Sportorvos 1. rész

Óriásbébiként születtem, és gyorsan növekedtem. Gerincem védelme érdekében az ortopédus sportot javasolt. Így lettem hat évesen atléta. Előbb a futással, majd a magasugrással próbálkoztam, de három év szenvedés, eredménytelenség, letörtség, magamba fordulás után felfigyelt fel rám a kosárlabdaedző bá.
Na, a kosárlabda, a közösség és a sikerélmény, valamint a dicséretek meghozták a kedvemet. A kosárlabdában volt három jó évem. 12 évesen a személyes gondjaim nem a pályán, hanem a sportorvosnál kezdődtek. Magas, vékony lány voltam, és ebből kifolyólag melltelen. Míg a többiek már sportmelltartóban hordták cicikezdeményeiket, nekem csak egy kis kúposodásom volt, duzzadt bimbóval, amit meccseken ragtapasszal kellett leragasztanom, hogy ne szúrja át a felsőm. Az orvosi vizsgálatokon kellemetlen volt, hogy egyszál bugyiban álltunk a rendelőben hárman-négyen is, míg a hetvenpluszos dokibácsi a paraván mögött tessék-lássék megvizsgált, majd öltözhettünk vissza. Némelyik lánynak már tizenhárom évesen nagyobb cicije volt, mint anyunak harminc öt évesen. Nehezen birkóztam meg ezzel a traumával, de a pályán a hév már feledtette velem. Az az ötletem enyhített a problémámon egy kicsit, hogy előbb mentem edzésre, majd utána tovább maradtam.

A rengeteg orvosi vizsgálaton azt tapasztaltam, hogy az asszisztens néni mindig mosolygott, tehát jól érezte magát a munkájában. Csokit, virágot kapott a betegektől a soronkívüliségért, a receptek felírásáért. A dokibácsi is mindig szépen beszélt vele, így arra az elhatározásra jutottam, hogy nővérnek tanulok, és majd én leszek az egyik háziorvos asszisztense.
Mondhatni jó tanuló voltam, így felvettek az egészségügyi szakközépiskolába. Sokszor önszorgalomból bementem a háziorvosunk, – egyben sportorvosunk is, – dokibácsi rendelőjébe. Szerettem nézni Judit ténykedését, tanultam az ottléteimkor. Ez addig volt így, míg meg nem jelent Péter, a doki bácsi huszonöt éves unokája, aki várományos volt, hogy majd a dokibácsi helyébe lép, mint háziorvos, üzemorvos, és ha végez, sportorvos. Péter száznyolcvan körüli, magas, kidolgozott testű pasi volt. Mi csajok mindannyian szerelmesek voltunk belé. Tizennégy évesen a kötelező sportorvosira már egyesével kellett bemennünk, és furcsállottam, hogy a dokibácsi a sarokban bóbiskolt. A paraván mögül Péter szólt ki.

– Gyere! – Én lecövekeltem, és próbáltam takarni, hogy nincs mellem.
– Na, gyere már! – Nógatott Péter. Judit biztatóan intett, ő értette mi a bajom.
Péter hosszasan nézte a testemet. Gondoltam, hogy magában nevet a melltelenségemen. A tessék-lássék rutin vizsgálatot a minden IS váltotta fel. Az „új söprű jól söpör” módszernek lettem a szenvedő alanya. Rettentően zavart, hogy a tüdőm hallgatása közben a mellem helyére tette a tenyerét, mozgatta, amitől a bimbóm rohamos növekedésnek indult. Elölről vizsgálva – mintha csak véletlen lenne – ujjaival birizgálta a kis kúpot, közepén a bimbómmal. Azonnal vörös lettem, tartottam, és Pétert ellenszenvesnek véltem. Mikor felfeküdtem a vizsgáló ágyra, képzelt kálváriám tovább folytatódott. Szerintem fogdosott. A bugyim alá csúsztatta az ujjait, szinte benyúlt a magától nedvesedni kezdő hüvelyembe. Hosszasan, túlságosan is hosszan vizsgált, – én úgy éltem meg – inkább fogdosott. A vizsgálat végén a paraván mögött leült az asztalához, és stírolta a testemet. Közben csak akkor vette le rólam a tekintetét, amikor a cetlire nézett.

– Judit, diktálok!
A vizsgálatot végző orvos: nagyapám.  
Dátum: 2019. október 10.  
Páciens: Szabó Lili, 14 éves, női kosárlabdázó
A páciens általános állapota jó. A vizsgálat során a következő megfigyeléseket tettem:
Magasság: 170 cm
Súly: 60 kg
Testhőmérséklet: 36, 8 °C
Pulzus: 75/min, szabályos
Vérnyomás: 110/70 Hgmm normális
A páciens aktívan sportol, heti 4-5 alkalommal edz, és versenyeken vesz részt.  
Allergiája nem ismert, a kórelőzményében nincs jelentős betegség.  
A fizikai vizsgálat során a következőket tapasztaltam:
A szív – és érrendszeri vizsgálat normális.  
A légzőrendszer tiszta, légzési hangok normálisak.  
Az ízületek és izmok állapota megfelelő, nincsenek fájdalmak vagy korlátozottságok.  
A mozgáskoordináció és az egyensúly megfelelő.  
Javaslom a következőket:
Folytassa a rendszeres edzéseket, de figyeljen a pihenésre is.  
Kérjük, hogy a következő hónapban végezzen el egy általános labor vizsgálatot.  
Ha bármilyen fájdalmat vagy sérülést tapasztal, azonnal keresse fel az orvost.  
Kérem, hogy a páciens szülei is legyenek tájékoztatva a vizsgálat eredményeiről.  

– Köszönöm, doktor úr! Rendben.

