Ikerpárok
Megjelenés: 2024. szeptember 25.
Hossz: 25 984 karakter
Elolvasva: 1 395 alkalommal
Az elbeszélésemet rövid előzménnyel kezdem. Szerencsénkre bátyámmal – aki nyolc perccel korábban jött a világra, mint én, és apu után Jánosnak keresztelték – virgonc, mindig a középpontban lévő, ezáltal népszerű srácok voltunk. Ennek azonban csak kamaszkorunkban tulajdonítottunk nagy jelentőséget, a csapozás miatt. Jánossal versenyt űztünk abból, hogy melyikünk tud több csajt megbolondítani, majd már később ágyba vinni. Én autóvillamossági szerelőnek, a bátyám autószerelőnek tanult. Tudatosság volt benne. A pénzt mindketten szerettük, és ezekkel a szakmákkal lehetett, ha nem is mindig – minden értelemben – tisztán, de szaftos forintokat keresni.
Anyukánk a születésünk pillanatától, sőt már előtte is, túlságosan büszke volt ránk. Az ikerfotózások és divatbemutatók mellett minden évben mennünk kellett az Ikrek Világnapjára, amelyet május 24-én ünnepelnek világszerte. Ez a nap az ikrek és az ikerség ünnepe, amikor sok helyen különleges rendezvényeket és összejöveteleket szerveznek az ikerpárok számára. Mi a megyeiekre rendszeresen, és egyszer az országos találkozóra is kénytelenek voltunk elmenni. 18 évesen, érettségire készülve már ciki volt, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy vannak hatvan pluszosok is.
Az országos találkozón, az állófogadáson történt, hogy egy szőke hajú lány a tizencentis cipősarkával a földhöz szögezett.
– Bocsi, Nem zavar, hogy a lábam is kölcsönvetted az állásodhoz? – Mondtam neki, mire lekezelően felnézett rám.
– Közöd?
– Mondjuk, hogy a sajátom, és nem egy kellemes érzés!
– Bunkó! – Mondta, és tovább tipegett. Szerintem azt hitte, hogy ő szarta a spanyolviaszt.
A védnök beszéde után ismét mellém került a csaj, de mosolygott. Ekkora hatással volt rá a beszéd? Gondoltam, hogy a bunkóért törlesztenem kéne.
– Kedves kis boszi! Gondolom, ezt a lábamat is meg akarod taposni? – Értetlenség tükröződött az arcáról. Nem hinném, hogy ennyire nulla lennék, hogy már el is felejtett. Rákérdeztem.
– Kisnagyságának aranyhal memóriája van? – Mondtam, miközben tudtam, hogy ez csak egy népszerű mítosz, de nem igaz.
Kutatások kimutatták, hogy az aranyhalak memóriája sokkal jobb, mint azt korábban gondolták.
Anyukánk a születésünk pillanatától, sőt már előtte is, túlságosan büszke volt ránk. Az ikerfotózások és divatbemutatók mellett minden évben mennünk kellett az Ikrek Világnapjára, amelyet május 24-én ünnepelnek világszerte. Ez a nap az ikrek és az ikerség ünnepe, amikor sok helyen különleges rendezvényeket és összejöveteleket szerveznek az ikerpárok számára. Mi a megyeiekre rendszeresen, és egyszer az országos találkozóra is kénytelenek voltunk elmenni. 18 évesen, érettségire készülve már ciki volt, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy vannak hatvan pluszosok is.
Az országos találkozón, az állófogadáson történt, hogy egy szőke hajú lány a tizencentis cipősarkával a földhöz szögezett.
– Bocsi, Nem zavar, hogy a lábam is kölcsönvetted az állásodhoz? – Mondtam neki, mire lekezelően felnézett rám.
– Közöd?
– Mondjuk, hogy a sajátom, és nem egy kellemes érzés!
– Bunkó! – Mondta, és tovább tipegett. Szerintem azt hitte, hogy ő szarta a spanyolviaszt.
A védnök beszéde után ismét mellém került a csaj, de mosolygott. Ekkora hatással volt rá a beszéd? Gondoltam, hogy a bunkóért törlesztenem kéne.
– Kedves kis boszi! Gondolom, ezt a lábamat is meg akarod taposni? – Értetlenség tükröződött az arcáról. Nem hinném, hogy ennyire nulla lennék, hogy már el is felejtett. Rákérdeztem.
– Kisnagyságának aranyhal memóriája van? – Mondtam, miközben tudtam, hogy ez csak egy népszerű mítosz, de nem igaz.
Kutatások kimutatták, hogy az aranyhalak memóriája sokkal jobb, mint azt korábban gondolták.
Ez csak a történet kezdete, még 12 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tetszik!
10.P.
"Álmoska5"