Szendvics, vagy amit akartok

Két kedves barátomat vártam vacsorára, alaposan kitettem hát magamért, bár nem szakács – tudományomról vagyok híres. Erőlevest készítettem tojással, s főételnek rántott csirkét. De nem akármilyent ám! Hatalmas, példány volt valaha szegény pára, hatalmas, húsos, ízes mellekkel, formás combokkal.. egyszóval a legjobb csirke volt kerek e világon. Köretnek krumplipüré, hasábburgonya vagy rizs állt rendelkezésre, nomeg paradicsomgerezdek és egyéb díszítések.
Rettentően büszke voltam művemre.

Meg is érkeztek vendégeim, s késő este lévén, színházból jövet éhesek is voltak, és amint megérezték a konyhából áradó illatokat, mentem összefutott a nyál a szájukban. Leültünk hát, Kati és Zoli egymás mellé, én velük szembe, hogy ki tudjak rohanni a konyhába, ha kellene esetleg valami. A leves elfogyasztása után, mikor elverték első éhüket, elmesélték a színdarabot, állítólag fantasztikus volt, egyszer majd nekem is meg kell néznem. Míg ők meséltek, feltálaltam a főfogást. Meglátták a gusztusos husikat, elkerekedett a szemük: ők ekkorát még nem láttak! Kati ki is kapta az egyik legszebb darabot tányérjára, hogy megkóstolja. Utána rögtön vágott egy szeletet barátjának is, mohón szájába dugta, mondván, ezt az ízt mindenképpen éreznie kell (be kell vallanom, csaltam egy kicsit, orvosomtól tanultam el a fűszerezés művészetét, s ezt a tudást alkalmaztam most is orvul)! A beszélgetés hirtelen abba maradt, mindhárman el voltunk foglalva az evéssel. Csak úgy dagadozott a mellem, ahogy néztem míly élvezettel eszik alkotásom.

A desszert előtt pihenőt tartottunk, s felvettük újra a beszélgetés fonalát, színházról áttérve napjaink kulturális életére, nem csak színjátszásra, hanem mindenféle művészetre. Kati, fejét szerelmesen barátja vállára hajtva, egymást átölelve mesélték büszkén, hogy épp a minap Katiról csodás fürdőruhás képeket készített egy fotós.
Megmutatták volna, de sajnos nem hozták magukkal.

Desszertnek fagylaltkelyhet készítettem, habbal és csokiöntettel díszítve ízlésesen. Beszélgetés közben bele – bele kanalaztunk, ők egymást etették... Elnéztem a párt, ahogy szerelmesen turbékolnak, mint a galambok.. Jó volt nézni ahogy huncutul egymás szájába adják a hideg édességet, ahogy játszanak, ahogy összeforr ajkuk, és szenvedélyesen csókolóznak.