Péter, vagyis a doktor úr, mindeközben szinte felfalta a testemet a szemével. Vörös lett a fejem, zavartan feszengtem, és a kételyem erősebb volt az egomnál. „Biztos nem látott még ilyen rút kiskacsát. ” Csak ez járt a fejemben, amit tovább fokozott a doktor úr suttogása.

– Menj öltözni, drága kis csiszolatlan gyémánt! – A szájáról kellett leolvasnom, annyira suttogva mondta.
– Csókolom! – Köszöntem, és elrohantam, a felsőtestemet a karommal takargatva.
Hónapok alatt sem tértem napirendre a vizsgálat felett. Az óriási szerelem csökkent iránta – a részemről érzett – vizsgálat után, de maszturbálás közben szinte éreztem a testem minden részén a nagy, puha, de erős férfitenyeret, ahogy tapogatva vizsgált. Mivel még csak rezidens státuszban volt, nem volt szerencsém, és csak ritkán láttam a városban, szinte mindig más, vele egykorú lánnyal, akikben közös volt, hogy magasak, vékonykák voltak.

Az ominózus eset után eltelt két év. Ez alatt az idő alatt többször voltam a dokibánál, betegséggel és sportorvosin is. Szegénykémbe szinte már csak hálni járt az élet. Meggörnyedve járt, remegett a keze, mint a nyárfalevél. Mindig az orrát fújta, krákogott. Így bármilyen vizsgálat rövid volt, éppen csak annyi, hogy az emberre nézett, meghallgatta a panaszát, és Juditra bízta a dokumentálást, receptírást, ő meg addig szunyókált félálomban.
Tizenhét éves lehettem, amikor megint sportorvosi vizsgálatra kellett mennem. Addigra már Judittal jóban voltunk, nyaranta jártam mellé segíteni, tanulni. Azon gondolkodtam, hogy kihagyom a vizsgálatot, írja meg Judit az igazolást, pecsételjen, hiszen doki bá is kb. ennyit mondana.

– Nem lehet, kis bogárkám! – Kezdte a telefonban Judit.
– Itt lesz a Péter doki, kezdi átvenni az öregtől a napi feladatokat. Sajnálom, de be kell jönnöd!
Annyi protekcióm volt, hogy rendelés előtt tíz perccel mehettem. Nem volt sor, nem kellett a csajokkal közösen, szinte pucéran várakozni, sőt, Judit megkérte a dokit, hogy had maradjak bent, tanulni a szakma ezen oldalát is. Örültem, hogy megengedte, és dagadt a májam a többi csaj előtt, akik már előre áradoztak, hogy a sármos Péter doki vizsgál meg majd minket. Judit előre szólt, hogy bent öltözzek, hogy utána a ki-be járkálással ne zavarjam a rendelést. Örültem, de ugyanakkor számomra kellemetlen is volt a szituáció. A megbeszélt időpont előtt érkeztem. Kopogtam és Péter doktor szólt ki mélyen csengő hangján.

– Igen!
Belépve csak őt láttam, Judit sehol Zavarba is jöttem.

– Jó napot, doktor úr!
– Szia, Lili! Tegezz nyugodtan! Judit mondta, hogy sűrűn bejársz segíteni, tanulni, mint mostantól én is, dékáni engedéllyel a Tatinak.
– Szia, doktor úr! Köszönöm! – Remegtem ki magamból, még inkább zavarodottan.
– Vetkőzz, bébi! – Mondta, a csaphoz menet.
Bugyira, és a világon kapható legkisebb melltartóra vetkőztem. A tükörből pillantott rám.

– Azt is! – Dörrent rám.
Kész, végem lett. Alapból már apu előtt is szégyenlős voltam, most meg... kapcsoltam ki a csatot hátamon.

– Huhhhh! Nacsak, de szép ciciket növesztesz! Jaj, bocsánat, de reflexből szalad ki a számon, de nem is bánom, mert ami szép az szép, nem kell... – Ekkor meg a mobilja.
– Szia!
– Semmi baj, szerencsére itt van Lili! Legalább meglátjuk, hogy mennyire jól tanítottad.
– Ha te mondod. Csak óvatosan! – Tette az asztalra a telefonját, aminek a kijelzőjéről az aktuális barátnője mosolygott rám.
– Nos, Csillagom, itt a mély víz! Judit dugóban csücsül, de állítása szerint te kisujjból kirázod a mai feladatot. De előbb had vizsgáljalak meg téged!
Szinte lepadlóztam, a szavai annyira mellbe vágtak. Tudok kartonozni, papíron, és gépen is. Ismerem már ezt a rendszert is, de akkor is! Na, és a vizsgálat. Etikátlan volt az egész. Szinte felfalt a szemével. Meleg tenyerével szinte simogatta, ujjaival nyomkodta a melleimet, eközben én már olvadoztam.

– Szépen fejlődő izomzat és mellállomány, nem tapintható elváltozás. – Mondta, mintha diktálna.
– Szívverése szapora, de ezt fogjuk rá, hogy mélyvízbe kerültél.
Innentől csendben vizsgált tovább. Izmaimat, ízületeimet, hasamat, alhasamat, és még utoljára, szó szerint megfogdosta a melleimet, ami szerintem már nem lehetett a vizsgálat része. Szerencsémre anyu ránevelt az intimbetét használatára, mert egyébként bajban lettem volna. Éreztem, hogy lucskosra áztattam a betétemet.

– Sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy öltözz, Lili.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat. Judit fehér köpenye úgy lógott rajtam, mint a tehénen a gatya. Judit alacsonyabb volt, de testesebb, és mellekkel igen csak jól megáldva. A köpeny kesernyés parfüm illata számomra sok volt, de kibírtam.

