Kaland egy meleg párral

Már négy éve, hogy prostiként keresem a kenyeremet.
A... kerületben van egy kis bár, ahol fel szoktam szedni a klienseket. A bár épületének emeletén vannak szobák, oda viszem fel őket. De van, aki a kocsijában dug meg, akkor olcsóbban kijön a dologgal.
Ritkán szokott nekem is jó lenni, a pasasok 10 perc alatt elélveznek, de van, aki még hamarabb. Nekem mindegy, csak fizessenek. Van pár állandó ügyfelem, ők már tudják, mit kaphatnak. Ha kell, leszopom őket, de a legtöbben dugni akarnak.
Ha én is el akarok élvezni, legtöbbször masztizok egyet. Néha-néha volt egy-két pasi, aki addig kefélt, amíg én is eljutottam a csúcsra, de ez volt a ritkább. Tulajdonképpen jól kijövök a pénzből, amit adnak, persze a bár tulajának, pontosabban a csaposnak is le kell adni a maguk százalékát.
Volt már olyan is, hogy két pasival mentem fel, a seggemet is hagyom használni, ha akarják. Ilyenkor persze dupla árat kérek. És volt már olyan is, hogy valaki a csajával együtt jött. Akkor hármasoztunk egyet, mi ketten kinyaltuk egymást, a srác nagyon élvezte, utána kefélte meg a barátnőjét, én csak néztem őket és kielégíttetem magamat.
De a legkülönösebb eset jó három hete történt.
A bárpultnál ültem, amikor Frici, a csapos odamutatott a sarokba:
– Te, figyelj már Gizus! A két srác nem meleg ott?
Odanéztem, és tényleg. Két, olyan 30-as pasas ült ott, beszélgettek, de látszott a mozdulataikon, ahogy egymásra néztek, hogy ők jól elvannak egymással. A magasabbik, szőke sráckeze a másik térdén volt, úgy beszélgettek.
Észrevették, hogy figyelem őket. Visszafordultam Fricihez, de nem telt el két perc, és a szőke srác odajött.
– Szia, Zoli vagyok. Meghívhatlak hozzánk egy italra? – kérdezte
– Persze – mondtam – egy Martinit kérnék
Zoli odafordult Fricihez, aki bólintott és töltött. Na persze nem tisztán, ez neki is nyereség, tudjuk.
Amikor leültünk Zoli bemutatta a másik srácot, és nem sokat teketóriázott, megfogta a fiúja kezét, és megkérdezte:
– Ő Peti, a barátom. Figyelj kislány... feljönnél velünk a szobába?
– Gizi vagyok. És persze.
De ilyenkor azért óvatos vagyok, két pasassal azért történhet olyan dolog, amit nem szeretnék.
– És mit akartok? – kérdeztem
– Szerintem úgyis gondolod – válaszolta Zoli
– Na, de azért mondd csak. Ne légy szégyenlős, drágám.
Mindig drágámnak szólítom a klienseimet, így nem kell megjegyezni a nevüket, ami hasznos dolog.
Zoli várt egy-két másodpercet :