latexdugót.
Őladysége biztosan rájött, mi következik, mert újra megfeszült.
– Istenem! Thomas! Kérlek, azt ne!
Megint figyelmen kívül hagytam és megkentem a dugót. Megragadtam a tövénél és a feneke dombjai közé helyeztem. A hegyét a ráncos lyukához érintettem és finoman megnyomtam, fenntartva az egyenletes tapadást.
Ez teljesen új terep volt számomra, de Caroline számára valószínűleg nem. Azt sejttette már, hogy volt néhány vad éjszakája amikor egyetemre járt és utána is, még mielőtt férjhez ment.
A legközelebb az anális szexhez akkor voltam, amikor a felfedező ujjam egy barátnőm fenekébe nyomtam. Most nagyon óvatosan haladtam az ujjaimmal, és még óvatosabban a dugóval. A hegye nem volt szélesebb, mint a középső ujjam, de a legszélesebb része majdnem olyan vastag, mint az erekciós péniszem. Caroline biztosan érezte ahogy a testébe nyomul amikor megfeszítettem a nyílását.
A hegye elég könnyen behatolt, és a fokozatos elvékonyodás megkönnyítette a benyomását. Kitágította a záróizmát és kinyitotta az izomgyűrűt, miközben a síkosító fényes latex bejutott a fenekébe. Aztán újra elernyedt. A várt fájdalom még nem jelentkezett, én pedig a legvastagabb pontjáig nyomtam a dugót, majd még tovább. Röviden felkiáltott, a feneke összeszorult és a záróizma bezárult az alap körül.
Néhány percig simogattam a seggét, míg megszokta a már a helyére került dugót ami kitöltötte. Aztán durván felhúztam a nadrágját, és segítettem neki felállni. Úgy tűnt, enyhén remeg és a szempillafestéke is lefolyt egy kicsit, amitől öregebbnek, sápadtabbnak tűnt. Úgy láttam, hogy a dugó könnyeket csalt a szemébe de ha nem kéri, hogy itt abbahagyjam, akkor nem fogom elrontani a játékot és nem kérdezem meg, hogy van. Idegesen nézett rám, majd összerezzent, miközben felemeltem a hátizsákot, megragadtam a felkarját, és a hálószoba ajtaja felé toltam.
A hálószobájában egy kárpitozott Anna Queen székre ültettem az ágy mellett. Még mindig rajta volt a bilincs, az izgalomtól és idegességtől kipirult az arca. Csendben nézte ahogy látványosan eltúlzott mozdulatokkal kivettem a hátizsákból a pántokat, csatokat, kapcsokat és a nagy baldachinos ágyon szétválogattam őket. A baldachin négy pillére direkt a rabszolga-felszerelés rögzítésére készült. Néhány percen belül mindent elrendeztem és a helyére tettem. Ha arra számított, hogy az ágyhoz vonszolom, akkor megleptem azzal, hogy levetkőztem, a ruháimat szépen összehajtogattam és az ágy lábánál lévő nagy ládára tettem. A farkam márvány-kemény volt, a makkom lila, már megduzzadt, és szivárgott.

Odasétáltam a székhez, megragadtam a hamvasszőke haját, és a farkamra a fejét.
– Most pedig szopj! – utasítottam és vörös ajkai közé dugtam a makkomat.
Ráfogta a száját a péniszemre, én pedig elkezdtem nyomkodni ki-be, amitől enyhén öklendezett. Az egész fülledten erotikus jelenet szinte hihetetlen volt. Ez velem történt? Éreztem, hogy közeledik a csúcspontom, és kicsúsztattam a faszomat Caroline szájából.
– Állj fel! – parancsoltam rá.
Nehéz volt neki, mert megbilincseltem, de sikerült, és feszülten állt elém. Segítettem neki egy kicsit és eloldottam a kezeit.
– És most vetkőzz le! Hagyd magadon a harisnyát és a harisnyakötőt!
Úgy tett, ahogy mondtam, nem mondott semmit, nem nézett a szemembe. Amikor végzett elém állt. Egyik karjával a mellét, a másik kezével pedig a szemérem-szőrzetét próbálta eltakarni, és a megsértett középkorú leányzó szerepét játszotta. Elrántottam a karját a melleitől, és durván megsimogattam őket, megmarkolásztam a puha gömböket, a hüvelykujjam és a mutatóujjam közé simítottam a mellbimbókat. Felkiáltott amikor az ujjaimat a mellbimbóira szorítottam, és az ágyra, a hátára löktem, majd fölé térdeltem, karcsú csuklóját pántokkal rögzítettem, a pántokat az ágyrácsokon lévő rögzítőelemekhez csíptem, és szorosra húztam őket a karjait a feje fölé nyújtva. Aztán ugyanezt tettem a lábával is, széthúzva hagytam kiszolgáltatva a pináját az én örömömnek.
Eltöltöttem egy kis időt a hevederekkel babrálva, itt-ott megfeszítve, növelve a feszültséget. A pántjait rángatta tesztelve az erejüket és csak kevés mozgásteret talált.
– Mit fogsz most csinálni velem? – kérdezte panaszos hangon.
Felmásztam az ágyra és simogatni kezdtem a punciját, ujjaimmal végigsimítottam a selymes szőrökön, ujjhegyemmel megkerestem a külső ajkait és végigkövettem a nyílást, éreztem a szivárgó váladék nedvességét. Aztán erősen rácsaptam a pinájára ő pedig visítozott, megfeszítette a hátát, és húzta a szíjakat.
– Ó, istenem, te gazember!
– Csend! – figyelmeztettem, és ismét megsimogattam a punciját. Aztán újra ráütöttem, ő pedig felkiáltott, és dühösen húzta a hevedereket. Így hát újra és újra megütöttem, és akkor abbahagyta a harcot. Ott feküdt nyöszörögve és minden ütéstől összerezzent. A vénuszdombja már olyan vörös volt, mint a feneke, és újra éreztem a bűntudatot amit mégis sikerült elnyomnom azzal az egyszerű módszerrel, hogy letérdeltem a kinyújtott lábai közé és beledugtam a hét hüvelykes faszomat az átázott pinájába. Éreztem, ahogy az megszorítja a farkamat... éreztem a meleget és a síkos folyadékot amint körülveszi a merev húsomat.