– A te vizsgálatodat majd utólag papírozzuk! – Mondta Péter, és ment ki a váró felé.
– Üdv, hölgyeim. Bugyiban gyertek be, egymás után, zavarjuk le gyorsan! – Szólt ki a váróba.
Pár perc múlva már jött is be Zita. A legnagyobb pofájú, a legnagyobb mellű csaj a csapatból. A gép még meg sem nyitotta az oldalt, mire már végeztek is. Észrevettem, hogy a kézmosó feletti tükörből valamilyen szinten belátni a paraván mögé. Így láttam, hogy Zita melleihez még véletlenül sem ért hozzá Péter, nem érintkezett a bőr a bőrrel. Bezzeg a felnőtt csapat huszonnégy éves húzóemberének, a Titinek az enyémnél csak kicsivel nagyobb melleit alaposan végig tapogatta. Szerencsére Judit gyorsan beért.

Teltek a hónapok. Magamnak sem vallottam be, hogy csak Péter doki miatt jártam a rendelőbe, tanulást imitálva. Néha ő is rajtam felejtette a szemét. Égetett tekintete, a szó elvont értelmében a szemével vetkőztetett. Sajnos, mégis mindig más, hozzám képest is vékony, hosszúlábú, kis cicis csajokkal járt.
Aztán sokáig alig láttuk, mert a sportorvosi szakvizsgához a kötelező gyakorlatokat végezte. Hol a belgyógyászaton dolgozott a kórházban, hol az intenzív osztályon, de volt, hogy a kardiológián futottam össze vele, és előfordult, hogy a mentősökkel jött, mert a rohamkocsira volt beosztva.
Az idős dokibá újságolta el, hogy sikeresen leszakvizsgázott.
Úgy tűnt, hogy az én epekedésem utána csak vágyálom marad, ahogy én meg szűz. Egy felkészülési – klub szintű – kollektív sporttáborban már én is a felnőtt női csapat kis reménységeként vehettem részt. Két ágyas szobákban voltunk elszállásolva. Itt már nem volt szobaellenőrzés, bár papíron a szex tiltott volt, Zsani minden este más fiúval feküdt le, és mással kelt. A párnát a fejemre húzva csak sóvárogtam, hogy az én ágyamba is varázsoljon valaki egy férfit. Imáim meghallgatásra találtak. A táborból két nap volt hátra, amikor a huszonhat éves Roli vacsora után mellém csapódott.

– Szia Lili! Éjjelre van programod?
– Persze, alvás.
– Előtte egy kis hancúr?
– Teli gyomorral?
– Letornásszuk... – És már smároltunk is, belülről a szobája ajtajának támaszkodva.
Időm sem volt feleszmélni. Egyen szabadidőruhámon, pólómon kötött ki a melltartót imitáló rongy, a bugyi a földön. Ilyen helyzetben pettingelésig eljutottam már, de tudtam, hogy most fog megtörténni, ha akarom. Minden olyan hirtelen történt. Már felettem volt fekvőtámaszban, és a farkára felhúzta a gumit. Csókolt, a melleimet eltüntette a szájában. Fogta a gumiba bújtatott farkát, és megéreztem a síkos gumit a hüvelybejáratomnál. Mozgásában vitte a lendület.

– Szűz vagyok!
Mondtam talán túl hangosan is, de már – kosaras nyelven mondva – elindította a dobást. Nincs megállj, ez elindult. Talán ezred másodperc alatt vitt egy kicsit több erőt a lökésbe. Éles, szúró fájdalom hasított az altestembe, a teste a testemhez csapódott, ennyi volt. Isten veled szűzhártya. Nagyon fájt, de nem vagyok ! Az ajkamat harapva folytak a könnyeim.

– Foholy... tahas... ssad! – Próbáltam kinyögni a már szűnő fájdalom mellett.
– Biztos? – Kérdezett vissza.
– Igen! – Válaszoltam már határozottabban, és megcsókoltam.
Roli gyengéden kezdte, majd begyorsult, egyre vadabbul dugott. Éjjelenkénti vágyakozásaimban másra, izgalmasabbra és jobbra számítottam. Szerencsére, a többi csaj beszámolójából és a szextörténetekből tudtam már, hogy Roli gyors és egylövetű. A használt gumit, amibe beleélvezett, a földre dobta.

– Üdv a nagyok között! Szoptál már?
– Aha! – Bólintottam.
Ami igaz is volt, hiszen a diszkók, – meg egy pláza rokkant vécéjében – már többször, végig, szájba élvezősen szopattak. Így ha nem is profin, de elkezdtem tisztogatni a nyelvemmel a lankadó, egyre kisebb farkincát.

– Jó vagy csaj! – Mondta Roli.
– Összepattanhatunk még! Ja, és ez nem történt meg!
– Micsoda? – Kérdeztem, már félig a folyosóról.
– Jó kislány! – Nyugtázta, hiszen feleség és két poronty várta otthon.
Még kétszer dugott meg edzés után Roli, míg le nem sérült. Egyszer az öltözőben, állva, hátulról, míg én az öltöző padon támaszkodtam. Másodjára meg a Passatja – előre döntött hátsó üléssel nagy teret varázsolt – csomagtartójában. Utólag visszagondolva mindkettő a felejtős kategória élére került.
A vizsgáim előtt még gyorsan a kartonomra varázsoltam, hogy „szexuálisan aktív”.

A sulit sikeresen kipipálva – már végzett ápolónőként – a kórház sürgősségijére kerültem. Na, nem ez szerepelt a vágyálmaim között. Hajtás, kapkodás, fájdalom, vér. Kegyetlen világ.
Már a felnőtt csapatban, egy szerdai, hazai meccsen Péter volt az ügyeletes doki. Nyögve, kifáradva nyertünk csak. A csarnok kijáratánál lődörgött Péter doki. Mikor meglátott, hozzám lépett.

