Őszi napsütés 1. rész

Néha az álmok valóra válnak.  Péntek este, ahogy a szokásos sétámat tettem, láttam, hogy a busz éppen megáll a megállóban.  Leszállt az álmaim hölgye, a drága-édes-imádni való lány, Myrtill.  Olyan volt, mintha a Mennyországból ereszkedett volna le hozzám, a 77 éves emberhez, hogy megédesítse az utolsó napjaimat.   Rám villantotta lenyűgöző mosolyát, és mellém lépett.
Úgy éreztem, mintha a Sors akarna kárpótolni minden szenvedésért, amin keresztül mentem. 1500 grammal születtem. Hat testvérem közül kettő már meghalt a háborúban. Egy rogyadozott házban laktak a szüleim, hideg napokon befújt a szél a nem kellő képen szigetelt ablakunkon Apám volt, minden pénz elivott, anyám korán beleőszült a sok megpróbáltatásba. Na, nem folyatom tovább, lényeg, hogy mostanra nagyjából rendeződött az életem, de közben jórészt elszállt az életem. Háromszor nősültem, négy gyerekem, és hat unokám van. Mostani feleségemmel jól megvagyunk, de már felette is elszálltak az évek.
A továbbiak megértéshez azt még el kell mondanom, hogy meglepően nagy és vastag farokkal áldott meg a jósorsom. Ezzel azonban sohasem éltem vissza. A felségeimet sose csaltam meg, bár az első előtt és akkor, amikor elvált illetve özvegy voltam, akkor akadt egy-két csinos kis pipi.
Habár becsülettel tettem a dolgomat, azt el kell mondanom, hogy egész életemben soha nem tettem olyan dolgokat, melyet a feleségeim disznólkodásnak tartottak volna. Vagyis sohasem nyaltam ki senki punciját, és az én farkamat sem vette senki a szájába.
Hiába, no! Más idők voltak akkor. Most pedig rákaptam az internetezésre és szinte ’zabálom’ a leszbikus történeteket, ahogy egymást nyalják, falják a csajok. Szégyen ide, szégyen oda, de el kell mondanom, hogy ilyenkor markolászom a farkamat, sőt időnként még ki is elégülök.
Azt nem tudom, hogy a drága feleségem látja-e a maszturbációm nyomait az alsónadrágomon, de tény hogy nem szólt egy árva kukkot sem. Én pedig tovább élvezkedem a számítógép képernyője előtt.
Na de most már ideje rátérni a mondandómra.