Körülbelül tíz percig keményen, kíméletlenül, hosszú lökésekkel basztam. Caroline vonaglott és nyögött alattam, és megfeszítette a hátát, hogy megfeleljen a durva lökéseimnek mielőtt a közelgő orgazmus jelei lelassítottak és visszahúzódtam. Még egy ideig szorítottam a melleit és haraptam a mellbimbóit, még nyüszítésre késztettem, aztán föléje térdeltem, a szájába nyomtam a farkam és elkezdtem dugni a száját. Tágra nyílt szemekkel, kitágult pupillákkal nézett fel rám.
Néhány perc után kivettem a farkam a szájából.
– Ideje megfordulnunk – mondtam.
– Nem, nem szabad – suttogta –, ez túl piszkos, és bántani fogsz a hatalmas dorongoddal.
Nyilván tudta, hogy mi következik, de én ismét figyelmen kívül hagytam, és kicsatoltam a lábát, majd a karját. Ernyedt volt és nem állt ellen amikor megfordítottam és arccal lefelé rögzítettem. Ismét a hevederekkel nyűgöztem le, amíg annyira szorosak nem voltak, hogy alig tudott mozdulni. Aztán lemásztam az ágyról és felvettem a síkosító tubusát. Tudatában voltam annak, hogy engem figyel az ágyról, és felém fordítja a fejét. Nagy show-t csináltam ahogy a farkamra rányomtam a ragacsos zselét, és körbedörzsöltem, lassan és szégyentelenül önkielégítést imitálva. Bennem a gyomorszorító várakozás és az ideges izgalom tömege gyűlt össze. Nem volt többé bűntudatom. Pontosan tudtam mit akar és meg is fogja kapni.

Visszamásztam az ágyra, a harisnyás lábai közé helyezkedtem, és elcsodálkoztam a karcsú tökéletességükön. Aztán lassan és óvatosan kihúztam a fenékdugót. Nehezebb volt, mint amire számítottam. A szívóhatás erős volt, és elég határozottan, csavaró mozdulattal kellett húznom, mintha üveget dugaszolnék ki. Aztán kint volt, fényesen és olajozottan, de nem volt rajta semmi rendetlenség. Egyik karomra támaszkodva, másik kezemmel a farkamat markolva ereszkedtem le, amíg a makk hegye hozzá nem ért a fenekéhez. Fel-le dörzsöltem, megkentem magam, és megkerestem az utolsó, legmagánosabb lyukat. Óvatosan meglöktem, mire ő egy kis sikítást hallatott.
– Kicsit feljebb – zihálta.
Feljebb mentem rá egy picit, és újra meglöktem. Megint sírt.
– Magasabbra!
Még egy kicsit feljebb léptem, toltam ő pedig ellazult, és sejtettem, hogy megtaláltam a bejáratát. Erősebben nyomtam, fenntartva a gyengéd tapadást, úgy mint a dugó behelyezésekor. De ez más volt; a legvastagabb rész volt az első, és aggódtam, hogy tényleg bántom. De Caroline egy mély sóhajon kívül nem panaszkodott, amikor még jobban nyomtam. Szinte csodálkozva azt tapasztaltam, hogy a farkam valóban a fenekébe süllyed, kifeszíti az izomgyűrűt, hogy az illeszkedjen a farkam fejéhez, befogja és bezáruljon a tengelyem köré.
Lassan, lassan, érezve a záróizmot a húsom körül, teljes mértékben behatoltam és életemben először éreztem meg egy nő anális szorítását és végbélfalának lágy, meleg burkolását.
Szavakkal alig lehet leírni azt az izgalmat, amit abban a pillanatban éreztem. Majd tizennyolc centi mélyen voltam egy vonzó és szexi idősebb nő seggében. Ez egy régi fantáziám volt ami itt és most történt. Alattam Caroline teljesen mozdulatlanul feküdt. Nagy levegőt vett, próbálta megnyugtatni magát és elfogadni a farkam a testében. Lassan, lassan visszahúzódtam egy-két centit, majd visszanyomtam. Aztán kifelé és befelé, amíg folyamatosan nem dugtam. Megálltam mielőtt teljesen kicsúszott volna belőle a makkom és lassú, rövid impulzusokkal visszanyomtam. Nyögni kezdett. Ahogy növeltem a sebességet, a farkam be – és ki szánkázott a szűk lyukban, halk szívó hangokat hallatva.
A földi mennyország volt. Egész este és éjszaka akartam baszni a seggét, de az orgazmusom egyre nőtt, és ezúttal már nem volt megállás. Bizsergett a golyóimban, a farkamon és a gerincemen, és tűzijátékként zuhant át az agyamon. Annyira intenzív volt, hogy lenullázott minden gondolatot, és a létezésemet a minimumra redukálta: egy fasz, aki egy feneket dug. Belepumpáltam a spermámat ő pedig sikoltozott alattam és könnyek folytak végig az arcán.
Aztán végeztem. Az orgazmus elhalványult, és kimerülten és üresen estem rá. Hatalmas fáradtság lett úrrá rajtam és úgy éreztem: ha becsukom a szemem azonnal elalszom Caroline hátán, de felemelkedtem és lassan elhúzódtam a szeretőmtől. Halk "pattanás" hallatszott ahogy a makkomat kilökte a záróizma. Könnyedén felálltam az ágyról, és a fürdőszobába mentem megmosakodni. Caroline-t még mindig az ágyhoz kötözve hagytam, a rózsabimbóján egy gyöngyszem méretű sperma gömb látszott. Amikor visszatértem, még mindig mozdulatlanul feküdt a szeme csukva, de a légzése normális volt.
Kiszabadítottam a kezét és a lábát, és lefeküdtem mellé. Felém fordult és bebújt a hónom alá, én pedig magamhoz húztam és megsimogattam az arcát, a nyakát és a hátát. Most megkérdezhettem tőle:
– Jól vagy? Az igazat mondd!
Felnézett rám.
– Soha nem éreztem még ilyet. Ez... leírhatatlan volt. Háromszor is elmentem. Egyszer, amikor a fenekemben voltál. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik.
– És nem bántottalak?