– Hazavihetlek? – Kérdezte nagy csodálkozásomra.
– Hé, doki! Ébresztő! Én Lili vagyok, nem az éppen aktuális modell csajod!
– Hát sajnos nem, de lehetnél a... a... – Kidülledt tekintetem találkozott az övével. – de lehetnél az asszisztensem, Judittal. A polginál meg az orvosdirinél kilobbiztam. Jól tudtok Judittal együtt dolgozni, na meg velem is. A pénz nem a legtöbb, de Judit belefáradt az ügyeletekbe, nincs számára motiváció, és átadná neked. – Fáradt bambasággal néztem rá. Az agyam próbált gondolkodni, de spontán kiszakadt belőlem.
– Igen. Mikor kezdek? – Ezen szavaim nem csak engem, de a dokit is meglepték.
– Ööööö, ha sikerül lezsíroznom, akkor... akkor hétfő?
– Hétre ott vagyok!
– Ájjjjjjjá le! Abba a sürgősségi főorvosnak, vagy a főnővérnek még lehet beleszólása. Meg egyébként is, nyolckor kezd a rendelés.
Persze, hétfőn már ott kezdtem. Nem kellett egy hónap, és bedolgoztam magam, a betegek megszerettek, hiszen az új söprű jól söpört.
A munka után heti háromszor edzésre jártam. Munkából, edzés után, mentem ügyelni. A dokik körében kapós lettem volna, mint szexmunkás is, de mindig diplomatikusan hárítottam. Nekem pont elég volt a „csináld magad”. Péter dokival is jól elvoltunk, sokszor jött még az edzésekre is. Egyszer a klubunk által szervezett tornát rendeztünk, félprofi csapatokkal, mint a miénk is volt. A harmadik mérkőzés előtt az edző óvatosságra intett bennünket.

– Kislánykáim, most figyeljetek oda, mert a Nyíriek nem kicsit tirpákok! – Sajnos ennek a szenvedő alanya lettem.
Egy zsákoláshoz ugorva láttam ugyan, hogy kitett könyékkel, térddel blokkol egy elég barnás bőrű csaj, majd lepattanok róla. Igen ám, de azt nem láttam, hogy hátulról a visszafutó csaj ki akarta ütni a kezemből a labdát. A blokk elért és hozzápréselt a mögöttem lévő csajhoz. Éles fájdalom hasított a mellkasomba és az altestembe, majd a földre huppanás után sötétség vett körül.
Arra eszméltem, hogy a mentőben Péter doki vizsgál, majd később a kórházban a sürgősségi főorvos. A következő emlékképem, hogy a büdös, kórházszagú kórteremben anyuék ülnek az ágyam mellett, a hátuk mögött idegesen járkál Péter doki.
Harmadnap kaptam kezembe a zárójelentést.

Zárójelentés

Beteg neve: Szabó Lili
TAJ szám: 123 456 789
Születési idő: 2005. Október 3.

Lakcím: Kisváros, Névtelen út 7.  
Felvétel időpontja: 2023. Szeptember. 2.  
Elbocsátás időpontja: 2023. Szeptember 5.  
Kórházi tartózkodás időtartama: 3 nap
Kórtörténet és sérülések: A beteg kosárlabda mérkőzés közben szenvedett balesetet, melynek következtében a bal oldalára esett, miközben az ellenfél játékosa a jobb mellkasát könyökkel eltalálta, és térdével az ágyéki régióját (vagina) megütötte.
Diagnózisok:  

– S2080             A mellkas felületes sérülése (Jobb mellkas zúzódás, haematóma a jobb oldali emlőben. )
– S3090             A has, az ágyék és a medence felületes sérülése (Ágyéki régió zúzódása, külső sérülés, duzzanat és haematóma. )
– W22H0           Nekiütődés, vagy ütés egyéb tárgytól. Feltehetően enyhe trauma által okozott belső lágyrész sérülések (esetleges kisebb húzódások az emlő – és ágyéki izmokban).
– R4580             Az érzelmi állapotot illető tünetek és jelek (Stresszreakció és érzelmi trauma, psziho-szociális támogatás ajánlott).
Kezelés és ellátás:  

– Az emlő és az ágyéki terület jegelése és nyugalomba helyezése.
– Fájdalomcsillapítás. (NSAID)
– Labor ellenőrzés.
– Ultrahang vizsgálat az emlő és ágyéki sérülések monitorozására.
– Pszichológiai konzultáció javasolt a trauma feldolgozásának elősegítésére.
Ajánlások:  

– Pihenés 1 hétig, sporttevékenységtől való tartózkodás 2 hétig.
– Kontroll vizsgálat a trauma és sérülések nyomon követése érdekében.
– Amennyiben a fájdalom vagy duzzanat nem csökken, további képalkotó vizsgálatok szükségesek lehetnek.

Nem gáz, nyugtáztam, és másnap mentem dolgozni. Rendelés előtt rám szólt a doki.

– Vetkőzz, Lili! Látni akarlak, hogy dolgozhatsz-e, vagy jöjjön be Judit. – Ekkor már tudtam, hogy nincs apelláta. Levettem a fehér köpenyem.
– Melltartót, bugyit is!
– De Doki...
– Azt is! – Hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítás.
Hideg volt a vizsgálóágyon a védő papír. Péter doki óvatosan vizsgált, tapogatta a melleimet, majd az alhasamat, és végül két ujjal benyúlt a vaginámba. Érezhette, hogy nem kell vazelin. Előbb csak tapogatta belül, majd húzgálni kezdte a kezét ki-be. Szemei izzottak, csillogtak, ajkai megnyíltak, fehér nadrágját majdnem átszakította a merev farka.

