Meseország 4. rész - Az álomjárvány

(Prológus
„Az alvó hercegnőt megcsókolta a jóképű hős, és ő azonnal felébredt. ”
Így ér véget a történet. Nem igaz? Határozottan ez a vége.
Nos utálom, hogy én mondjam el neked, de a dolgok éppen akkor kezdtek érdekessé válni. Miért nem hallottad a mese többi részét? Mert Hans (keresztény fundamentalista) Andersen és reakciós barátai szerették leegyszerűsíteni a dolgokat. Kedvelték az olyan fogalmakat, mint „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, „jó és gonosz”. És persze különösen kedvelték a védtelen lányokat akik bajba jutottak. Kizárólag keresztény-fundamentalista alapon...
És ott volt még a szex is! Az összes elmesélt történetből kihagyták – vagy elkenték – az összes szexis részt. Miért? Mert a szex rossz! Mert a szex piszkos, bűnös, veszélyes, káros a bőrödre... válassz ízlésed szerint. Azonban mi – akik szeretik azt az érzést, amikor a fülcimpánkat rágcsálják vagy a nyakunkba csókolnak – akik a szexet szórakoztatónak, esztelennek, eksztatikusnak és kifejezetten bőrtápláló hatásúnak találjuk, a mesék szerkesztetlen változatait részesítjük előnyben. És az alvó hercegnő, akit egy jóképű hős megcsókol, még csak a mese kezdete... )

Az ünneplés azonnal elkezdődött, amikor Fehérke hercegnő felébredt. Ez persze nem csoda hiszen már nyolcadik hónapja kómában volt. Fehérke apja, mostohaanyja és mindenki más a királyságban örült. Miután megcsókolták, megölelték és még csókolóztak egy kicsit Fehérkének végre volt egy pillanatnyi ideje magára is.
Bezárkózott a hálószobájába, és kimerülten leült az ágyára. Fájtak az izmai és fájt a gerince. Nem érezte jól magát, de nem csak fizikailag. A világot rossznak érezte. Azt hinné az ember, hogy nyolc hónap kómában eltöltött idő után nagyon boldog lesz, amikor láthatja családját és barátait. És ő az is volt. Olyan jó érzés volt látni az arcukat és beszélgetni velük, de ugyanakkor úgy érezte magát mint egy hajótörött egy ismeretlen parton, mintha minden ember aki vele van, idegen lenne. Mindent úgy érzett... egy kicsit. A színek elmosódottnak és szürkének tűntek. Minden amit hallott úgy hangzott, mintha tompa visszhangja lenne annak, aminek lennie kellene. Még a testétől is elszakadt kissé. Karja és lába túl hosszúnak és esetlennek tűnt.
– „Nem szabad ezen elmélkednem – biztosította magát. – Valószínűleg csak egy kis időre van szükségem, hogy újra minden helyreálljon”.
Emellett minden oka megvolt a boldogságra. Egy hét múlva lesz az esküvője Dick Tinyvel. Ő volt az egyetlen, akivel jól érezte magát. Amikor először találkozott vele eszébe jutott a szeme, és hogy milyen kisfiús volt az arca. De az arca megváltozott, amíg ő kómában volt. A vonásai úgy megkeményedtek, hogy már kevésbé tűnt ártatlannak. Teste karcsúbb és izmosabb lett, de még abban is volt különbség, ahogyan a vállát tartotta. Mintha súlyt cipelne. Alig várta, hogy négyszemközt beszélhessen vele, és megtudja mindazt, amin keresztülment az elmúlt nyolc hónapban. És alig várta a nászéjszakát.
Ő és Dick sokszor közel kerültek a testi szerelemhez, de soha nem volt lehetőségük végigmenni. Amikor felébresztette a mély álmából akkor és ott kívánta őt. Nem meglepő ha figyelembe vesszük hogyan ébresztette fel. Elterjedt néphit volt, hogy Tündérországban a mélyen alvó hercegnőket a csak megfelelő ember csókja ébresztheti fel. Tehát, amikor Fehérke kómába esett, az országban minden herceg és udvaronc szerencsét próbált.
Dick előtt egyiküknek sem sikerült, mert csak ő jött rá: lehet, hogy nem is a tökéletes párja ébresztheti fel a csókjával, hanem az a valaki aki a tökéletes helyen csókolja meg. Ahelyett, hogy szájon csókolta volna szétnyitotta a lábait, és megcsókolta, megnyalta és szopta a csiklóját. Fehérke húsa libabőrözött az emlékre. Mellbimbói megkeményedtek, ahogy újra átélte Dick meleg nyelvének érzését, ahogy a hüvelye redőit felfedezte. Visszadőlt az ágyára, és elernyedt. Hagyta, hogy az emlékek dagályként ellepjék. Tenyerével felhúzta a combján a szoknyáját és kitárta a csupasz ölét a hűvös levegőnek. Remegett. A nap többi részében rosszul, de most tökéletesen érezte magát. Ujjbegyei játszadoztak sóvárgó hüvelyének húsos ajkaival. Ha Dick most itt lenne, megkérte volna, hogy nyalja meg, mint korábban. Rágcsálja, dugja és ő felnyögne örömében. Kiszürcsöltetné  vele a puncija nektárját.
De Dick nem volt itt. Apjával és mostohaanyjával volt, bemutatták az udvaroncoknak. A család részévé kellett válnia. Fehérke kitartóan dörzsölni kezdte a csiklója gombját.
– Magamhoz kötöm – gondolta huncutul. – Lefekszem vele, és annyira lenyűgözöm, hogy nem tud majd elmenni. Rendesen előkészítem. A számba veszem a farka fejét, és alaposan megszopogatom. Megforgatom a nyelvem a hegye körül. Rászánom az időt. Könyörögni fog, hogy dugjam meg, de még nem fogom. Addig nem, amíg olyan kemény nem lesz, hogy az már fájjon neki. Addig nem, amíg nem vergődik és könyörög nekem. Aztán széttárom a lábaimat, és a farkát a puncimba fogadom.
Fehérke beledugta két ujját a pinájába, azt képzelve, hogy az Dick hímtagja. Ki-be szánkáztatta őket, és még erőteljesebben ön-kielégített.
Amikor is valami furcsa dolog történt. Fehérke zenét hallott. Kitört körülötte, a falakból, az ágyból és a testéből. , éteri zene, amely együtt lüktetett a teste szexuális energiával. Tizenhatodik születésnapján Fehérke apja elvitte őt, hogy meghallgassa az elf zenekar játékát. Az elf hárfák és furulyák által játszott dallamok nagyszerűsége megkönnyeztette Fehérket, és azóta is őrzi az emlékét. A most hallott zenéhez képest az elf szimfónia semmi sem volt. Ez a zene nyers és lehengerlő volt. Fehérke abbahagyta a maszturbálást, hogy jobban figyeljen.
A zene elhallgatott, és a lány majdnem elsírta magát. Ujjait visszanyomta a puncijába, de a zene nem hangzott fel újra. Kétségbeesetten nézett körül. Honnan jött? Rájött, hogy hallotta már... Hol? Ez volt... Amikor felébredt... Amikor Dick nyalogatta a csiklóját... Egy pillanatra úgy érezte, szinte eszébe jutott valami más is, valami fontos. De aztán eltűnt.
Újra ki-be nyomta az ujját a puncijában, alig várta, hogy újra hallja a zenét, de csak csend volt.

