A hitnek köszönhetően

Gyerekkoromban, három évesen került rám a kereszt, ami kitartott kamaszkoromig. Mai napig ismeretlen okból, a nagyvárosból az anyukámmal egy – akkor még – csendes kis faluba költöztem a nagyszüleimhez. A tatám lett egyben az apám is. Szigorral nevelt az életre és a munkára. Szinte az első perctől kezdve, este és hajnalban mennem kellett vele az állatokat ellátni. Eleinte csak etetni kellett, majd ganajozni is. Mamám pedig a vallásra nevelt, eleinte csak hitoktatásra jártam, majd később ministráltam is. Mindemellett – mivel az MGTSZ-ben márciustól október végéig volt tényleges munka – a mamámmal esténként imádkozni kellett menni a sok néni közé. Volt ott fiatal, és olyan is, akinek a leánya is vénasszony volt már. Gyerekfejjel sokat nézegettem a néniket. A mama barátnője már akkoriban is Rózsika néni volt, a kulcsárné – és papi szolga is egyben. A lelkészi szolga az irodai papírmunkát végezve az egyháztól kapott fizetést. Rózsika nénit az idősebb ministrálók csak tejcsárdának hívták. Az imaestéken még nem értettem, hogy miért. Szerencsémre, egy idő után már nem kellett mennem, így ezek az esték már csak az emlékeimben maradtak meg.

Tíz éves voltam, amikor egy számomra – akkor még – érthetetlen pletyka terjedt el a faluban, hogy a Rózsika néni férje azért akasztotta fel magát, mert a felesége a pap bácsi ágyasa volt. Tibor atya akkor elment, és a sokkal fiatalabb Gábor atya jött a helyére. Szerettem a miséit, mert lendületet, humort és zenét hozott fiatalságával. Mise után sokat, és szívesen beszélgetett velünk, ministránsokkal is. Egy ilyen beszélgetéskor kérdeztem rá Gábor atyára, hogy mi volt az, amire mamával jártam és ahova a nénik még mindig járnak?

– Tudod, Karcsi az az esti rózsafüzér-imádsághoz kapcsolódik, amely a katolikus vallásban elterjedt szokás. A rózsafüzér imádkozása egy hagyományos imádsági forma, amelyet különösen a Szűz Mária tiszteletére ajánlanak.
– A „liturgia” kifejezés valójában a keresztény istentisztelet hivatalos formáját jelenti, például a szentmiséket, vagy más közösségi imákat, de a rózsafüzér nem feltétlenül tartozik ebbe a kategóriába, mivel általában személyes vagy közösségi imádkozásról van szó, ami nem a hivatalos szertartás része.