– Doki! – Fogtam meg a csuklóját.
Hirtelen zökkent vissza, és húzta ki a kezét a nunámból. A melltartómat kapcsolva láttam, ahogy megszagolja, majd megnyalja az ujját. Zavarban voltunk, de olyan fura érzésem volt, mintha valami más is megindult volna köztünk. Egész rendelési idő alatt, –  míg a betegeket vizsgálta, –  közben engem nézett, már nem titkolva, nem leplezve, mint korábban. A rendelés végeztével már majdnem rutinból csináltam a zárásokat, a rendrakást, a szekrények zárását, bár Judit listája segített, még a kezem ügyében volt, „Nyitási és zárási protokoll” címszóval. Péter doktor ilyenkor rendszerint már hetedhét határon is túl járt a terepes Dusterével, akkor meg ott ült a székén, az asztalra könyökölve, állát a tenyerébe téve, és már szinte sóvárogva nézett.

– Doki, mi bajod? Mit nem csinálok jól?
– Semmi, vagyis „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. – Mondta szinte suttogva.
– Akkor? – Néztem rá kérdően.
– Szeretnélek... megint... megérint... megvizsgálni!
– Azt már nem! Inkább a táppénz! – Mondtam felháborodva, de tisztelettel.
Felállt, és a derekamra tette a kezemet, majd a karom és a testem között benyúlva átkarolt, úgy húzott magához. Orrunk összeért, de fordított a fején, hogy az ajkunk is összeérjen. Várt. Én is, majd egyszerre nyíltak ajkaink. A számban éreztem a leheletét. A nyelve félénken jött át a számba, nem a „torkodig lenyomom” verzióban, és a nyugalom érződött rajta még ebben a felforrósodni készülő helyzetben is. Lassan húzott magához. Megéreztem az ágyékomon a keménységét. A kezemet áttettem a sajátomról az ő derekára, úgy kulcsoltam át a testét. Huh de rég várok erre!  Villant belém. A fenekemnél fogva magához húzott, kicsit megemelt úgy, hogy a lebegő érzés erősödött bennem. A való világból álmaim világában kerültem. Csillámpónik ugráltak körülöttünk, a szivárvány felől milliárdszínű lepkefelhő közeledett, és tűnt el közöttünk. A tündöklő virágok illata nem jött át, elnyomta a fertőtlenítő szaga, ami kirántott a mesevilágszerű élvezetből. Mire észbe kaptam, a köpenyem már kigombolva, a melltartó a pici melleim alá tolva fedte fel csupasz testemet. Péter a jobb oldalin pont a kék-zöld foltot puszilgatta. Elindult a betétem áztatása, bátorságomat összeszedve készültem a farkát megérinteni, amikor a váró felől a csendet a porszívó hangja törte meg, elnyomva a puszik cuppanását, testünk súrlódásának zaját. Beugrottam a paraván mögé, csak akkor tudatosult bennem, hogy a takarítónőnek van kulcsa. Péter is rendezgetni kezdte sorait. Már átöltözve léptem ki.

– Folytatjuk otthon? – Kérdezte mosolyogva, csillogó szemmel.
– Igen, kő kóla és szívesen megnézem a bélyeggyűjteményedet is!
– Kólám nincs, édes borom van, és csak a bélyegeimet nézed meg? – Nevetve léptünk ki a váróba, a rendelő ajtaját nyitva hagyva.
– Csókolom, Mártika! Nyitva hagytuk az ajtót! – Mondta Péter a takarítónőnek, aki minket meglátva kikapcsolta a porszívót.
– Jó estét doktor úr! Szia, Lili! Köszönöm.
– Szia Márti! – A reklámszatyromból kivettem egy tábla csokit, és felé nyújtottam.
– Köszönöm. A gyerekeim mindig kérdezik, hogy ki az a néni, aki nekik csokit küld. Mindig azt mondom, hogy egy tündér.
– Aranyos vagy, de nem vagyok tündér, csak egy veled egyenrangú nő, sőt! Nekem még gyerekeim sincsennek. Neked hány is van?
– Három. – Mondta, mire én kivettem még egy bonbont.
– Na, ez elég lesz nekik.
– Köszönöm. Lili te tényleg tündér vagy! – Hálálkodott, de már csak a hátunknak, mert mi már mentünk kifelé.
A kocsiban Péter felé fordultam.

– Tudod, hogy a mérgeskígyó veszélyes? Mert csíp! De a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris! – Mindketten felnevettünk, ekkor meg a telefonom. Anyuval kellemetlen beszélgetésem volt.
– Szia, anyu!
– Szia, kicsim! Mikorra érsz haza?
– Később érek haza, ne izgulj! – Mondtam neki, miközben Péter azt suttogta. „Aludj nálam. ”
– Mikor? – Csattant fel Anyu hangja.
– Még nem tudom. Sietek.
– Ma nem ügyelsz, azt mondtad.
– Igen, nem ügyelek. – Válaszoltam kényszeredetten.
– Hol leszel? Tudnom kell!
– Annnyaaaa...
– Akkor kivel?
– Péter doktorral.
– Beteghez mentek?... Vagy Azért?
– Annnyaaaaa! Majd jelentkezem! Szia! – Kinyomtam a telefont, pedig hallottam, hogy még beszél.
A hátralévő néhány percet csendben tettük meg. Egy újépítésű társasház két és félszobás, második emeleti lakásába vitt Péter doktor. Egy falatnyi előszobába léptünk be, ahonnan a wc nyílt. Szemben egy becsukott ajtó, 90 fokos forduló után egy szűk folyosó következett, egy szintén csukott ajtóval, vele szemben a fürdőszoba, benne mosdókagyló, mosógép, az ajtó mögött egy kád. A folyosó végén egy számomra túl nagynak tűnő, amerikai konyhás nappali, erkélyajtó. Az L alakú ülő garnitúrára ültem, messze szemben velem egy bazi nagy tévé uralta a falat. Mellette egy pici bár rész, ehhez lépett oda Péter doki. A legénylakások hírhedt kuplerája sehol nem látszott. Patyolat tisztaság volt mindenütt. A Doki két poharat és egy üveg hozott.