A királyságban volt egy nő, aki a 'High Heel' (Tűsarok) elnevezésű intézményben élt 86 másik nővel együtt. Ha volt elég pénzed egy, kettő vagy akár három nő is kényeztethetett téged az elképzelhető legperverzebb vagy legelvetemültebb szexuális aktusokkal. A High Heel egy bordélyház volt; a királyságban a leghíresebb.
Ha az lenne a vágyad, hogy méz borítson be, és hat méh-ruhás nő nyalja le rólad, az is megoldható lett volna.
Ha meg akarnál dugni egy tündért, egy nimfát vagy driádot, a „High Heel”-be érdemes menni, mert több nemzetiségű szajhák álltak rendelkezésedre.
A bordélyházat vezető nőt Cindy Loose-nak hívták, vagy „Mother Loose”-nak, ahogy az intézmény hölgyei szeretettel nevezték. A negyvenes évei elején járt, és az életkor finomított a szépségén.
Magas volt és testes, sötét göndör tincsekkel, amelyek körbefutották éles vonásait. Nagy mellei éppen csak elkezdtek megereszkedni, és olyan ruhákba öltözött, amelyek kihangsúlyozták érett vonzerejét. Ajkait és mellbimbóit általában mélyvörösre festette, a szempillaspirál pedig kihangsúlyozta zöld szemének macskaszerű mágnesességét. A bordélyházba érkező ügyfelek közül sokan kértek egy éjszakát vele, de ő mindig visszautasította. Most már szigorúan csak irányító volt.
Sok más madamtól eltérően Cindy tisztelettel bánt minden nővel, aki neki dolgozott. Nem kellett szexelniük egyetlen olyan ügyféllel sem, akivel nem akartak, jól megfizették őket, és a legtöbben a High Heel-re az otthonukként gondoltak. Olyan volt mint egy család. Cindy együtt érzett az alkalmazottaival mert ő is megküzdött a sikerért.
Tizennégy évvel korábban Cindyt még „Cinderellának” (Hamu Pipőke) hívták.
Mostohaanyjával és két mostohatestvérével élt. A mostohája arra Cindyt, hogy mindenféle férfival szexeljen, ezzel eltartva őt és a két lányát is. Cindy minden nap el akart menekülni, de nem volt hova futnia.
Sorsa megváltozott, mert az egyik férfi, akihez a mostohaanyja egy Victor Corleone nevű termetes férfi volt. Az egyik helyi bűnöző család feje. A szex után Victor szeretett beszélgetni. Mesélt neki vállalkozásáról, álmairól és elhidegült feleségéről. Victor utálta, hogy megcsalja őt, de évekig tartó házasság után unalmassá vált a szexuális életük. A fizetett szex volt az egyetlen módja annak, hogy komplikációk nélkül kielégülhessen.
Cindynek az jutott az eszébe, hogy feldobja Victor és felesége szexuális életét. Azt javasolta, hogy tartsanak egy „körömcipő-partit”. Victor összes barátja eljött a buliba és a feleségeik egy nagy kosárba dobták a cipőiket. A buli végén a férfiak találomra kivettek egyet a kosárból és azzal mentek haza akinek a lábára illett a kiválasztott lábbeli.
Az ötlet nagy sikert aratott. Victor és felesége óriásit szexeltek valaki mással, és amikor újra egymás karjaiba kerültek a szexuális életük újra felpezsdült. Hogy megköszönje Cindynek, Victor egy olyan finom, gyémántokkal kirakott papucsot csináltatott neki, hogy az már szinte üvegcipőnek tűnt. Cindy elhagyta mostohaanyját és a tohonya testvéreit. Egy vagyonért eladta a gyémántos papucsot, és felépítette a High Heel bordélyt. Menedékhely volt a szegény, a hajléktalan, vagy éppen visszafojthatatlanul nimfomániás nők számára.

Azon a napon, amikor Fehérke hercegnő felébredt a kómából a High Heel-nél a szokásos üzletmenet folyt. Egy tábornok és ezrede orgiával ünnepelte a nemrég véget ért háborút Lilliputtal. A High Heel három emeletének minden helyiségében a katonák és az alkalmazottak egymáson vergődve hemperegtek. Cindy szobáról szobára járt ügyelve arra, hogy minden rendben legyen. Az egyik szobában azt tapasztalta, hogy a szexuális lakoma a kidörzsölt és érzékeny vaginák miatt problémákba ütközött.
– Hozz több síkosítót a 32-es szobába – parancsolta Amiznek, a legmegbízhatóbb szolgájának.
Amiz magas, izmos férfi volt kávébarna bőrrel ami a tűztündérek közé sorolta őt. Cindy megvette őt egy , felszabadította, és felajánlotta neki, hogy visszatérhet a népe vulkánjaihoz. Úgy döntött, hogy inkább vele marad. Amiz lerohant a síkosítóért Cindy pedig továbbment.
A szomszéd szobában Elina, egy különösen tűzrőlpattant fiatal nő négy katonát vendégelt meg. Egyikük hátulról nyomult be a pinájába, miközben egy másik katona szájába hajlított fegyverét szopta. A másik két katona figyelte.
– Ne hagyd, hogy ők ketten csak nézzenek – utasította Cindy. – Használd a kezed is.
Elina azonnal engedelmeskedett. Markába fogta a két kukkoló faszát, és fel-le pumpálta őket.
– „Zseniálisan csinálja – gondolta Cindy. – Emlékeznem kell arra, hogy ebben a hónapban bónuszt adjak neki. ”
A szomszéd szobában a tábornok és hadnagyai hat nőt figyeltek, amint egymással birkóztak olajban. Meztelen testük finoman csillogott. Cindy kísértésbe esett, hogy levegye a ruháit, és csatlakozzon hozzájuk. Sajnos voltak kötelességei. Csak néhány órát kell még kitartania, és miután a tábornok orgiája véget ért, rá kell vennie néhány hölgyet, hogy egy kataklizmikus orgazmushoz segítse őt is. Rohant tovább a szomszéd szobába; ha túl sokáig nézné a birkózást, nem tudná magát visszatartani.
Épp amikor be akart lépni a szomszéd szobába, Amiz felszaladt a folyosón.
– Gyorsan kell jönnöd – lihegte.
– Elfogytak a síkosítók?
– Nem. Probléma van a nagyteremben.
Cindy azonnal nyugtalan lett. Itt ünnepelt a katonák legnagyobb csoportja. Eleve tartott tőle, hogy ez a helyszín kicsúszik a kezéből. A katonák egy maszkulin csapatot alkottak, akik közül sokan megszokták, hogy a nőket amikor szexet akartak. Nagyon világosan fogalmazott a tábornoknak a szerződéskor: csak egyetlen zúzódás bármelyik lányon, és az ár megduplázódik, a vétkes katona pedig 50 korbácsütést kap. Úgy gondolta, ez elég elrettentő lesz. „De ez nem lehet”, döbbent rá. Amiz jobban elbírt a túl agresszív katonákkal mint ő. Nem hívta volna hacsak nem komoly a baj.
A nagyteremben számos férfi és nő gyűlt össze egy test körül különböző öltözékben. Jemila volt, aki néhány hete csatlakozott a bordélyházhoz. Meztelen teste a padlón hevert. Az egyik katona föléje görnyedt. Felnézett Cindyre.
– Nem halt meg – biztosította. – Alszik. De nem tudom felébreszteni.
– Mi történt?
– Nem csináltam semmit. Dugtunk. Aztán hirtelen remegni kezdett és a következő dolog amit láttam az, hogy elájult.
Cindy éles sikolyt hallott az emeletről. Kiment a nagyteremből, és fürgén megkereste a forrást. Az egyik tematikus szobában egy másik alkalmazottjának a meztelen teste feküdt . Egy másik nő, derekán egy vibrátorral, lenézett rá és sírt.
– Nem tudom, mi történt. Elájult, és nem tudom felébreszteni.
És akkor lentről egy csattanás.
Cindy Amizra nézett, és intett, hogy menjen és nézze meg a zűrzavart. A következő néhány percben újabb csattanás következett. Az egész bordélyban lányok ájultak el. Amiz és Cindy minden szobát megvizsgáltak, és amikor végeztek, zavartan és ijedten ült le.
Összesen 27 lány ájult el.