– De igen, bántottál. Amikor elfenekeltél és amikor a seggembe hatoltál. Ez eléggé fájt, de rövid éles fájdalom volt ami gyorsan elmúlt, aztán... húúú! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés lesz. Olyan nagy és tolakodó, mocskos és olyan erotikus. Izgalmas volt, Thomas. A házas éveket fantáziálással töltöttem, miközben kéthetente egyszer tíz percet kaptam misszionáriusi pozícióban. Micsoda pazarlás!
– Úgy érted, még soha nem csináltál ilyet? – kérdeztem meglepődve.
– Nem. Most vetted el Ladységem anális szüzességét.
– És te most elvetted az enyémet is – mondtam vigyorogva.
Mindketten nevettünk, majd csókolóztunk és együtt forgolódtunk az ágyon boldogan, hogy egy titkos és erotikus kapcsolatban élhetünk, és ilyen tiltott gyümölcsöket kóstoltunk.
Utána lementünk a földszintre, és a konyhában kerestünk egy kis vacsorát amit a nagy súrolt fenyő asztalnál fogyasztottunk el. Aztán visszavittünk egy üveg az ágyba. Együtt feküdtünk kortyolgatva és csendesen beszélgettünk.
– Mondanom kell valamit, Caroline.
Rám nézett.
– Ez egy kicsit baljóslatúan hangzik. Ez olyan lesz, ami nem fog tetszeni?
– Nem, legalábbis remélem, hogy nem. Csak annyi, hogy elmentem a határig ma este. Nem hiszem, hogy szeretnék ennél extrémebbet csinálni. Nem tudnálak jobban bántani, mint ma este.
Mosolygott.
– Rendben van drágám. Ez is már a fantáziám határán volt.
Arca távoli kifejezést öltött.
– Talán lenne még egy-két dolog... – de nem mondta meg, hogy mik ezek.
Megittuk hát a és nagyon gyengéden, a fájó fenekére való különös tekintettel szeretkeztünk, majd elaludtunk. A vihar végigsöpört a tanyákon és a falvakon, vadul dübörgött a ház fölött. Egy ponton Caroline a karjaimba kúszott, és újra elaludtunk, ahogy a vihar lassan elvonult és eljött a hajnal az elázott mezőkön. És mint korábban is, nem sokkal hajnal után felkeltem. Elhagytam a házat, és visszasétáltam a nedves legelőn az erdő szélén lévő kis bungalómba.

A következő pénteken Caroline felhívott a munkahelyemen. Borzasztóan hangzott: rekedten károgott:
– Annyira sajnálom Thomas drágám, de ez a rettenetes megfázás teljesen levert. Szóval el kell halasztanom téged ezen a hétvégén. Sajnálom. Legközelebb pótolom, ígérem.
Csalódott voltam. Alig vártam a múlt vasárnapi tevékenységek megismétlését, esetleg kisebb változatokkal. Így szabadon maradtam a hétvégére, ha nem számoljuk azt a melót, amit még meg kellett csinálnom a bungalómon. Tehát amikor szombat este egy csapat legény az irodában kocsmát javasolt Bath központjában, beleegyeztem. Nem éppen az én esetem. Néhány pint egy vidéki kocsmában hosszú séta után inkább az én stílusom, bármilyen unalmas is. Tudtam, hogy hamarosan elmúlik az az újdonság, hogy a városi kocsmákat járom miközben munkatársaim egyre és agresszívebbek, de azt szerettem volna ha valamilyen társaság kompenzálja Baythorpe vikomt-né hiányát.
A korán induló este kiszámíthatóan haladt előre. Fél nyolckor egy olyan helyen voltunk a belváros szélén, amely valamivel csendesebb volt, mint az előző hat létesítmény. Valójában túl csendes volt a fiúknak. Jeleztem, hogy én végeztem estére, és a szokásos borongós megjegyzések és „ neked könnyű” kiáltások után kibotlottak az ajtón, én pedig magamra maradtam. Háromnegyed korsónyi maradt előttem és nem sok dolgom volt a szombat este hátralevő részében.
Nem volt nagy hely: egy szerény és nagyrészt üres bár elöl, és egy rendezvényterem hátul. Az összekötő ajtó nyitva volt hallottam és részben láttam is, hogy egy kocsmai kvíz zajlik. Néhány perc múlva a kvízmester bejelentette a félidei szünetet, és az emberek elkezdtek kicsordogálni az ajtón. Valószínűleg ott nem volt bár. Egyfajta álmodozásba merültem és elképzeltem az összes pozíciót és helyet, ahol meg akarnám dugni Caroline-t, és ahol legközelebb lekötözhetném.
Megpróbáltam felidézni hogyan nézne ki a nagy konyhaasztalhoz szíjazva, amikor valaki megszólított.
– Thomas Bailey! Mi a fenét keresel itt egyedül szombat este?
Felnéztem és a Baythorpe-kastély házvezetőjét Claire Downing-ot pillantottam meg. Az első Baythorpe-i látogatás óta nem láttam, akkor is csak néhány percig. „Szép tőle, hogy felismert” – gondoltam, következetlenül. Akkor nem vettem túlzottan tudomást róla mert ideges voltam a főnökével való találkozás miatt. Megjegyeztem a fekete hajat és a sápadt arcbőrt és most úgy emlékszem egy díszes hátsót, de nem sok mást.
– Egy kocsmában voltam, néhány kollégával a munkahelyemről – magyaráztam. – De pokolian hajtottak arra, hogy , és szórakozni menjenek, szóval... – vontam meg a vállam.
– Akkor ez nem a te műfajod – mosolyodott el, és én először néztem rá: mélykék szemek sápadt, ovális arcban telt ajkakkal és egyenes orral, melyet gallérig érő hollófekete haj keretezett. Nem annyira szép de nagyon vonzó volt, és remek az alakja: vékony, hosszú lábak és takaros mellek.
– Nem igazán – válaszoltam. – Inkább a klubok.
Felnevetett, és a rendezvényterem felé biccentett.
– A kocsmai kvíz inkább érdekelne, igaz?
– Egyértelműen.
– Nos, gyere és csatlakozz hozzánk. A csapatunk eggyel alulmaradt, a következő téma a sport, és fogalmunk sincs róla. És úgy emlékszem a Lady azt mondta nekem, hogy korábban profi rögbijátékos voltál.
Elpirultam.