– Szép lakás. – Törtem meg a csendet.
– Köszönöm. Anyukám műve, szépérzéke. – Mondta miközben kitöltötte a .
Éppen csak a nyelvemet toltam bele a pohárba. Szerintem ő sem ivott egy kortynál többet, de pont annyit, hogy már busszal megyek majd haza.

– Mutassam a bélyeggyűjteményemet, vagy inkább valami mást?
– Bbbbbbbazz... – Vágtam rá azonnal.
Rájöttem, hogy nem kicsit gáz rám nézve, de még bennem voltak a rendelőben történtek. A Doki mosolygott, felém fordult és a hosszú hajamat simogatta, dobta hátra. Csontig hatolt a nézése. Magához húzta a fejemet, óvatosan puszilgatott, én viszonoztam. Eddigi kevés pasim ennyi idő után már kicsomagolt volna, és témázgattunk, de Péter doki még csak akkor csókolt meg. Lágy, lassú, érzéki volt. Én kezdtem vadabbul, gyorsabban pörgetni a nyelvén a nyelvemet. Kicsit elhúzódott, tenyerei közé fogva vékony, megnyúlt arcomat.

– Szép az arcod, csinos nő vagy! – Suttogta.
– Ne siess, van időnk!
Ismét csókolt, aztán a fejem a vállán pihent. Olyan 40 évvel ezelőtti, romantikus filmekben látható szerelmespár lehettünk kívülről. Én már léptem volna tovább a tapasztalatlanságom ellenére, de Péter doki karjai erősen tartottak. Ezt is élveztem, több mint a semmi. Maszturbáláskor ez nincs, úgyhogy elraktározom az érzést – határoztam el. A kötött pulcsim alatt simogatta a bőrömet. Hideg, mégis nyirkos volt a tenyere, az ujjai. Én is kihúztam az orvosi fehérnadrágjából a fehér orvosi ingét. Mindig így járt dolgozni, és ebben is ment haza. A bőre sima volt, a vállához közeledve enyhe szőrpihéket éreztem. Izmai kitapinthatók voltak a hátán. Már zsibbadtam, nyelvem bizsergett az „eddig talán összesen nem csókolóztam” hosszúságú nyelvjátékunkban. Talán neki is.

– Gyere, fürödjünk! – Mondta. Felkelt, és a kezemnél fogva felhúzott.
Én csak értetlenkedtem. Mi van? Most akkor nem akar megkefélni, vagy szagvakságomban nem érzem, hogy büdös vagyok? Ő közben áthúzta a fejemen a hajammal együtt a pulcsimat. Felszisszentem a hajam húzásától.

– Bocsi, jobb lesz, ha magad vetkőzöl, nem ismerlek, béna vagyok, meg bevallom, most még izgulok is. De le ne járass senki előtt! – Mondta nevetve, oldva a feszültséget.
Igazából nekem nem volt takargatni valóm, hiszen néhány órája látott pucéran. Ó basszus ma este akartam gyantás papírral rendbe rakni a nunám – jutott eszembe. Próbáltam vissza emlékezni az előző napra, talán nem volt annyira gáz, este a zuhany utáni krémezéskor. Na, de mindegy is, ha ezen fog múlni, így jártam.
Péter már pucéran figyelte, ahogy vetkőzök. Szájtátva bámultam a testét, miközben a kádba már folyt a víz. Izmos férfisegg, futástól dagadó, izmos vádli, izmos, szőrös comb. Vaúúú. Nem lóbaszó farka van, amiket a pornókon mutogatnak, hanem talán az eddigi legszebb, és a mindig is magamnak elképzelt méretű. Volt is szőre, meg nem is. Farka, golyói és a farka körül szőrtelen, följebb fekete, pár milliméteres. Pár pillantást vetettem a mellkasára. A gyenge fénynél nehéz volt megállapítani, de talán enyhe szőr volt az izmoktól duzzadó felsőtestén. Bemászott a kádba. Golyói a testéhez simultak, látszatra nem voltak nagyobbak egy s-es tojásnál. Leült a kádba, háttal magához behúzott engem is, a derekamnak feszülve éreztem merev férfiasságát. A hátamat a mellkasához vonta. Egyik kezével hasamnál átkarolt, a másikkal gyengéden hátra húzta a hajamat, hogy a fejem oldalt, hátra hajoljon, hogy ő fölém tornyosulva csókolni tudjon. Izgalmas póz volt, az biztos. Egyre lejjebb simogatta az alhasamat, én nem feltűnően nyitottam a combjaimat. Haladjál már, Doki! És igen! Ujja elért a vágatomhoz. A víz miatt még lágyabbnak tűnt a simogatása és talán nem volt olyan feltűnő a nedvesedésem. Nem nyúlt be, csak kívül simogatta, elég sokat időzve a csiklómnál, de nem annyit, hogy így elégítsen ki. A másik tenyere a mellecskéimet simogatta. Nagyon gyengéd volt, ugyanúgy, mint a vizsgálatokkor. Az idő telt, a testem forrósodott, így alig tűnt fel, hogy már csak langyos volt a víz.