De a bordély csak a kezdet volt.
Azon az éjszakán, szerte a Fehér Királyságban a nők elájultak szex közben, és partnereik senkit sem tudtak felébreszteni. Még a palotában is elájult több mosogatólány, egy táncos és néhány udvarhölgy.
Másnap Fehér August király pánikba esett. Valami gonosz boszorkány biztosan elátkozta a királyságot. Konzultált a tanácsadóival, de egyikük sem tudott semmit. Kétségbeesetten futárokat küldött mind a négy irányba. Aki tud valamit az „álomjárványról”, másnap jöjjön a palotába!
Fehérke mindezt nagyon csendesen nézte. Nyugtalanító egybeesés volt, hogy ugyanazon a napon, amikor ő kijött a nyolc hónapos kómából a nők elájulnak szerte a királyságban...

Egy heves dörömbölés a High Heel ajtaján felébresztette Cindyt. Kelletlenül kirángatta magát az ágyból. Az éjszaka nagy részében ébren maradt, és megpróbálta felébreszteni szenvedő alkalmazottait. Semmi sem működött. Még a hideg vízbe merítés sem. Cindy az ajtóhoz botorkált és kinyitotta. Hatalmas tömeget látott a bordélyon kívül. Néhány száz férfi és nő volt a faluból akik közül sokat volt ügyfélként ismert fel. Vasvillát, baseball ütőt és machetét hoztak magukkal. Egy kövér, kopasz patinás szerzetes nagy jogarral állt a csoport előtt és kiabált.
– Most a pokol kapujában állunk. –  Cindyre mutatott. – És itt van a fődémon!
– Biztos vagyok benne, hogy itt valami félreértés történt... – kezdte Cindy.
A szerzetes kiáltása elnyomta a hangját.
– A Keresztanya bosszúja itt kezdődött. A Fehér Királyság népét félrevezették. Túl sokáig tűrtük az ehhez hasonló bűnbarlangokat, és most mindannyian megbűnhődünk. Ártatlan lányainkat és feleségeinket leütötték, és csak akkor ébrednek fel újra, amikor megtisztítjuk a birodalmat minden paráznaságtól.
A szerzetes felemelte a jogarát, és megütötte vele Cindy homlokát.
Cindy a padlóra esett, és arcához emelte a kezét. A tömeg átkokat kiabálva rohamozni kezdett. Cindy összeszedte magát, készen arra, hogy elviselje a haragjukat. Hirtelen két erőteljes kar ragadta meg. Felsikoltott de aztán megnyugodott amikor látta, hogy Amiz karjaiban van. Olyan könnyedén vetette a vállára, mint egy zsák tollat, majd belerohant a tömegbe rugdosva és átnyomva magát rajta. Kitépett egy ütőt egy falusi ember kezéből és ide-oda lendítette utat törve a tömegben. Miután átjutott, az istálló felé futott, Cindyt egy mén hátára dobta, és maga is felugrott egy lóra.
– Várj – mondta Cindy. – A lányok...
– Nincs idő – válaszolta. – Jönnek utánunk – megrángatta a ló gyeplőjét, és vágtába ösztökélte. Amikor néhány mérföldre volt a High Heeltől, Amiz megpróbált optimista lenni.
– Nem hiszem, hogy bántani fogják a lányokat. Téged hibáztatnak és valószínűleg őket csak ártatlan áldozatoknak tekintik.
Cindy a távolban felszálló füstoszlopra mutatott.
– Felégetik. A Keresztanya követői már régóta utálnak minket. Most megkapták a lehetőséget.
Mit csinálhatnak a lányok? Az ébren lévőknek legalább volt esélyük elfutni, de mi van azokkal, akik aludtak? Élve elégették őket? A keresztanya követői még rosszabbul bántak az eretnekekkel és a boszorkányokkal, amikor hatalmuk abszolút volt. Az elmúlt két évtizedben, leginkább az elmúlt évben veszítették el befolyásukat. August White király újraírta az erkölcsi kódexet. Dekriminalizált sok olyan tettet (például a szeretet nyilvános kifejezését), ami azelőtt illegális volt.
Amiz letépett egy csíkot az ingéről, és bekötötte a Cindy homlokán lévő sebet.
– Mit csináljunk?
– Nem tudom – válaszolta a lány. – Nincs hova mennünk.
– Elvihetnélek magammal szülőföldem vulkánjaihoz, de nem élnéd túl a magas hőmérsékletet.
– Mehetsz Amiz. Meg fogom találni a módját. Nekem mindig van kiút.
– Nem tanultál semmit ezekben az években – válaszolta Amiz. – Mióta megmentettél a rabszolga élettől, a te sorsod és az enyém összefonódik. Együtt találjuk meg a módját.
– Köszönöm. –   Cindy rémült, volt de segített, hogy tudta: Amiz vele van.
Úgy döntött, Victor Corleone kastélyába kell lovagolniuk. Talán ő tudna segíteni? Útközben egy lovasra bukkantak a palotából. Elmondta nekik, hogy a király információkat keres az álomjárványról. Cindy azonnal megváltoztatta az úticélt.

