Anyámmal először

Apámat nem ismertem. Még egészen kicsi voltam, mikor lelépett. Azóta sem hallottam felole. De nem is érdekel.
Anyám gyönyöru asszony. Ad magára, törodik a külsejével. 24 volt, amikor megszült. 26, mikor apám elhagyta. Emlékeszem, sok udvarlója akadt volna, de amikor a dolgok kezdtek volna komollyá válni, o mindig meghátrált. Engem halmozott el minden szeretetével. S bevallom, elkényeztetett. De jól megvoltunk. Nagyon jól. Csak mi ketten.
Mindig csodálattal néztem rá. Biztos voltam benne, hogy nekem van a világon a legszebb anyukám. Sudár termet, mosolygós, szép arc, fekete, göndör haj, fekete, szomorú szemek. Telt, asszonyos, ám mégis feszes keblek, karcsú derék, széles csípo, feszes fenék, hosszú, izmos lábak. Még a korombeli fiatal fiúk is megfordultak utána az utcán, olyannyira vonzó volt.
Mióta az eszemet tudom, nálunk mindig természetes volt a szoros kapcsolat. Ölelések, puszik, simogatások. Szerettem, ahogy dédelget. Gyakran aludtunk el az ágyában, összebújva. Gyönyöru volt.
Ám lassacskán kezdtem felnoni, kamaszodni. És a testi kontaktusok kezdtek számomra egyre kényelmetlenebbekké válni. Tizenegynéhányévesen az embert fokozottan érdekli a szexualitás. És engem rettenetesen zavart, hogy egészen másképp reagálok anya közeledéseire, mint régebben. Gátlásossá tett, hogy az ölelései, csókjai nemi izgalmat váltanak ki belolem. Míg régen természetes volt, hogy otthon alsónemuben, esetenként meztelenül járkál, most zavarni kezdett a dolog, mert elobb – utóbb magára vonta a tekintetemet, és nem úgy néztem rá, ahogyan egy az anyjára néznie illik.
Mikor ráébredtem a testiségre, és maszturbálni kezdtem, a fantáziáimba mindig bekúszott anya alakja. Emiatt buntudatom volt, de hiába próbáltam elhessegetni, képe mindig vissza – visszatért. Megszoktam. És beletörodtem.

Na, rátérek a konkrét eseményre. Bár nem könnyu errol beszélni.

17 éves, langaléta kamasz voltam. Végre elkezdodött a nyáriszünet. A haverokkal azt terveztük, hogy augusztus elején két hétre leugrunk a Balcsira, lazítani egyet. Ám ehhez pénz kellett. Nem kevés pénz. Viszont mi sosem voltunk olyan hajdenagyon elengedve lóvéval, ezért néhány hasonszoru barátommal egy kis idénymunkát kerestünk magunknak. Egy építkezésre szegodtünk, segédmunkásnak.