– Menjünk! – Tolt kicsit előbbre, hogy ki tudjon szállni.
Farka a szám közelébe került, már készültem rábukni, de kifordult. Basszameg! Mindegy. Tiszta, illatos törölközővel terített be. Ezek szerint nem jöttem be neki. Semmi gond, már ennyi is jó volt. Ő gyorsan törölközött, én egy kicsit lelombozva, mikor is egy laza mozdulattal a karjaiba kapott, a hónom alatt és a térdhajlatomban tartva. Az ijedtségtől, és hogy el ne ejtsen, a nyakába csimpaszkodtam. A lábammal tolta le a fürdőszobával szembeni ajtó kilincsét, és tolta be. Egy hatalmas francia ágy volt a szobában. Az enyém 180×200, de ez jóval nagyobb volt.

– Ne! – Mondtam élesen.
– Mit ne? – Kérdezte meglepődve, és megtorpanva.
– Nem szabad!... A barátnőd... Ne itt, ne az ő helyén! – Hebegtem kicsit bizonytalanul.
Dugjon már meg, de ne abban az ágyneműben, mint a nőjét. Ezt akartam, de nem tudtam kinyögni.

– Már két hete nincs barátnőm, és az ágyneműt három napja húzta át a házvezetőnőm. – Válaszolta, és úgy tett le az ágyra, hogy alig éreztem csak, hogy süpped alattam a matrac.
Hát ezért a rend, – gondoltam, – és lehet, hogy valóban nem hazudik a doki, mert a telefonjáról eltűnt a csinos csaj, és csak egy liliom van rajta. Miiiiii? Liliom? Lili? Ez tudatos lett volna a dokinál? Nem volt időm ezen elmélkedni, mert széthúzta a törölközőt, és mellém feküdt. Egyszer élünk! Felültem, és a farkához hajoltam. Puszilgattam, nyalogattam. A zacsiban pihenő golyóit vettem először a számba, szopogattam, majd jött a makkja, amiről lecsúszott a fitymája. Végre, egy fasz, ami kitölti a szám! Nyaltam, csókolóztam vele, majd szívtam, szoptam, baszattam vele a szájüregemet.
Szerettem volna mélytorkozni, és bár az elméleti tudásom meg volt, a gyakorlatom nulla. Egy kis részlet hiányzott, hogyan hajlítsam hátra a torkom. Ezt nem tudtam kivitelezni. A Doki érezhette a , elhúzta a fejemet a farkától. Megcsókolta azt a számat, amiben a fasza volt másodpercekkel korábban. Fura volt, mert a fiú barátaim, haverjaim utálkozva mondták, hogy ők szopatás után nem csókolóznak a nővel, mert gusztustalan, olyan, mintha a saját farkukat puszilgatnák. Akkor ezek puncit se nyalnak?

– Azt tudom, hogy élsz nemi életet, és valóban nem vagy szűz. – Suttogta a számba.
Az, hogy nem vagyok szűz, oké. Reggel eléggé bennem matatott, de honnan tudja, hogy élek nemi életet? Maga adta meg a kérdésemre a választ.

– Azt viszont nem láttam az aktádban, hogy írtál-e fel magadnak fogamzásgátlót?
– De Doki! – Háborodtam fel.
– Peti! Ha lehet... Gumi, vagy holnap esemény utáni pirula a rendelőben? – Na, végre kimondta, hogy mit fogunk csinálni.
– Megszakítva a testemre, vagy a számba! Zokniban soha nem mosok lábat, a gyógyszert meg Judit számon tartja és...
– Rendben!
Mondta már a számba, miközben puszilgatva csókolt, és fölém helyezkedve a lábam közé térdelt. Éreztem a makkját a hüvelyemnél. Simogatta, tágította, majd éreztem, hogy lassan becsúszik. Kellemesen tört utat a belsőmbe, miközben a méretére tágultam. Érzéki, figyelmes volt velem, nem egoista, beképzelt, mint Roli volt. Peti nem önmagát helyezte előtérbe, hanem rám figyelt. Puszilgatott. A cicijeimet kényeztette, és nem durvult be, nem gyorsított. Egy teljesen más szeretkezést mutatott be, mint amit Roli és a pornófilmek. Azok valóban dugások voltak, az élvezet hajhászás, főleg a férfi részéről. Peti finoman fordított meg minket. Lovaglás következett. Tudtam a jelentését, ahogy azt az effajta irodalom leírja.
„A lovagló póz egyszerű és szórakoztató módja a szexuális életünk fejlesztésének, hiszen lehetővé teszi, hogy a legjobban pozícionáljuk be a partnerünk péniszét, illetve hogy gyorsan és intenzíven érjük el a csúcsok csúcsát”.
A filmekben látottak szerint cselekedtem. Az első néhány felemelkedésem siralmas volt. Peti rám is szólt, hogy óvatosan, mert eltöröm a farkát. Megijedtem, és csak arra figyeltem, nehogy eltörjem a nemes szervet, majd megéreztem ennek a technikáját is. A csúcsok csúcsa még a látómezőmbe sem került, de kezdtem ráérezni a ritmusra. A tenyeremmel Peti vállán, félig fekve mozogtam, a testünk így pont kellemesen ért össze. Tudtam, hogy ez így nekem még kevés lesz, kell a kezem, az ujjam a csiklómnak. Felültem, a fasz követte a testem mozgását. Magamhoz nyúltam, de Peti lefogott.