Amikor Fehér király palotájához értek kaptak enni és pihenhettek. Napnyugtakor mindenki aki úgy gondolta, hogy tud valamit az álomjárványról, szóhoz juthatott.
– Ez annak az öregasszonynak köszönhető, aki a folyó túloldalán lakik – vádaskodott valaki. – Ő egy boszorkány.
Több hasonló következett. Ujjal mutogattak a bevándorló lakosságra, a sötét bőrű manókra, és mindenkire, akit utáltak. Mire Cindy is szóhoz jutott, a Fehér király csalódott volt.
– Nem tudom, hogy segít-e – magyarázta –, de azt hiszem, minden nőnek volt orgazmusa, aki elaludt.
August rálegyintett mint a többi féleszűre, de egy fiatal nő aki a király és a királyné mellett ült, most megszólalt.
– Várjon – vörös haja és sápadt, szinte albínó bőre alapján Cindy Fehérke hercegnőként azonosította. – Miből gondolja ezt?
Cindy elmagyarázta hogyan kérdezte ki az az összes embert aki a bordélyban tartózkodott. Mindenki ugyanazt mondta. Közvetlenül elájulásuk előtt mind a huszonhét nő remegett, nyögött, egyik oldalról a másikra forgatta a fejét, vagy sikoltozott: – Igen, igen, igen, igen, ott!
A vér kiszökött Fehérke arcából, amitől még sápadtabb lett.
– Úgy van, amitől féltem. Valahogy ez az egész kapcsolódik hozzám.
August felvonta a szemöldökét.
– Ne hibáztasd magad...
Fehérke félbeszakította.
– Dick hozott ki a kómából azáltal, hogy eljuttatott az orgazmusig. Nyilvánvaló, hogy a szex és az alvászavar összefügg.
– Akkor azt hiszem, az én hibám – szakította félbe Aranybozont királynő.
August ingerülten felsóhajtott.
– Te se ostorozd magad.
– August, emlékszel mit mondtam neked a varázslatos vibrátorról?
A többiek a teremben értetlenül álltak, ezért elmagyarázta.

(Kedves Olvasó!  
A következő bekezdés a „Aranybozont legendája”, az „1001. éjszaka”, és a „Fehérke és a hét farok” történetek összefoglalója. Ha olvasta ezeket, lépjen át rajta.  

Aranybozont élete nagy részében képtelen volt orgazmusra. Sok férfival baszott már, de mindegyiknek túl nagy vagy túl kicsi pénisze volt. Aranybozont arra vágyott, hogy találjon egy megfelelőt. Kicsit több mint egy éve már feladni készült, amikor találkozott egy boszorkánnyal, aki egy varázslatos vibrátort adott neki. A boszorkány azt mondta neki, hogy dörzsölje a csiklójához a bűvös vibrátort, és mondja el:  
„Zsibongó vibrátor nyomul a puncimba,  
Hol az a fasz, ami rendesen megdugna? ”
De a boszorkány figyelmeztette: akinek orgazmusa lesz a használata közben, az elájul, és nem tud többé felébredni. A vibrátor elvezette őt August királyhoz.  
Sajnos a házasságkötés után August-nak a Keresztanya törvényeibe vetett hite (a szex csak szaporodási célt szolgálhat, a kéjvágy bűn) kezdte őket akadályozni. Többször is elutasította Aranybozont-t, mert jó példa akart lenni Fehérke számára. Aranybozont neheztelni kezdett Fehérkére és a szexuális frusztráció annyira eltorzította az elméjét, hogy azt hitte: ha megszabadul Fehérkétől, minden problémája megoldódik. Megpróbálta egy kertésszel megöletni Fehérkét, de ez a terv kudarcot vallott.  
Végül a mágikus vibrátort használta. Álruhában eladta Fehérkekének, a varázslatos vibrátort. Fehérke használta, majd elájult, amíg Dick Tiny fel nem ébresztette)  

Aranybozont királynő azzal fejezte be magyarázatát:
– Úgy tűnik Dick csókja nem törölte el az átkot csak továbbadta.
– Akkor egyértelműnek tűnik az irány – jelentette ki Cindy. – A boszorkány, akitől ezt a vibrátort kapta, talán tud nekünk segíteni.
– Távol lakik, régi királyságom erdőjében. Néhány hétig tart az utazás.
– Ha te itt vagy – kérdezte Cindy – ki uralja a régi királyságod?
– Nálunk nem úgy van, mint itt – magyarázta Aranybozont. – A királyi jogarnak nincs hatalma. Csak szimbolikus. A miniszterelnöké minden hatalom.
– Nos – jelentette ki a király. – Küldök egy csapatot, hogy beszéljenek ezzel a boszorkánnyal, és... Nem tudta befejezni a mondatát.

A trónterem dupla ajtaja kitárult, egy csapat katona és szerzetes vonult be a terembe. Ugyanaz a kövér, kopasz, pattanásos szerzetes vezette őket aki a High Heel bordély elleni támadást vezette.
– Te?! – zihálta a király.
– Igen – válaszolta a szerzetes. – Én vagyok. Felvilágosult Cyric, a régi vallási tanácsadód. Elleneztem amikor azt mondtad, hogy be akarod szennyezni az első és egyetlen igaz asszonyod emlékét azzal, hogy feleségül veszed azt a paráznát – csontos ujjával Aranybozontra mutatott. – Ezután a dolgok csak rosszabbra fordultak. Téged és az egész királyságot tönkretette. Ő befolyásolt, hogy megváltoztasd a törvényeket, a nemzet gerincét. Még szexuális orgiát is tartottál a palotában.
– Cyric – könyörgött a király. – Megértettem, hogy a szex a szeretet kifejezése, és egyáltalán nem piszkos vagy bűnös.
– Látjátok? – mondta Cyric a körülötte álló katonáknak. – Saját szavaival kárhoztatja magát. Nincs más választásom. A Keresztanya Szent Egyháza által rám ruházott hatalommal élve eltávolítlak a trónodról.
A katonák határozottan nyomultak előre. Kirántották kardjukat és lekaszabolták a király testőreit. A királyt, Aranybozont királynőt, Fehérke hercegnőt, a vőlegényét Dick Tinyt, Amizt és Cindyt megbilincselték és a börtöncellákba vezették.
Cyric a most megüresedett trónhoz sétált. Ajka elégedett torz vigyorra görbült és leült rá.