– Ez egy kicsit túlzás – mondtam de engedtem, hogy bevigyenek a rendezvényterembe, és egy nálam néhány évvel idősebb férfival és több középkorú hölggyel egy asztalhoz ültessenek. A bemutatkozások után röviddel megjelent a kvízmester, és a kvíz második fele elkezdődött. Nem untatlak titeket a részletekkel, de a sport-körön hitelt érdemlően megcsillantottam magam, és részben ennek köszönhetően csapatunk második lett, ami láthatóan az eddigi legjobb eredményük volt. A középkorú hölgyek megitták az italukat, és elmentek, Claire, én és a másik férfi akit Davidnek hívtak, még vagy fél órát beszélgettünk. Aztán felállt, elköszönt és elment. Kicsit meglepődtem és örültem. Azt hittem, hogy ő Claire partnere.
Meglepettségem bizonyára meglátszott rajtam.
– Azt gondoltad, hogy David és én egy pár vagyunk? – mosolygott
– Nos – motyogtam ismét zavartan –, ez nem az én dolgom.
Claire nevetett. – Davidnek van párja. Trevornak hívják.
Megkérdeztem kér-e még egy italt, és beszélgettünk a könyvekről és a zenéről, a bungalómról és a munkájáról a Manorban, valamint a barátokról és a családokról. Nagyon kellemesen telt el az idő a zárásig.
– Hazakísérhetlek? – kérdeztem, és meglehetősen régimódinak éreztem magam.
– Ha tetszik – vigyorgott Claire. – Csak körülbelül hatszáz méter.
Övé volt a legfelső emeleti lakás egy viktoriánus házban, mi pedig megálltunk a kavicsos felhajtón a nagy közösségi bejárati ajtó előtt.
– Köszönöm – mondta, és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy behívjon. – Élveztem veled a beszélgetést. Szép este volt.
, elválás előtti szünet következett.
– Lenne kedved elmenni vacsorázni valamikor? Vagy csak egy italra? – Magamban elpróbáltam amit mondani fogok, de nem jött ki túl simán.
– Mint egy randevú?
– Igen, ha úgy tetszik.
– Mmm. Ne sértődj meg, de ezen gondolkodnom kell.
Enyhén felháborodva nyújtottam át neki egy névjegykártyát. Tapasztalataim szerint a „gondolkodnom kell rajta” azt jelentette, hogy nem.
– Nos, ha szeretnéd, hívj fel – megpusziltam az arcát, és elmentem azon tűnődve, hol fogok most taxit találni.

Másnap délután a telefonom. A mosógép bekötésével voltam elfoglalva. Nem ismertem fel a számot, és kis híján nem is vettem fel.
– Halló?
– Thomas?
– Igen, én vagyok.
– Claire vagyok, Claire Downing – nyeltem egyet. – Azt hiszem, szeretném elfogadni a vacsorát, ha még mindig aktuális.
– Természetesen! Nagyszerű!
Megbeszéltük, hogy a következő péntek este egy bristoli kocsmában találkozzunk, és egy közeli olasz étteremben együnk, én pedig visszatértem a vízvezetékhez. Fantasztikus volt hetente egyszer összefeküdni egy ötvenéves vikomtess-el egy zűrzavaros szexre, de valójában nem ugyanaz, mint valakivel megjelenni a nyilvánosság előtt, nyaralni, meg ilyesmi. Ráadásul Caroline kifejezetten azt mondta, nem bánná ha lenne egy barátnőm. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg túlságosan előreszaladtam; végül is csak vacsorára találkozunk.
Eljött a péntek, és Claire-rel a 'Bishop of Bath and Wells' nyilvános helyiségében találkoztunk, egy zajos és zsúfolt helyen ezen a kora nyári estén. A beszélgetés kissé elakadt, és azt hiszem mindketten megkönnyebbültünk amikor eljött az ideje, hogy az étterembe menjünk ahol egy csendes asztalhoz vezettek minket egy sarokban.
Jól nézett ki az első estén. Minimális és visszafogott sminket viselt, és térdig érő piros ruhát, ami láthatóvá tette a karcsú és formás lábait. Italokat rendeltünk és egymásra néztünk a kis asztal felett.
– Miért változott meg a szíved? – kérdeztem.
Úgy tűnt, megfontolja a kérdést.
– Nem igazán szívbéli változás. Volt néhány dolog, amire szükségem volt, hogy átgondoljam, mielőtt beleegyeztem, hogy randevúzok veled, Thomas.
– Tom, kérlek. És mik voltak azok ha nem bánod, hogy megkérdezem.
– Hát először is a korod. Azt hiszem, néhány évvel fiatalabb vagy nálam.
– Huszonöt éves vagyok.
– Én harmincegy...
Vállat vontam, jelezve, hogy ennek semmi jelentősége.
– És a másik?
Lassan elmosolyodott.
– Kicsit aggasztott, hogy nem illik randizni valakivel aki dugja a munkáltatómat.
Félig kinyílt a szám a csodálkozástól és Claire-re bámultam. Átmenetileg képtelen voltam megszólalni.
– A CCTV – mondta. – A néhai vikomt telepítette, de nem hiszem, hogy Caroline sokat tud róla. Még mindig nem szóltam semmit, bár az eszembe jutott, hogy becsukjam a számat.
– Vannak rejtett kamerák, amelyek az összes külső ajtóra néznek. Mozgásérzékenyek, így csak azt rögzítik, ha valaki az ajtóhoz jön vagy kimegy – magyarázta. – Néha megnézem őket az irodámban. És néhány héttel ezelőtt – lám! – Thomas Bailey úr felbukkant, és éjszakára is maradt.
A pulzusom normalizálódott és kortyoltam egyet a pincér által hozott jeges vízből.
– Akkor miért egyeztél bele egy randevúba ha tudtad, hogy „megdugtam a munkaadódat”, ahogyan fogalmaztál?
– Nos, mondhatnám, hogy ő a munkáltatóm, és kötelességem az ő érdekeit nézni, kideríteni, mi folyik itt, és így tovább, de ez rettenetesen nagyképű lenne, és csak részben igaz. Kíváncsi voltam, azt hiszem.
– Ráadásul – pirult el, amitől nevetségesen csinos lett – te inkább az én típusom vagy.

