Karrier 4. rész - Alternatív befejezés

Legyen meg a ti akaratotok, íme, hát egy kicsit kacifántosabb befejezés.
Magam nicknevű írótársam tanácsai és segítsége szerint
Hétfőn, február elsején kezdtem Gábornál, és tényleg nem mentem be az iskolába – azóta se tettem be a lábam – és a diri telefonját sem vettem fel. Hívott az iskolai vonalasról, a hivatalos cégesről, a privát mobiljáról, de még rejtett számmal is. Beletellett egy hét is, mire leszokott rólam.
Közben Andrissal az elejétől a végéig összeraktuk a sztorit, a szövegkönyvvel és a hangfelvételekkel együtt elküldtük az MTI-nek, az összes TV híradónak, és az összes napilapnak. Külön, tértivevényes küldeményként a felügyeleti szerveknek, az Oktatási Hivatalnak és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, valamint a megyei kormányhivatalnak is.
Óriási botrány lett belőle, páros lábbal rúgták ki a polgit is és a dirit is, hetekig erről szóltak a hírek, a TV, a rádió, az internet velük volt tele. Aztán persze elcsitultak a felháborodás hullámai, de ők ketten azóta sem találtak hivatalos állást maguknak. Ma már mindketten az alkalmazottjaim, de ne szaladjunk ennyire előre.
Amikor a polgit kirúgták, megátkozott, de nem vettem komolyan. Később tudtam meg, hogy anyai ágról egynyolcad rész roma vér csörgedezik az ereiben, és a roma átkot komolyan kell venni.
Gábornál tényleg nem sok tennivaló volt, általában nyugisan teltek az éjszakák. Normál esetben este hattól reggel hatig voltam szolgálatban, minden másnap. Ha Imre egy ilyen napon délutánra rendelt be az étterembe, akkor csak éjjel fél tizenegy magasságába értem be a magánklinikára, de Gábor tudott róla, a többieknek meg mindegy volt. Beosztásomnál fogva és egyedüli nőként elég sok előjogom volt a pasikhoz képest, amit az udvariasság szabályai szerint ők el is fogadtak. Több csapattal is voltam egy-egy éjszaka, az egyik viszonylag csendes társaság volt, velük vagy kártyáztunk, vagy szunyókáltunk. Ők a fotelekben, karosszékeken, a kanapét átengedték nekem. A másik banda sokkal harsányabb volt, velük ment az ökörködés, a másik ugratása, időnként kétértelmű megjegyzéseket tettek, amit akár udvarlásnak is felfoghattam volna. Ha besokalltam, bezárkóztam a pihenőbe és eldőltem a kanapén. Andristól megkaptam a napi betevőm, János is igénybe vette a szobaszervizt havonta-kéthetente, nem volt okom panaszra, nem volt hiányom. A két állás jól fizetett, kevés volt a stressz, jól éreztem magam a bőrömben.