A királyt és a királynőt egymáshoz láncolták, és egy nyirkos cellába helyezték. A férfiakat, Amizt és Dicket egy másik cellába dobták. Fehérkét és Cindyt kard hegyével a tömlöc alsó szintjén lévő cellába terelték. Az őr betuszkolta őket a cellába, és éppen be akarta zárni őket, amikor Cindy megpillantotta az arcát a sisakja alatt.
– Alex! Te vagy az?
– Attól tartok – levette a sisakját. Szőke haja éppoly aranyszínű volt, mint ahogy Cindy emlékezett. – Utálom, hogy én vagyok az aki tömlöcbe zár.
– Milyenek voltak a vizsgáid? – kérdezte Cindy.
– Remekül teljesítettem.
– Akkor miért dolgozol őrként?
– Nehéz patikus munkát találni.
– Alex két éve jött a bordélyházamba – magyarázta Cindy. – Akkor egyetemista volt, és egy újszerű tanulási módszert talált ki – Alexre mosolygott, aki bíborvörösre pirult.
– Egy csoport hölgyet kért meg, hogy kérdéseket tegyenek fel neki a tankönyvéből, és amikor helyesen eltalált egyet, egy nyalással, csókkal vagy szopással jutalmazták. Ha nem sikerült akkor verést, korbácsolást vagy harapást kapott.
– Ez volt az egyetlen alkalom, amikor élveztem a tanulást – előhúzta a kulcsait és bezárta a cellát.
– Ismerem Alexet – mondta Cindy kacéran –  és biztos vagyok benne, hogy Fehérke és én fel tudunk tenni néhány kérdést, amire meg kell válaszolnia.
Hogy kihangsúlyozza álláspontját, Fehérke dereka köré nyúlt, majd lassan felemelte a kezét, és megsimogatta Fehérke kis melleit. Fehérke dorombolt örömében, csak félig színészkedett. Cindy simogatásától kirázta a hideg.
– Felvilágosult Cyric-nél a hatalom – folytatta Cindy. – Csak idő kérdése, hogy mikor tiltanak  be ismét minden élvezeti szexet. Lehet, ez az utolsó esélyünk arra, hogy...
– Fogd be, és csókolj meg – utasította Fehérke határozottan és megpördült Cindy ölelésében. Ajkaik találkoztak, és Cindy ujjai végigrajzolták Fehérke derekát. Nyelvük összeolvadt, Fehérke egy azonosíthatatlan édes fűszert érzett Cindy csókjában.
A cella ajtaja nyikorogva kinyílt és Alex belépett. Átkarolta Cindyt úgy, hogy Fehérke közé és Cindy közé szorult.
– Nem, nem, nem – szidta Cindy. – Nem így játsszák ezt a játékot.
Eltolta magától a karját letérdelt, és kicsatolta az övét. Fehérke is munkához látott, hogy lehúzza a köntösét és az ingét. Élvezte a férfi izomzatának hullámzó játékát, feszes és napbarnított volt az órákon át tartó vívás gyakorlástól.
– Mi a Fehér Királyság fővárosa? – kérdezte Cindy. Az ajka egy hüvelyknyire volt a férfi felálló hímtagjától, és az megrándult a forró lehelete érzésétől.
– Luria – válaszolta a férfi, és lehunyta a szemét, alig várta, hogy a lány a szájába vegye a farkát.
– De ez olyan egyszerű kérdés volt. Szerintem csak egy csókot kapsz.
Fehérke megnyalta Alex alsó ajkát, majd gyengéden az ajkára tapadt. Aztán odahajolt hozzá. Nem hagyhatta figyelmen kívül a nő merev mellbimbóinak ikerpontjait, amelyek szinte beleégtek a húsába. A fülébe súgta:
– Hány éve alapították meg a fehér királyságot?
– Háromszáztizenkilenc – válaszolta.
– Nem fair – tiltakozott Cindy. – Nem hallottam a kérdést.
– Attól tartok, jól válaszolt – mondta neki Fehérke. – Szívd meg. De nem volt ez olyan nehéz, szóval csak tíz másodpercig.
Cindy elvigyorodott, majd ajkait Alex farka végére vonta. Nyelvével a hegyéhez csapott, és bal kezével megragadta a férfi hímtagját. Ezután lassan a szájába vette a férfi teljes hosszát, és benyelte ameddig csak tudta. Ugyanolyan lassan elengedte.
– Egy – mondta hangosan, majd ismét a szájába vette. Ezúttal megfogta a herezacskóját is miközben szopta. – Kettő – folytatta, és újra magába szívta.
Eközben Fehérke Alex fülcimpáját nyalogatta, és az érzések elhatalmasodtak rajta.
– Három – mondta Cindy, és ismét ajkával burkolta be a farkát.
Fehérke egy sor csókot nyomott Alex nyakára és mellkasára. Mire Cindy elérte a „nyolcat”, derékmagasságban járt. „Kilenc-tízig” ugyanabban az ütemben csókolgatta a farkát, mint Cindy, Cindy a makkot kényeztette míg ő a tövét nyalogatta és gyengéden ráharapott.
– Ne hagyd abba – könyörgött Alex.
– Mi a teljes nevem? – kérdezte Cindy.
– Mother Loose – mondta Alex kétségbeesetten, majd felkiáltott fájdalmában.
Cindy beleharapott a combjába.
– Cinderella Loose – javította ki.
– Mit akarok most veled csinálni? – kérdezte Fehérke.
– Meg akarsz baszni.
– Helyes. Inkább feküdj le.
Lefeküdt, Fehérke pedig levette a ruháját. Cindy csodálta Fehérke tömör izmos fenekét és azt gondolta magában, hogy Fehérke a bordélyházban dolgozva milyen sok pénzt hozott volna. Cindy levette a saját ruháját, és megfogta a mellét. Alex elragadtatott tekintettel nézte. A lány felnyögött.
Fehérke belefáradt a várakozásba. Szétnyitotta a lábát, és bevezette Alex farkát a hüvelyébe.
– Vigyázz – figyelmeztette Cindy. – Ha orgazmusod lesz, el fogsz ájulni.
– Ne aggódj. Csak tíz másodpercet adok neki... legyen húsz.
Fehérke hullámozni kezdett előre-hátra, élvezte Alex kemény rúdját a puncijában. Benyelte azt a hüvelyi redőibe és hagyta, hogy olyan mélyre hatoljon belé, amennyire csak tudott, és azt is, hogy megsimogassa. Cindy Alex arcára ereszkedett, hogy megnyalhassa a punciját, miközben Fehérke megbaszta. Kinyújtotta a kezét, megfogta Fehérke melleit, hüvelyk – és mutatóujjai között dörzsölte a mellbimbókat. Meglepte, milyen kemények és még inkább azon, hogy milyen forró a pinája. Fehérke arcára nézett, amelyen gyöngyözött az izzadság. Azt hinné az ember, hogy már egy órája szexeltek.
– Jól vagy? – kérdezte Cindy.
Fehérke alig hallotta Cindyt. Elveszett a testében lüktető gyönyörben. És a zene! A csodálatos, mennyei zene visszatért. És minden amit hallott, része volt ennek. Saját örömteli zihálása, Alex nyögései és nyöszörgése, Cindy hangja. Növelte a tempót, kétségbeesetten lovagolta Alexet. Érezte, ahogy az ágyékában felgyűlik a hőség és bár azt mondta, hogy húsz másodperc múlva megáll, nem tudta abbahagyni. „Ráadásul, – gondolta magában –, általában nem érek orgazmust legalább fél óráig. Még biztonságban vagyok.
Cindy közben aggódott Fehérke miatt, de ugyanakkor nagyon be volt indulva. Semmi sem volt izgatóbb, mint nézni Fehérke testét, amint ide-oda repül, ahogy Alexet baszta bármilyen transzállapotban. Ezenkívül Cindy megmagyarázhatatlan módon érezte, ahogy a hő és az eksztázis indái átszáguldanak a vérén. Az idegei még soha nem voltak ennyire érzékenyek szex közben, és Alex nyalogatása, bár ügyetlen és íztelen volt, az őrületbe kergette. Féltékenyen nézte azt a helyet, ahol Alex és Fehérke teste összeforrt. Bárcsak benne lenne a farka!
Cindy lehajolt, és megnyalta Fehérke csiklóját. Fehérke nedve finom hőséggel forrázta a nyelvét. Az eksztázis hulláma futott át rajta, és összerándult. „Óvatosan! ” – gondolta magában. Ez majdnem kizökkentette. Fehérke eközben tovább dugta Alexet, nyögött, zihált, sóhajtott, és belemerült az elragadtatott zenébe.
Alex nem gondolkodott. Még soha nem dugták meg ennyire alaposan. Felnézett, és egy pillanatig azt hitte, hogy Fehérke és Cindy teste izzik. Nem foglalkozott vele. Lehunyta a szemét és élvezte.
Az idő értelmét vesztette. A másodpercek percekké dagadtak, majd eltelt egy óra. Fehérke teste görcsölni kezdett, amikor megérezte, hogy válságba kerül.
– „Abba kéne hagynom – mondta magának. – nem akarok elájulni. Szöknünk kell!... ”
Nem tudta megállítani az orgazmust. Ez betöltötte és elmerítette a nyers élvezetben. Egy pillanatra eggyé vált a zenével. Éles sikolyt hallatott, és a testét orgazmus orgazmus után járta át, mindegyik intenzívebb mint az azt megelőző.
Amikor az érzések alábbhagytak, zavartan nézett körül. Nem ájult el, de valami nagyon furcsa történt.

