A szexbomba pszichoterapeutát felizgatják a páciensek problémái 12. rész – Apás szülés után tartósan elmaradt a szex

– Viktorom! Mikorra van színházjegyünk?
– Szombaton este hét órára a Madáchba.
– Azt tudod, hogy van egy kis baj? Nincs mit felvennem.
– Nincs mit felvenned? – Viktor odament a ruhásszekrényhez. Kinyitotta. – És ez a nagyjából negyven ruha?
– Azok már mind voltak rajtam, meg már a méretük se pontos. Mond azt, hogy nincs pénzünk egy ruhát venni nekem. Meg neked se ártana egy új nadrág.
– Meggyőztél. Kell az új ruha, tényleg olyanban színházba menni, ami már volt rajtad nem lehet. Azt viszont lehetne, hogy elhanyagoljuk a nadrág vételt nekem? Tudod, hogy nem szeretek próbálgatni, te meg beadsz nekem vagy négy-öt darabot. Utálok egy kis lyukban öltözni, vetkőzni.
– Ha megkapom a ruhát, lemondok arról, hogy nadrágot kelljen venned.
– Akkor készülj, megyünk a ruhádért.
Fél óra múlva Viktor kocsijával már mentek is az egyik nagy, elegáns ruhákat forgalmazó áruházba. Amíg Éva válogatott, férje elfoglalta az egyik kényelmes fotelt, és nyomkodta a telefonját. Nem tartott sokáig, röpke egy óra telt el, mire Éva megjelent két ruhával.
– Gyere velem, megyek felpróbálom őket és meg kellene ítélned melyik a jobb, melyik tetszik, melyiket vegyem meg.
Éva bement a próbafülkébe, elhúzta a függönyt, Viktor türelmesen várt. Hallatszott a ruhák suhogása, mintegy öt perc múlva függöny el, Éva kilibbent egy szűk bézs ruhában, ami testhez simuló volt, vállpántokkal, valamivel térd fölé érő. Körbe fordult.
– Hogy tetszik?
– Nagyon jó! Csomagoltasd és már mehetünk is.
– Olyan undok vagy! A másikat még fel sem próbáltam.
Ezzel visszament a próbafülkébe. Pár perc múlva kiszólt.
– Édesem! Légy szíves gyere be! Nem tudom a cipzárt felhúzni.
Viktor körülnézett nem látott senkit a közelben, belépett a függöny mögé. Éván egy vörös bársony hosszú ruha volt, a cipzár a dereka alatt kezdődött, és nem érte el úgy, hogy fel is tudja húzni. Viktor mögé állt, és egyetlen mozdulattal lerántotta a nejéről a ruhát, és elkerekedett a szeme.
– Rajtad nincs melltartó sem bugyi?
– Nincs hát! Azt akartam látni, hogy mutatnak rajtam így a ruhák.
– Most, hogy levettem, sehogy. Viszont a látványtól itt valami nagyon növekedésnek indult. Szívem! Dugtunk mi már próbafülkében? Mintha úgy emlékeznék, hogy nem. Ezt most be kell pótolni. Csak arra kérlek ne visítozz közben, mert még ide csődíted a rendészetet.