Ezúttal meghívott a lakásába, és amint becsuktuk mögöttünk a bejárati ajtaját megragadott és keményen megcsókolt. Válaszoltam, és éreztem, hogy nő az erekcióm, és elindultunk a hálószobája felé, eldobott ruhák sorát hagyva az előszobájában és a nappalijában. Kicsit olyan volt, mint amikor először Caroline-nal voltam. Claire ott és akkor akarta, minimális előjátékkal. Mostanra mindketten meztelenek voltunk, és láttam, hogy a teste csodálatos: felfelé ívelt mellek, feszes has és karcsú csípő, hollófekete szemérembokor. Bevezető nélkül hatoltam be hozzá, ő pedig zihált, és körém fonta a karját és a lábát.
A pinája nedves volt, forró és feszes, én pedig keményen és gyorsan basztam, ahogy az első alkalommal a munkaadóját. Csókolóztunk miközben dugtunk, ajkakon, nyakon, arcokon, füleken. Aztán kialakult a csúcspontom, és úgy tűnt, hogy ő megérezte ezt.
– Még ne, Tom! Fordíts meg!
Kihúztam belőle a farkamat, ő pedig a kezére-térdére emelkedett, formás feneke hívogatóan tárult fel előttem. Mélyen behatoltam ő pedig felnyögött és egyik kezével izgatta magát, miközben hátulról meghágtam az elázott pináját.
Egyszerre élveztünk el. Lihegtem, és belelőttem a spermámat, ő pedig sikoltozott, és rám feszítette a csípőjét... aztán vége lett... és mi egymás mellett feküdtünk, szinte zavarba esve a szexünk nyersesége és a gyorsaság miatt, amivel ez megtörtént.
– Nos, most már legalább tudom, mit akar tőled a hölgyemény – mondta Claire néhány percnyi csend után.

A hétvége hátralévő részét Claire-rel töltöttem, sétáltunk, beszélgettünk, szeretkeztünk és főztünk együtt az ő apró konyhájában. Claire elmondta, hogy négy éve dolgozik ingatlanmenedzserként és rendkívül élvezi a munkát.
– Nagyon csodálom Caroline-t. Sok jó dolgot csinál a közösségben. És még mindig feltűnő nő. Értem, miért vonzódsz hozzá a korkülönbség ellenére.
– Hány éves? – kérdeztem. – Ha ezzel nem árulod el a bizalmát.
– Ötvennyolc éves. Ezt csak azért tudom, mert megújítottam az útlevelét. De kevesebbet is mondhatna. Olyan elegáns és olyan stílusosan öltözködik.
– Úgy tűnik, te magad is kedveled őt – vasárnap délután az ágyban feküdtünk. Az együttlét utáni bágyadtság telepedett ránk.
Meglepetésemre Claire komolyan fontolóra vette a kérdést.
– Igen, bizonyos értelemben azt hiszem – megállt, fejét a mellkasomra támasztva, ujjbeggyel végigkövette az egyik mellbimbómat. – Úgy értem, nem gondolom magamat 'bi'-nek vagy ilyesminek, de...
– Igen?
– Nos, azt hiszem ha engem hívott volna meg helyetted... én... elfogadtam volna. Ez felizgat? – kérdezte, és észrevette, hogy a péniszem finoman felemelkedik.
– Kár lenne elpazarolni – mondta. Feltérdelt, átette a lábát a testemen és rám ereszkedett.
Még csak fél órával ezelőtt szeretkeztünk, de Claire-t mintha felizgatta volna a beszélgetés ilyen fordulata. Én is így voltam vele. A punciját rácsúsztatta a farkamra, és elkezdte előre-hátra mozgatni a csípőjét. Összecsiszoltuk a medencénket, és ő a szeméremcsontomhoz dörzsölte a csiklóját. Megfogtam a csípőjét és sürgettem.
– Caroline-nak tetszik ez a pozíció?
Úgy döntöttem, hogy nem beszélek Claire-rel ilyen dolgokról, de ez más, mondtam magamnak. Ez egy izgalmas játék volt, és bárhová vezethet.
– Igen, tetszik neki – morogtam. – Ettől nagyot élvez.
– Mit szeret még?
– Nem mondhatom el!
– Ó, Istenem, kérlek, mondd meg! Olyan izgatott vagyok!
– Tetszik neki, ha elfenekelem...
És ekkor Claire-t elsodorta az orgazmusa. Hátravetette a fejét, sikoltozott, és engem is keményen meglovagolt, amitől én is elélveztem, ami nagyon szokatlan volt ebben a helyzetben.
Claire lemászott rólam és lefeküdt, fejét a mellkasomra hajtotta.
– Tényleg elfenekeled? – kérdezte.
– Igen – erősítettem meg – elég erősen. Ettől kipirosodik a bőre.
– Mi mást csinálsz?
– Nézd, Claire, már többet mondtam, mint kellett volna...
– Nem fogom elmondani senkinek. Ő a munkaadóm, és hűséges vagyok hozzá. Szeretem és csodálom. Soha nem kompromittálnám őt. Nagyon diszkrét vagyok.
Tudtam, hogy nem igazán szabad mást mondanom, de a pillanat elkapott.
– Szereti, ha kicsit durva vagyok vele. Szóval szereti a verést és a megkötözést...
– Szereti a rabságot?! Neeeem! Igazán?! Azta! Bocs, folytasd.
– Hát, tényleg ennyi. Múlt vasárnap odakötöttem a nagy ágyához, és nagyon tetszett neki.
Úgy döntöttem, hogy nem mondok semmit a Caroline-nal való anális közösülésről. Ez túl messzire vezető árulás lenne.
Claire folytatta a vizsgálódást, de nem szóltam többet.
– Mesélsz neki rólunk? – mondta végül.
– Akarod, hogy én...? Nem bánom. Caroline világosan leszögezte, hogy örülne ha lenne barátnőm.
– Mmm, nem vagyok ebben olyan biztos. Ne bujkáljunk előtte, mondd el neki.
– Elmondjam azt is, hogy tudsz rólunk?
Claire egy pillanatra elgondolkodott.
– Igen, mondd el azt is. Érdekes lesz.
Nem sokkal ezután eljöttem Claire-től, és hazamentem a bungalómba.