Ő, Cindy és Alex már nem voltak a palotában. A kastélytól néhány mérföldnyire egy füves mezőn találták magukat.
– Mi a fasz történt? – kérdezte Cindy.
Alex is döbbenten nézett körül.
Fehérke visszagondolt az orgazmus előtti pillanatra. Az utolsó gondolat a fejében az volt: „Szöknünk kell! ”. És valahogy megtörtént.
– Azt hiszem, nagyon gyorsan meg kell találnunk azt a boszorkányt, akit mostohaanyám említett.
– Mi a helyzet a többi fogollyal?
Fehérke felkelt, még mindig meztelenül.
– Ha akarnánk sem tudnánk megmenteni őket. De ha kitaláljuk a módját hogyan ébresszük fel az összes alvó nőt, talán Cyric sem tarthatja hatalmában az emberek elméjét.
– Vissza kell mennem a kastélyba – mondta Alex. – Meghamisítom a feljegyzéseket, hogy azt higgyék, még mindig a cellában vagytok. Ez előnyt ad nektek.
– Elég nagy kockázatot vállalsz.
– Egy ilyen észbontó szex után ennyivel tartozom.

Egy bizarr, tíz percnyi meztelen rohanás után a réten át, Fehérke és Cindy elloptak néhány ruhát és két lovat egy közeli faluból. Nyugodt vágtában indultak el. Nem beszéltek, úgy döntöttek, hogy élvezik a szél és a napfény érzését. Miután majdnem bebörtönözték őket a szabadság nagy élvezet volt. Végül Cindy törte meg a csendet.
– Ezt te tetted, nem igaz?
Fehérke várta a kérdést de még mindig nehéz volt rá válaszolni.
– Azt hiszem. Mióta visszajöttem az ájulásból, furcsa dolgok történtek. Nem értek semmit de izgalmas és félelmetes is egyben.
– Jó dolog, hogy egy boszorkánnyal találkozunk. Lehet, hogy több kérdésre is tud válaszolni, mint amennyit az „álomjárvány” felvet.
És ezzel az optimista gondolattal lovagoltak. Nagyon kevés kellékük volt, de Fehérket lenyűgözte, hogy Cindy milyen könnyedén tudta megszerezni, amire szüksége volt attól, akivel összefutottak. Amikor összefutottak a férfiakkal, flörtölt, és minden férfi fantázia megtestesülése volt. Amikor nőkkel futottak össze, eljátszotta az édes középkorú nőt. Amikor elhagyták August birodalmát rájöttek, hogy az álomjárvány nem csak a Fehér Királyság ügye. A szomszédos királyság is ugyanebben a betegségben szenvedett. Azonban ahogy továbbmentek északabbra, eljutottak arra a pontra ahol már nem hallottak olyan nőkről akik elájultak, de nagyon álmos és nyűgös nőkbe futottak bele. Mire beléptek Aranybozont hazájába, nyoma sem volt a járványnak.
Könnyű volt megtalálni a boszorkányerdőt és kora este belovagoltak. Egy kanyargós ösvényen mentek, míg el nem értek egy tisztáshoz, ahol egy vibrátor-ház állt. Egy fiatal férfi a tetőn volt egy vödör vibrátorral, és próbálta megtalálni a tökéletes méretűt, hogy betömje a lyukat.
– Elnézést – szólították meg. – Azért jöttünk, hogy lássuk a boszorkányt.
– Nem udvarias az embert boszorkánynak nevezni – szólalt meg egy hang belülről. – Gyere be rögtön.
Beléptek a házba, és Fehérke meglepődve tapasztalta, hogy otthonos hangulata van. Miután meglátta a vibrátorokat, arra számított, hogy szexuális célú bútordarabokat és hasonlókat talál majd benne. A tűzhelyen egy kanna kávé állt, és a boszorkány őket egy csészével.
– Minek nevezzünk, ha nem boszorkánynak?
– Varázslónő, mágus asszony, nagyszerűséged, vagy csak Malia.
– Örülök, hogy találkoztunk, Malia – mondta Fehérke. – Remélem, tudsz segíteni nekünk. Körülbelül egy éve jött ide a mostohaanyám, Aranybozont... – folytatta a magyarázatot, nem hagyott ki semmit: mi történt, amikor használta a vibrátort, hogyan ébresztette fel Dick Tiny, mennyire rossznak érzi a világot, a zenét, és az „álomjárványt”.
Minél tovább jutott a történetében a varázslónő annál jobban aggódott. Amikor befejezte az elbeszélését, Malia felsóhajtott. – Ez megmagyaráz néhány dolgot, amit érzékeltem.
– Mi folyik itt?
Malia egy darabig töprengett, és megpróbálta megtalálni a magyarázatot.

