Hűtlenség

VUK ADAMOVICS

A tágas tér fürdött a délutáni kellemes napsütésben. Blanka nagyon sokáig sétálgatott, míg talált egy szabad széket, amelyről nagynehezen feltápászkodott egy merev öregember. Leült és kinyújtotta hosszú, formás lábait. Látta, hogy a téren mindenhova leültek, a virágtartók beton szélére, a zászlótartó alapzatára és több kávézó elé kirakott műanyag székekre. Két kék overállos fiatalember a közeli kávéház felé cipelt négy nehéz táskát.
Blanka hátradőlt a széken és a térdén eligazgatta a szoknyáját. Élvezte a napsütést. Félig lehunyt szempilláin keresztül figyelte az embereket. Örömmel látta, hogy a tér átépítése óta eltünt a rengeteg galamb. Hirtelen a tekintete megállapodott egy magas férfin, aki nem is messze tőle állt és őt nézte. Blanka ismerte a férfit. Azonban nem jutott azonnal eszébe a neve, de tudta hogy az egy fél évvel ezelőtt megdugta. Erről viszont csak a férje tehetett, akinek a szexuális fantáziája felülmulhatatlan volt. Istenem, mi mindenre rávett! – gondolta. Először csak egyedül csinálta a dolgait, aztán jöttek a rábeszélések, amit követett az első csoportos találkozó, négyesben, hármasban férfiakkal és nőkkel. Blanka mindig nehezen állt rá a dologra. Beleegyezését mindig nagy viták előzték meg. Hosszú hallgatások, heves háborúk, de mindig a férje győzött. Aztán a bulin általában körülbelül ez történt:
– Fogj kezet szívem ezzel az emberrel. Szorítsd meg a kezét, majd utána a farkát! Ne légy már olyan mint a nebáncsvirág. Gyerünk emeld fel a ruhád! Barátocskám nyujtsd ide a mancsod! Így ni! Ugye milyen gyönyörű nő az én Blankám? Micsoda muff van alatta! A kezed és egyebedet is megmelegítheted benne! Üljetek le! Te barátocskám Blankával szemben! Először élvezd a látványt! Aztán benyúlhatsz neki!
Blanka férje ezeket a szituációkat élvezte. Főleg a felesége gyengeségét, meg azt amikor az felnyögött és jajgatott az idegen férfi alatt, ahogy átadta magát a jó lovasnak és már szégyen nélkül egyre többet kívánt. Most ijedten nézte a férfit, mert most a férje nélkül volt vele szemben. Érezte, hogy elpirul és melege lesz. Nagyon kellemetlenül érezte magát, összeszorult a gyomra. Aztán meg mérges lett magára, mert arra gondolt, hogy minden mennyivel könyebb lenne, ha itt volna a férje, aki mindig kézben tudta tartani a dolgokat. Fel akart ugrani, de már késő volt. A férfi ott állt közvetlenül előtte és így szólt:
– Amikor utóljára láttuk egymást, nem ült ilyen illedelmesen!