Ahogy beléptem a telefonom sípolt rám, jelezve egy szöveges üzenetet:

(...  Kedves Thomas!
Sokkal jobban érzem magam! Azt hiszem, ez csak egy huszonnégy órás láz volt. Át tudsz jönni ma este? Tudom, hogy ismét rövid időn belül, de csodálatos lenne látni. Nyilvánvalóan szigorúan meg kell büntetned, amiért még egyszer összezavartalak...
Caroline xxxxxx)

A hétvége nagy részét azzal töltöttem, hogy Claire-t kefélgettem, de huszonöt éves voltam, és különben is, mi mást tehetnék, mint hogy elmenjek a Baythorpe Manorba? Üzentem Caroline-nak, lezuhanyoztam és egyenesen odamentem. A tornácon várakozott a nagy tölgyfa bejárati ajtónál. Megragadtam és az ajtót, majd megcsókoltam és durván tapogattam a melleit, kezeit a háta mögött tartva az egyik kezemmel.
Gyönyörűen volt felöltözve, mint mindig, krémszínű gyapjúruhában és hússzínű varrott harisnyában. A varratok látványától remegett a farkam, és még erősebben megcsókoltam, összenyomtam a szánkat, addig szorítottam az egyik mellét, amíg fel nem sikoltott a fájdalomtól.
– Menj fel az emeletre.
Egy jókora ütéssel a fenekén siettettem az útjára, és követtem őt, ahogy felszaladt a lépcsőn és a folyosón a szobába.
– Most pedig hozd a bilincset, a fenékdugót és a kenőanyagot – parancsoltam neki, amikor már bent voltunk. Szó nélkül eltűnt a hálószobájában, és újra megjelent a kezében a tárgyakkal.
– Most hajolj a kanapé hátulja fölé.
Úgy tett, ahogy parancsoltam, és gyorsan a háta mögé bilincseltem a kezét.
– Rendben, ezennel a zaklatásomnak véget kell vetni – mondtam a kanapé körül sétálva, miközben a szemével követni próbált –, különben nagyon szigorúan meg kell büntetnem.
A vikomtné nyöszörgött. – Sajnálom, Thomas, drágám. Rosszul tettem.
Figyelmen kívül hagytam ezt, és mögé álltam, megsimogattam a fenekét, és félig felemeltem a ruháját. Fehér fehérneműt viselt a hússzínű harisnyával. Lehúztam a bugyiját, ő pedig összerezzent, arra számított, hogy ütést kap a fenekére. Ehelyett alaposan megmasszíroztam a tejfehér halmokat, végigsimítottam az ujjamat a fenekén, erre újra összerezzent. Aztán megláttam a lovaglópálcát. Egy széken volt a hálószobába vezető ajtó mellett, és azonnal tudtam, Caroline azért tette oda, hogy észrevegyem és felhasználjam. Odasétáltam, miközben engem nézett, felemeltem, és a levegőbe suhintottam.
– Istenem, Thomas, kérlek, ne üss meg ezzel!
Letettem a kanapéra, közvetlenül a feje mellé, és felvettem a síkosítós üveget. Lassan és módszeresen az ujjaimra nyomtam egy adagot, és a ráncos kis nyílása köré kentem.
Megborzongott és felnyögött. Többet nyomtam ki és becsúsztattam a fenekébe középső ujjamat. Körbedolgoztam a síkosítót, majd hozzáadtam még egy ujjam. Kicsit felszisszent amikor a második ujjam bement, így a szabad kezemmel a fenekére csaptam.
– Ne csináljon felhajtást!
Aztán sorra került a dugó is. Mint korábban, gyengéd voltam, enyhén a záróizmához nyomtam a hegyét, amíg az elkezdett behatolni, majd nagyon lassú nyomást tartottam fenn, ahogy a nyél vastagabb lett, és az izomgyűrűje jobban megnyúlt. Lihegett, ahogy a legvastagabb rész elhaladt a gyűrűje mellett, és felnyögött, amikor az izom összezárult az alap körül. Megtöröltem az ujjaimat egy törülközőben, és újra felvettem a lovaglópálcát.

Az első ütés nagyon gyengéd volt, és nem is szólt rá semmit. A második már keményebb, a harmadik pedig sokkal erősebb. Lesuhant, hogy csattanjon a sápadt fenekén, és egy vörös sávot hagyott maga után. Caroline felkiáltott és baromnak nevezett, úgyhogy lecsaptam a feneke másik oldalára, aztán vissza az elsőre, aztán megint a másodikra...
Körülbelül tíz ütés után megálltam. A fenekén egy vörös csíkokból álló „vonalkód” húzódott. Kezemet a lába közé dugtam, és éreztem nedvességét, izgatottságát. Egyik kezemmel kioldottam az övemet és a nadrágomat, mögé helyezkedtem, és a már merev farkamat egyenesen beledöftem a nedves pinájába. A vikomt-né csapkodta a fejét, és zihált, miközben kíméletlenül megbasztam hosszú, kemény lökésekkel. Aztán kihúzódtam belőle, felrángattam a kanapéról, felhúztam a nadrágját, és a hálószoba ajtaja felé löktem. Az ágyhoz vezettem, és levettem a bilincset.
– Vegye le a ruháját, a bugyit és a melltartóját!
Caroline szelíden engedelmeskedett, nem nézett a szemembe. Gyengédség nélkül ledobtam az ágyra, a hátára. A csuklójára és a bokájára rögzítettem a pántokat, kegyetlenül szorosra húzva őket, miközben ő ívbe hajlította a hátát, és nyögött. Nyál buggyant ki az ajkán. Ha durván és piszkosan akarta, akkor így kapta meg. Még nem fejeztem be a durvát; piszkos később jönne.
Az arca fölé térdelve eltoltam a farkamat skarlátvörös ajkai mellett, és elkezdtem dugni a száját, amitől öklendezett, ahogy öt-hat centiméternyit elmerültem benne. Abban a pillanatban eszembe jutott: ha a vikomt-né azt akarja, hogy abbahagyjam, nem sokat tehet, hogy tudassa velem, a karjai és lábai szorosan le vannak szíjazva, és a szája tele van a farkammal. Kicsúsztam a száján, és minden további ceremónia nélkül beledöngöltem magam a puncijába. Éreztem a hüvelye falán keresztül a fenékdugót. Lihegett és tágra nyitotta a szemét, amikor elkezdtem dugni. Odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam és a nyakába harapjak miközben egy maréknyi hamvasszőke hajával mozdulatlanul tartottam a fejét.
