A múlt visszaköszön 1. rész

Amikor ez a történet kezdődik, még csak 14 éves, porbafingó kiskölyök voltam.
A nyarakat – amióta eszem tudom – a falu másik felében élő apai nagyszüleimnél töltöttem. Imádtam ott nyaralni, főleg széppapa miatt, aki a dédapám volt, és nagyon öreg. Szinte az egész nyaraim az ő huncutságaival és a tőlem egy évvel fiatalabb, szomszéd Erikával teltek el.
Széppapa kihordott minket a mezőre, a tóra, az erdei tisztásra, ahol mindig órákat töltöttünk, és anekdotázott az ő fiatalságáról. Akkor még nem tudtam, hogy az az utolsó nyaram vele. A tóparton, fürdés után – én kisgatyában, Erika bugyiban – ültünk széppapával szemben.

– Papi, mesélj nekünk, hogy jöttetek össze szegény mamival! – Kérleltük.
Széppapa szemében könnycsepp csillant meg. Elgondolkodott. Mami akkor 5 éve halt meg

– Hát tudjátok, gyerökök, akkó vó't az első világháború utáni idők, mikó' a sok embör a fronton maradt, s a férfiak híján nekünk, fiúgyerököknek köllött a helyiket betőteni. Akkó' vó'tam én tizenkét éves, mikó' mán az ekét tartottam, amit a gebe lovunk húzott, mög a szomszéd kislány, késübb a jövendőbelim, a dédmamátok, mög segítette. Egész nap szántottunk, boronáltunk, 10-12 órát is dolgoztunk egyhuzamban, osztán ide a tóra jártunk fürödni, papsajtot enni. Olyan fáradtak vótunk néha, hogy meztelenül, egymást melegítve aludtunk el, csak úgy pár órácskát. Mikó' meg végeztünk a szántással, boronálással, jött a búza aratása, a kaszálás, a nyári forróságban. Mamátok vót a marokszedő, kötöző, osztán még a faluban megmaradt egyetlen gőzcséplőgépnél is ő segítött, zsákolni a búzát, a szétmorzsolt szárát bálázta, hogy legyen téli fekhelyünk, nekünk is, meg az állatoknak is.
– Akkoriban hamar házasodtunk, két okbó' is. Egyik az vót, hogy a keskeny, nadrágszíj parcellák egyesítve legyenek, a másik mög, hogy gyerököt hozzunk a világra, hogy gyarapodjon a nép. Mi is 15 meg 13 évesen mentünk az oltár elé, épp ahogy ti vagytok mostan. – Nézett a távolba. – De most mán induljunk, mert ránk sötétedik.

Erikával sokat, szinte minden időnket együtt töltöttük. A régebbi gyerekes, papás-mamás, doktoros-doktornénis játszadozásokat már komolyabb, elmélyülő beszélgetések váltották fel. Széppapa elesett, eltörte a combnyak-csontját, így már csak kettesben jártunk Erikával a tóhoz, az erdei tisztáshoz. Egyre sikamlósabb témák kerültek szóba köztünk.