Postás örömök 4. rész

Eljött végre a péntek. Én a megérdemelt pihenőmre készültem. A faluban az egyre gyarapodó női hódolóim nem érnek rá. Férjek otthon, az egyedül álló korosabbak meg főznek, várják a gyerekeket unokákat. Jó is ez a pihi ezen gondolkodtam, hiszen már 45 vagyok és a cerka hiába bírja, de az én fizikai felkészültségem már nem. Pár utcával voltam az otthonomtól amikor egy kereszt utcában Sári baktatott felém gyalog, meggörnyedve a táskájától. Arra fordultam.
– Hát te?
– Te is elmehetsz a... oda.
– Mi bajod.
– Semmi a kurva életbe. Kilyukadt az a szar, kibaszott kerék.
– Megcsinálja Lajos.
– Ja azt is mindig itthon eszi a penész, most riktig másfél két hétre kimentek az osztrákokhoz egy házat felújítani.
– Sok van még.
– Van, hogy rohadna meg. A nap se tud már hűlni. – nyitja ki a táskáját. Három utalvány meg kettő, nem négy kézbesítendő.
– Na itt a bringám, de ne feledd ezt hajtani kell, ha végeztél szólj megnézem a csodaparipád.
Már el is feledtem a Sárinak tett ígéretem, ő nem, a mobilom. Kocsiba pattantam. Sári a lugas alatt még forma ruhában elterülve mint egy kecskebéka ült a rattan fotelban.
– Hol van? – kérdeztem, ő csak a fejével intett a fészer felé. Persze, hogy a szelep szakadt ki. Reméltem csak, hogy Kareszbá boltjában ilyen méret is van. Jól reméltem és még Sárira való tekintettel szinte ingyen adta, mert a postának lassan fizetésre sincs pénze. Mire visszaértem és megcsináltam Sári már egy kék pöttyös otthonkában volt.  Így nem a postás ruhában még formás is volt abból ítélve amit pár pillanat alatt feltudtam mérni. Így nem velem hasonló korúnak nézett ki hanem fiatalabbnak.
– Na kész. – mondtam, még mindig a csodás lábujjait néztem. Kicsi bütykök és mértani pontosságú félkörívben csökkenő lábujjak.
– Hogy tudnám már a sokadik segítséged meghálálni.
– Ugyan maradj már magadnak. Kollégák vagyunk vagy nem?
– Ja de akkor is...
– Majd egyszer lebasszuk, akarom mondani letudjuk
– Mi? Mi volt az első?
– Semmi.
– Jó hát ha neked így kell... amúgy is kíváncsi vagyok mennyi az igazság a sok kiéhezett picsa áhítozó regéléséből a te képességeiddel kapcsolatban. – bizony a szavai mellbe csaptak, hiszen pont Sári-Lajos voltak a mintaházasság példaképei. Na meg az elvem, a házi nyúlra nem lövünk...
– Figyi Sárám ezt csak viccként mondtam... félre értetted.
– Én ugyan. – nem- és lépett közelebb.