Azt hiszem, akkor volt orgazmusa, mert úgy tűnt, hogy a hüvelyi izmai erősebben markoltak, hangosan felnyögött, és lehunyta a szemét. Így hát visszadugtam a farkamat a szájába, és ott dugtam pár percig, majd vissza a pinájához, erősen lökdösve. Tudtam, a beosztottjával elért legalább két korábbi orgazmusom után, további ingerekre lesz szükségem, hogy most is elérjem a csúcspontot.
Így körülbelül a harmadik behatolás után kicsatoltam a bokája körüli pántokat, és felemeltem a harisnyás lábait úgy, hogy a térde gyakorlatilag a melleit érintette, és megcsodáltam a harisnya varrás vonalát a tökéletes combján és a lábán. Lábait az egyik karommal a mellkasához szorítva nagyon óvatosan kihúztam a fenékdugót, és a földre dobtam az ágy mellé. Aztán odanyúltam az éjjeliszekrényéhez, és megragadtam a síkosítót. Egy babszemnyit nyomtam közvetlenül a rózsabimbójára. Felsikoltott, és megpróbálta kiszabadítani a lábát, így megütöttem a fenekét, és elernyedt.
– Kérlek, ne bánts – mondta halkan.
Megint figyelmen kívül hagytam, és továbbra is lefelé tartva a péniszem hegyét a kis ráncos lyukához vezettem. Nagyon szelíd voltam. Semmiképpen sem tudtam volna bántani ezt a gyönyörű hölgyet. Ha azt akarta, hogy hagyjam abba, volt már egy kód-szavunk, de nem szólt semmit. Erősebben nyomtam, a záróizma kinyílt, és a nagy lila makkom lassan a seggébe csúszott. Fájdalmasan felkiáltott, majd hevesen lélegezni kezdett, és ellazította magát. Megálltam, majd folytattam, és könyörtelenül belenyomtam a merev faszomat, amíg már nem tudtam mélyebbre menni. Odahajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam, majd elkezdtem a fenekét dugni, eleinte lassan, hagytam, hogy megszokja az érzést. Aztán felgyorsultam, hallottam a kenőanyag halk, ragacsos csobogását, ahogy ki-be csúsztam, izgatottan az anális közösülés érzésétől ebben a misszionárius pozícióban. Megcsókoltam a szeretőmet, és a szemébe bámultam, miközben megtámadtam a fenekét.
Sokáig basztam a seggét; az orgazmusomat késleltette a korábbi szexelésem Claire-rel. De minden jónak vége szakad. Ebben az esetben a vikomt-né volt az, aki egy újabb csúcspontot élt át. Éreztem, ahogy a záróizma megfeszül a péniszem körül, ahogy az intenzív és erotikus élvezet hullámában elélvezett. Olyan durván és piszkosan, amennyire csak kívánhatta. És elélveztem én is, szaggatottan spricceltem a seggébe, és éreztem, ahogy az orgazmusom hullámzása visszhangzik az agyamban.

Utána finoman visszavonultam, és kiszabadítottam Caroline-t a csuklópántjából. Csak annyit mozdult, hogy kiegyenesítse a lábát. Elmentem, letakarítottam magam a fürdőszobában, majd visszajöttem és lefeküdtem mellé.
– Mi a baj? Ugye nem bántottalak meg túlságosan?
– Leírhatatlan volt, drágám.
A mellkasomra fektette a fejét, és a mellbimbóim körüli szőrömet simogatta. Hirtelen sírva fakadt, én pedig magamhoz szorítottam, és folyamatosan simogattam a haját és a vállát.
– Elnézést – szipogott néhány perc múlva. – Csak érzelgős vagyok.
– Mi a helyzet a lovaglópálcával? Azt akartad, hogy megtaláljam?
– Természetesen.
– És nem fájt túlságosan?
– Hát fájt, igen, de túlságosan? Én akkor mentem el amikor megvertél, így azt kell mondanom, hogy rendben van. És különben is – mosolygott a szemét törölgetve. – Most már tudom, mit érez Stanley, bár azt hiszem, magamra haragítanám a lóvédő ligát, ha így ütlegelném.
– Finom csíkokat hagyott a fenekeden – ismertem be.
– Nos, rajtad kívül senki sem fogja látni. És igaz is, drágám, van valami kenőcs az ablak melletti asztalon. Bekennéd egy kicsit?
Megtettem, amit kért ő pedig sóhajtott, és a fenekét vonogatta, miközben belemasszíroztam a kenőcsöt.
– Mondanom kell valamit, Caroline – mondtam néhány perc múlva.
– Baljóslatúan hangzik.
– Hát azt mondtad, hogy örülsz ha lesz barátnőm...
– Persze. Ez a híred, hogy találtál egy lányt?
– Hm, igen. Claire. Claire Downing.
– Kurva jó!
Elmagyaráztam, hogyan találkoztam Claire-rel a kocsmában és a kocsmai kvízben, és elhívtam egy vacsorára.
– Nem tud rólunk, igaz?
– Attól tartok, igen.
– Bassza meg!
A tiszta, felsőbb osztályú brit akcentussal kimondott szitokszó kétszer akkora hatással volt, mint általában. Ez volt az első alkalom, hogy valóban káromkodni hallottam.
– Nem mondtam neki semmit – magyaráztam. – A CCTV volt. Nyilvánvalóan a néhai férjed szerelte fel az összes bejárat fölé...
– Istenem, teljesen megfeledkeztem róla – megfordult és rám nézett. – Mit mondott?
– Nos, azt mondta, hogy még mindig feltűnő nő vagy, és tudja, miért vonzódom hozzád, a korkülönbség ellenére.
– Ezt mondta Claire?
– Igen. És azt mondta, stílusos és elegáns vagy, és nagyon szeret. Valójában – gondosan válogattam meg a szavaimat – az a benyomásom támadt, hogy rajong érted.
– Csinos megjelenésű fiatal lány. Miért vonzódna hozzám?
– Ugyanazért, mint én?