– Van egy másik világ, amely átfedi a miénket. Euphoria.
Ez a nyers érzelmi energiák világa. Olyan erejű és szépségű lények lakják, hogy azok felülmúlják azt, amit bármelyikőtök el tud képzelni. Eufória és a mi világunk nem különül el teljesen, és az emberek ebből a világból időnként anélkül érintik meg azt a világot, hogy tudnák. Valahányszor olyan szélsőséges érzelmet érzünk, mint a gyász, amiért egy szeretett személy meghalt, vagy a harag, mert elárultak minket, megérintjük az eufóriát. Akkor is megérintjük, ha orgazmusunk van.
– Mi, akik a mágikus művészetekkel foglalkozunk, találunk módot arra, hogy gyakrabban hozzáférjünk ehhez a világhoz, mert ez táplál minden varázslatot, de még akkor is csak érinteni tudjuk. Hozzáférünk az erejének egy apró töredékéhez, és ezzel gyógyíthatunk, főzhetünk bájitalokat. Sok varázsló megpróbált közvetlen hidat nyitni Euphoria felé, hogy még erősebb varázslatot sugározhasson. Vagy kudarcot vallottak, vagy sikerrel jártak és szétszaggatták őket az energiák.
– Fehérke, amikor te orgazmusban voltál a varázslatos vibrátor használata közben, valahogy hidat nyitottál a két világ között, és beléptél Eufóriába. Most, hogy visszatértél, még mindig hallhatod az Euphoria-t, mint zenét, amikor szexelsz és a gyönyör a legközelebb van hozzád. Irigyellek Fehérke. Nyolc hónapig éltél ott. Annyi mindent adnék azért, hogy csak egy napot tölthessek ott az angyalok között.
– Angyalok? – kérdezte Fehérke.
– Ez az egyetlen szó arra, hogy leírjuk az Eufóriában lakó lényeket. Ne keverd össze őket azokkal a szárnyas, kórusban éneklő angyalokkal amelyekről a Keresztanya szentírásában hallasz. Nem. Ők élvezeti lények, akik csak az eksztázisnak élnek, és ez tartja fenn őket. Amikor visszatértél erre a világra, magaddal hoztál néhány ilyen lényt.
– Mit?
– Ez az egyetlen magyarázat. Ezek az angyalok tiszta érzelmekkel és energiával rendelkező lények. Ebben a fizikai világban könnyen meghalnának, hacsak nem tudnának táplálkozni az emberi, számukra is létfontosságú érzelmi energiával.
– Orgazmus – mondta Cindy, és világos lett a kapcsolat.
– Pontosan. Ilyenkor a legkönnyebb nekik. Miután felébresztettek téged, nem meglepő, hogy először egy bordélyház vonzotta őket. Ez az egyetlen hely, ahol az emberek akkoriban orgazmusban részesülhettek.
– Hogyan öljük meg őket? – kérdezte Cindy.
Malia rémülten meredt Cindyre.
– Nem gonoszak. Ezekből a nőkből táplálkoznak, mert kétségbeesetten vágynak az életre ők is. De látod, hogy csak addig ettek, amíg a nők elájultak. Nem folytatták addig, amíg a nők meg nem halnak.
– Akkor mit csináljunk?
– Mutass nekik utat haza. Ha visszatérnek Eufóriába, maguk mögött hagynának mindent az itteni világból, és a nők élet-energiája visszatérne.
Fehérke, te hoztad ide őket, és te vagy az egyetlen, aki vissza is küldheti. Ha használod a varázslatos vibrátort, biztos vagyok benne, hogy újra hidat nyithatsz Euphoria felé. A mágiám segítségével megidézhetem az angyalokat, és ők visszatérhetnek hazájukba.
– Csak egy a probléma – válaszolta Fehérke. – Fogalmam sincs, hol van a varázslatos vibrátor.
– Micsodaaa?
– Amikor használtam, elájultam, és amikor felébredtem, már eltűnt.
– Nem használhat ezek közül egyet? – Cindy a falat alkotó vibrátorokra mutatott.
– Nem – mondta Malia komolyan. – Egyedülálló volt. Sok éven át cölibátusban éltem, és ez alatt az idő alatt minden szexuális gondolatomat belevarázsoltam. Az elfojtott, és szabadon engedett szexualitás a legerősebb varázserő forrás.
– Akkor meg kell találnunk.
– Ez lehetetlen – ismerte fel Fehérke. – Bárhol lehet. A vibrátorban gyémántok voltak. Aki találkozott vele az biztosan értékesnek vélte. Lehet, hogy darabokra szedte.
– Akkor mi mást tehetünk?
Malia elhallgatott. Hosszú idő után megszólalt.
– Semmit. A varázslatos vibrátor nélkül nincs mód ennyi szexuális energia előhívására. És az a szörnyű, hogy ez csak rosszabb lesz. Az angyalok éhsége egyre messzebbre kergeti őket a kontinensen, hogy élelmet keressenek. Semmi sem lesz elég. Ha már nem elég nekik a nőkkel csak az táplálkozni, abba a nők belehalnak.
– Valamit tennünk kell – erősködött Fehérke.
– Ma este megnézem a varázskönyveimet – válaszolta Malia. – Talán találok valamit.

Malia megosztotta otthonát Jancsival és Julcsával, egy fivérrel és nővérrel, akit fiatalabb korukban fogadott be, mert a családjuk túl szegény volt ahhoz, hogy eltartsa őket. Csak egy vendégszoba volt. Cindy és Fehérke egymás mellett feküdtek egy kis ágyban.
– Milyen egy bordélyházat vezetni? – kérdezte Fehérke megpróbálva elterelni a figyelmét arról, hogy elképzelje ahogy apját és Dick-et .
– Nem olyan izgalmas, mint gondolnád. Valójában olyan mint minden más üzlet kivéve a testi kontaktust. A legfontosabb dolgom az volt, hogy mindenki jól érezze magát. A vendégeink gyakran szégyellték, hogy fizetnek a szexért, míg a lányok saját bűnükkel és szégyenükkel küzdöttek.
Fehérke ingerülten sóhajtott. – Miért van annyi bűntudat a szex körül?
– A Keresztanya temploma miatt.
– Nem hiszem, hogy ez lenne az. Még olyan helyeken is, ahol nincs templom, az emberekben vannak ilyen érzések.
– Talán a szex miatt van. Az olyan néhány alkalom, amikor hagyjuk, hogy valaki más lássa mindazokat a részeinket, amelyeket szégyellünk. Teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Megmutatjuk nekik azt a zsír-ráncot, amit mindig igyekszünk elfedni; abszurd hangokat adunk ki és a buta, eltorzult arcunkat is látja a másik. Megmutatjuk nekik valódi önmagunkat, és ez ijesztő.
– Tudod – mondta Fehérke. – Dick és én még soha nem aludtunk együtt. Nem siettem, mert egy hét múlva összeházasodunk.
– Én is megbántam – ismerte el Cindy. – Amiz és én évek óta dolgozunk együtt, és csak most, amikor az élete veszélyben van ébredtem rá az irántam érzett érzéseinek teljes mélységére.
Fehérkének hirtelen támadt egy ötlete. Felkelt, és Malia hálószobájába szaladt ahol azt találta, hogy Malia összefonódott Jancsival és Julcsával.
– Remélem, ez most elég fontos – morogta Malia.
– Azt hiszem, tudom, hogyan kell felnyitni a hidat. Mondtad, hogy a varázslatos vibrátort a szexuális gondolataid felhasználásával készítetted, amiket a sok éves absztinencia alatt megtapasztaltál. Nem olyan sokáig, de soha nem szexeltem Dick Tinyvel életem szerelmével, de már több mint egy éve vágyom rá, és Cindy is régóta akarja Amizt. Gondolod, hogy ha mi szexelnénk velük akkor ebből a beteljesülésből elegendő szexuális energia lenne ahhoz, hogy megnyissa a hidat?
– Nem vagyok benne biztos...
– De egy próbát megér – erősködött Fehérke. – És ha nem sikerül, legalább egyszer megbasztam Dicket, mielőtt meghalok.