– Ne siess, édes Lilikém! Van időnk! Gyere!
Visszahúzott magára, izmos kis fenekemet markolva diktálta az ütemet, közben a melleimet puszilgatta, szívta, szopogatta. Kezdtem ráérezni, kezdtem megérezni, hogy a masztizásokkor érzettek törnek elő a zsigereimből. Már nyitott szájjal szedtem a levegőt, a nyakába fúrva a fejemet. Gyorsította fenekem mozgását, ezzel sarkallva idegvégződéseimet, a gyönyört egyre erőteljesebben közvetíteni az agyamnak. Olyan érzésem volt, mint mikor apu ősszel begyújtott. Lassan kezdett csak melegedni a radiátor teteje, majd fokozatosan átmelegedett az egész, és onnantól okádta a meleget. Akkor nálam az altestem kezdte a bizsergést, melegedett be, de egyre nagyobb testfelületemen éreztem, hogy az apró hangyák kezdenek rohangálni a bőröm alatt. Kezdett egy más érzés a hatalmába keríteni, mint mikor magamnak csinálom. Jobb volt és érdekesebb. Egyre csak fokozódott, de mégsem jött a testembe a felrobbanás. Már kezdtem türelmetlen lenni, érezni akartam a kielégülést. Péter akkor kezdett el mozogni alattam. Emelgetett, úgy tolta belém a farkát. Hirtelen, a semmiből ragadott magával az orgazmus eddig még nem érzett érzése. Haraptam, szívtam Peti nyakát, kezeim a haját húzták, így nem tudtam az öklömet a számba tenni, hogy ne adjak ki hangot, ezért a nyakára préseltem a számat. Otthon   – a szüleim miatt   – csendben kellett maradnom, és a berögződés nagy úr!
Peti nem engedte, hogy hosszan megéljem a kéjt, átfordított, és ütemesen dugni kezdett, a melleimet erősebben szopta. A csillapodó felfokozottságom hirtelen ismét felerősödött. Az orgazmustól meggyötört testemet a vágy ismét magával ragadta. A fejem szét akart robbanni, a szívem csúcsrajáratás módba kapcsolt. Éreztem, hogy a vérnyomásom és a pulzusom a mennyekben jár. Égett a belsőm, egy eddig ismeretlen lebegés kapott el. Az ájulás határára emlékeztetett, de nem elsötétült a szemem fénye, hanem tűzijátékszerű villogást láttam. A lepedőt téptem. Már nem volt kontrollom a testem felett.

– Áááááá jajjjjjjj, júúúúújjjjúúúúú, szííííí... – És ehhez hasonló, mindenfajta artikulálatlan sikítás hagyta el a számat.
Nem tudtam uralkodni magamon, ez az érzés az ördögtől való lehet, de nem múlt. A testem az utolsó tartalékait is mozgósította. Ekkor Peti kihúzta belőlem, és a számba tette a farkát. Jó diákként, mint egy kiéhezett újszülött, úgy kezdtem szopni, amit már többször is csináltam.
Azt gondoltam, hogy amíg a számat bassza, kicsit rendezem soraimat, de pár nyalás, mozgatás után Peti már kezdte is lövellni az életet adó, (csak nem a számon át), spermáját. Mit ne mondjak, meglepett a gyorsaság, a becsapódás ereje és a mennyisége. Szerencsémre az orromon át vettem a levegőt, és nem a tüdőmbe, hanem a torkomra folyt a nedű. Nyeltem, de az ajkaim szélén is folyt ki. Peti nem várta meg, hogy megtisztítsam, hanem lehuppant mellém, és ő is zihálva vette a levegőt.
Az alkaromba töröltem a számat, kezdtem ízlelgetni, de kevés maradt, az is a nyálammal keveredve. Megsimogattam az arcát és indultam ki a mosdóba. Zizegett a telefonom, de mire visszafordultam, Peti már fel is vette.

– Csókolom! Péter doktor vagyok, velem van Lili.
– Nem, nem, nem. Jól van, csak elaludt, nincs szívem felkölteni. Nagy baj, ha ma nem megy haza?
– Köszönöm! Persze, hogy vigyázok rá. Csókolom!
– Jó éjszakát önöknek is! – Nyomta ki a telefonomat.
– Hülye vagy? Mit műveltél? – El is múlt hirtelen minden ingerem.
– Elintéztem, hogy itt aludj! – Csüngő farokkal lépett hozzám, és csókolt meg.
– De...
– Nincs de! – Fojtotta belém a szót.
– Holnap sokáig alhatsz, adok kulcsot, hogy bezárj! – Ólelt szorosan magához és úgy csókolt.

Másnap délelőtt tízkor mentem haza a ruháimért. Anyuék dolgoztak, volt időm gondolkodni. Ha több sem lesz, már ez is egy örök emlék marad, de így nehéz lesz együtt dolgozni, legalább is nekem, mert én vizuális fajta vagyok, és ezentúl már úgy fogok rá nézni.
Jó fél órával előbb értem be a szokásosnál, én fogadtam őket.

– Szia Judit, szia Doki!
– Szia!
– Szia!
Köszöntek vissza. Míg Peti a beteget vizsgálta, én Judittal trécseltem. Judit a fülemhez hajolva sutyorgott.

– Majd ne nézd feltűnően a nyakát, de így még nem volt kiszívva! Sőt, az új fogorvos csaja simán levenné a fogmintát!
Sunyin néztem oda, és akaratlanul is belevörösödtem. Basszus, ezt jól elbaltáztam!
A beteg kiment, – vele Judit is – egyeztetni az újonnan érkezőkkel. Én a hátsó szobába mentem levetkőzni, a köpenyemet felvenni. Peti utánam lopózott, átölelt és hosszan csókolt.

– Hiányoztál! – Mondta, de nyílt a rendelő ajtaja.

Judit még kifelé beszélt, ezért Peti gyorsan kiment. Elgondolkodtam a csókon, a „hiányoztam” szaván. Lehet, hogy ez több lesz ez egy egyéjszakás kalandnál?