Feleségem első ajándéka

Eljött a nagy nap, mikor végre minden passzol ahhoz, hogy találkozzunk a szerencsés kiszemelttel. Mióta feleségemnél a sok-sok célozgatásom célba talált, és megosztotta velem féltve őrzött vágyát, azóta csak erre tudtam gondolni. Kerestem a megfelelő férfit itt, kerestem ott, weboldalakon, chat portálokon. Ismerős nem jöhetett szóba, mert egy ilyen kaland, vagy ilyen kapcsolat árthat is a barátságnak, vagy esetleg ki is végezheti. Online találtam jelentkezőket, nem is keveset, de mindegyik azt akarta és rögtön. Kevés olyan volt, aki sok türelemmel állt hozzá, és még tanácsokkal is ellátott, illetve kivárta amég elérünk a mai találkozóig: Laci volt az egyik. Ő lett a kiválasztott, mert képen bejött Júlianak, és amiket elmondtam róla biztossá tették abban, hogy egy normális, kedves férfiről van szó, akiben bízhat, és aki megeped azért, hogy megkaphassa a testét.
Mikor kiszálltunk a taxiból már esett. Nem hoztunk magunkkal esernyőt, így szaladnunk kellett a hotel felé. Amint megláttuk Lacit az aulában ülni a bárnál, tudatosult bennem, hogy ez most meg fog történni. Júlia rámnézett és mosolygott, csalfa kis vigyor volt a szemében, érdeklődő, de kicsit félszeg is. Ő is meglátott minket és elindult felénk.

– Sziasztok! Megáztatok, hogy jöttetek?
– Szia! Taxival. De csak itt kapott el minket az eső az ajtóban – és kezet fogtunk.
Úgy mutatkoztunk be egymásnak mintha a legtermészetesebb találkozó lenne ez. Persze végigmérte páromat miközben kezet fogtak, puszit adtak egymásnak. Csak mi hárman tudtuk abban az aulában, hogy nemsokára ez a szende kis feleség, ennek az idegennek fogja a farkát szopni az egyik szobában az emeleten. Neki fog terpeszteni és várni, hogy kielégítse az éhes punciját, neki fog pucsítani, miközben a férje örömmel nézi őket.
Szó szót követett, és egy pohár vörösbor egy másikat. Lefutottuk a kötelező köröket. De jó, hogy végre összehoztuk, de jó hogy itt vagytok, ki, hogy töltötte a nyarat, stb. Mindhárman azt vártuk, hogy hogyan és mikor indulunk meg a szoba felé. Laci rámenős volt, de azért nem rontott rögtön ajtóstól a házba. A kellemes beszélgetés és a második pohár bor után rákérdezett:

– Na, vigyünk egy üveggel fel a szobába?
– Vigyünk! – vágta rá feleségem rögtön, és kicsit zavartan mosolygott
Vittünk is. Mikor beléptünk az ajtón már érezni lehetett, hogy azt a egy darabig nem bontjuk fel. Laci odalépett Júliahoz, átkarolta a derakát.