– De nyilván nem meleg.
– Nem hiszem, hogy egy nőnek melegnek kell lennie ahhoz, hogy vonzódjon egy másik nőhöz. És emellett azt mondta, amikor megkérdeztem, hogy ha te neki passzoltál volna helyettem, valószínűleg válaszolt volna.
– Igazán!? – A vikomt-né dühösen elpirult.
– Igen. Elgondolkodtató, nem? – mosolyogtam rá.
– Téged elgondolkodtat, mi?
– Az jutott eszembe – vágtam bele, a végjáték felé tartva – hogy mi hárman is jól szórakozhatnánk együtt.
Felhúztam a szemöldököm és Caroline-ra néztem, ő pedig kifejezéstelen arccal nézett vissza rám...

Baythorpe vikomt-né és én továbbra is egymásra néztünk, én enyhe vigyorral az arcomon, Caroline arca vörös volt a zavartól, de egyébként szenvtelen.
– Valamiféle csoportos szexet javasol, Thomas? – kérdezte végül. – Hármasban?
– Igen – mondtam egyszerűen. – Vagy inkább azt akarom mondani, hogy ha ki akarná próbálni, szerintem Claire egyetértene vele.
Valójában nem voltam benne olyan biztos. Egy dolog volt, hogy Claire kimondta ezeket a dolgokat, miközben szeretkeztünk, és egészen más, hogy hármasban kényezteti magát női, arisztokrata és jóval idősebb munkaadójával.
Caroline légzése gyorsabbá és felszínesebbé vált, és éreztem a szívverését a mellkasomon. Egyértelműen megérintette az ötlet, de nem tudtam megmondani, hogyan reagálna.
– Nem tudom – mondta hosszan.
Megsimogattam a haját és megcsókoltam az ajkait, ő pedig mosolyogva végighúzta a szegycsontom vonalát egyik piros hegyű ujjával.
– Elvileg nem vagyok ellene az ötletnek, sőt, ez egy nagyon izgalmas gondolat. Soha... nem érintettem még egy nőt így. Néhány idősebb lány a bentlakásos iskolában minden este lelkesen vágott bele, bár én sosem tettem. De ez volt az egyik fantáziám az évek során.
– Szóval beszéljek Claire-rel?
– Nem tudom – mondta ismét. – Bizonyos szempontból könnyebb lenne, ha csak a barátnődről lenne szó, és én nem ismerném. A gondolat... hát, hogy szexeljek Claire-rel, megrémít.
– Nagyon szeret téged. Soha nem tenne semmit, amivel megbánthatna vagy zavarba hozna.
– Tudom, de attól még zavarban lennék. És tudom, hogy gyönyörű lány, nagyszerű alakkal, és lefogadom, hogy csodálatosan néz ki meztelenül, és... istenem, Thomas... igent akarok mondani, de félek.
Eszembe jutott, és nem először, hogy egy érzelmi aknamezőre tévedtem, és óvatosan kell lépnem. Tiszteletben kell tartanom annak a két hölgynek az erkölcsét és érzékenységét, aki ebben a kis vidéki drámában részt vett. Ha minden felborulna, Claire valószínűleg nem dolgozna itt tovább, Caroline pedig nagyon megsérülne.
Eljátszottam a gondolattal, hogy félbeszakítsam az egészet, amikor Caroline egyik könyökére emelte magát, és lenézett rám.
– Rendben, ideges vagyok, és elszorult a gyomrom, de igen. A válasz igen. Beszélj Claire-rel. Azt hiszem, jobban akarom ezt, mintsem félek tőle.
Szorosan átölelt. – Rendben lesz, nem?
– Csodálatos lesz – mondtam, és a farkam megkeményedett a gondolattól, hogy Claire-rel és Caroline-nal fekszem ezen az ágyon. Nézni, ahogy szeretkeznek...
Kevesebb mint fél óra telt el azóta, hogy bepumpáltam a terhemet a vikomtné fenekébe, de most újra merev voltam, a makkom érzékeny, haragos lila-vörös.
– De most van valami, ami eltereli a gondolataidat ezekről a dolgokról.
Letérdeltem, és szétválasztottam Caroline lábát. A puncija még mindig tátongó és rózsaszín volt, a szeméremszőrzete sima volt a váladékától, és összekeveredett a rózsabimbóján használt kenőanyaggal. Letérdeltem és benyomultam hozzá, ő felnyögött, harisnyás lábait az enyém köré fonta, én pedig előrehajolva megcsókoltam miközben behatoltam. Ő válaszolt, ajkait az enyémhez tapasztotta, nyelvét a számba nyomta, skarlát körmeit a hátamon simította. Meghajoltam, ahogy a körmei belém haraptak, és erősebben nyomtam, ő pedig sírni kezdett:
– Szeretlek!
– Én is szeretlek – válaszoltam automatikusan, bár amikor később rágondoltam, rájöttem, hogy valószínűleg nem szerelemmel szeretem őt. De most kétségbeesetten vágytam az orgazmusomra; talán a hetedik volt ezen a hétvégén, és a testem érthető vonakodást mutatott. Dühösen pumpáltam, Caroline pedig újabb csúcspontot ért el, és sikoltozott és vonaglott alattam, miközben „eltántorogtam a kockás zászló mellett”, és az utolsó spermámat a vikomt-né pinájába lőttem.
Azon az éjszakán úgy aludtunk, mint a halottak, együtt a nagy baldachinos ágyában, és addig nem mozdultunk, amíg a napfény be nem köszönt a nagy, keleti fekvésű ablakon, és az éjszaka árnyéka be nem vonult a sarkokba. Aztán itt volt az ideje, hogy induljak, mielőtt Claire megérkezett volna dolgozni.
– Már alig várom, hogy láthassam – ismerte el Caroline, miközben az ágyban ült egy csésze teával, nézve ahogy magamra húzom a ruháimat. – Úgy értem, egy hatalmas elefánt toporog majd a szobában, hiszen ő már tud rólunk.
– Szóval minél előbb együtt leszünk, annál jobb – mosolyodtam el.
– Gondolom – mondta, és a cigarettáiért nyúlt.
– Maga sokat dohányzik – vettem észre.
– Ideges vagyok. És ne nyaggass.

Folyt. Köv.