Így történt, hogy egy héttel később Fehérke, Cindy és Malia belovagoltak a Fehér Királyságba. Azonnal észrevették, hogy a királyság megváltozott. Katonák parádéztak, és az emberek félve sétáltak az utcákon. Egy fogadóban hallották Cyric, a Felvilágosult rezsimjének kiteljesedését. Bevezetett egy „pietista törvényt”, amely az állam védelme érdekében lehetővé tette a katonáknak, hogy egyértelmű bizonyíték nélkül letartóztassanak mindenkit, akit eretnekséggel gyanúsítanak. Erre átmenetileg szükség lenne, hogy megtisztítsák a nemzetet az őt fullasztó bűntől. Természetesen minden bordélyt bezártak, de a színházakat, a táncházakat és a kocsmákat is. És ott voltak az égetések. Több férfit és nőt megégettek a városok főterén olyan perverziók miatt, mint nyilvános szexuális aktusok és káromkodás.
Sokkal rosszabb volt, mint amilyentől féltek.
Malia  varázsolt. A „láthatatlanság varázsát”. Így belopózhattak a kastélyba, és leszálltak a kazamaták mélyére. Levette a varázslatot, amikor már a cella előtt voltak, ahol Dick Tinyt és Amizt tartották fogva. Egy újabb trükkel kinyitotta a zárat.
– Eléggé erős vagy – jegyezte meg Fehérke.
– Igen. De azt már nem merném, amit te akarsz csinálni.
Bementek a cellába, Dick és Amiz pedig döbbenten és meredtek rájuk.
– Azért jöttél, hogy megments minket? – örvendezett Dick.
– Nem – javította ki Fehérke. – Baszni jöttünk. Nincs idő magyarázkodni, de nagyon fontos, hogy mindketten vegyétek le minden ruhátokat.
Dick és Amiz zavartan néztek egymásra.
– Mi van veletek? – szólt rá Malia. – Itt vannak a szexi nőitek, akik arra kérnek, hogy vegyétek le a ruhákat, és ti vacilláltok. Tedd meg most egy jó ügy érdekében.
Dick és Amiz még mindig zavarban voltak, de elkezdtek vetkőzni. Amikor feltárult Dick hajlékony és sportos teste, valamint Amiz hatalmas hullámzó izomzata, Malia felsóhajtott és azt kívánta, bárcsak csatlakozhatna. Sajnos nem lehetett, ő most oktatóként volt itt. Fehérke nem tudta ellenőrzése alatt tartani a benne rejlő erőt és az egyetlen esélyük a sikerre az volt, ha Malia segíti a tapasztalatával.
Cindy és Fehérke levetkőzött, és odamentek a két férfihoz.
– Lehet, hogy van egy problémánk – vette észre Malia. – Ahhoz, hogy megidézzünk ekkora szexuális erőt, valódi erotikus energiának kell lennie köztetek. Jelenleg mechanikusnak tűnik. Tudom, hogy nehéz lehet ellazulni, ha tudjuk, hogy egy emelettel feljebb őrök vannak, és ha elbukunk, az általunk ismert élet veszélyben van, de muszáj.
Cindy elmosolyodott, és Amiz dereka köré fonta a kezét.
– Valójában ez teszi izgalmassá. Már régóta szerettem volna megtenni.
– Én is – mondta Amiz.
– Gondold el – nézett rá kajánul Cindy. – Mindketten minden napunkat egy bordélyházban töltöttük, és először egy börtönben szexelünk.
Lenyúlt, és megfogta a férfi ébenfa farkát amely félig merev volt az érintése alatt. Amiz kedvesen válaszolt. Ujjai a vállait simogatták, egy vak férfi érzékeny figyelmével érezte a bőrét. A libabőr Braille-írás volt a tenyere alatt. Leolvasta belőlük az izgatottságát, a szükségletét. Megsimogatta, érintése olyan gyengéd volt, hogy azt hinnéd, törékeny üvegből készült. Aztán ujjai leereszkedtek, kört rajzolva a lány csupasz keblei köré, de nem érintették a nehéz gömböket vagy a mellbimbókat. Cindy elengedte a farkát. Gyorsabban akart haladni, de Amiz kezei szavak nélkül is beszéltek hozzá:
– Nem! Élvezzük ki minden pillanatát! Ízlelgessük egymás testét!
Megcsókolta. Az ajka vastag volt, a nyelve puha. A nő hozzá hajolt és torokhangú nyögést hallatott. Kezei a dereka köré fonódtak, majd erősen magához húzta, és mindkét tenyerébe szorította a fenekét. Nehéz volt a lélegzete és rájött, hogy remeg. Erősen magához ölelte és meglepődött ahogy a jobb keze elkígyózott a fenekének szorításától, ujjai pedig a puncija húsos ajkaival játszottak. A keze érzéketlen volt, és a szeméremtestének durva textúrája miatt meggondolta magát, hogy lassan akar menni.
– Kérlek, most bassz meg.
– Előbb nedvesedj be egy kicsit.
– Teljesen eláztam már, te idióta! – sikoltotta, de a férfi csak mosolygott.
Megragadta a derekánál és felemelte a válláig, mintha súlytalan lenne. Combja a nyaka köré fonódott és a férfi megnyalta az átázott hüvelyét. A nyelve lassan mozgott, még mindig pazarolta az idejét, és Cindy a vágy remegését érezte az ágyékában. Megígérte magának, hogy ezt még megfizetteti vele. Arra készteti, hogy könyörögjön neki, hogy bassza meg, könyörögjön neki, hogy vegye el és használja. De ez később lesz, most csak megengedi magának, hogy élvezze a nyelvét.
Ami Fehérkét és Dick-et illeti, ők már jóval előrébb jártak. Úgy lendültek egymásnak mint a támadó leopárdok: haraptak, karmoltak és a padlóra zuhantak. Malia melléjük ült, és elővett egy nagy vibrátort. Nem volt olyan csúcs minőségű mint az, amelyet Aranybozontnak adott, de még mindig elég erős ahhoz, hogy mérföldeken keresztül minden irányba sugározza a szexuális energiát a szobából. Bárhol is voltak most az angyalok, remélhetőleg megérzik. És amikor megérkeznek, akkor kezdődik az igazi próba. Egy év várakozás után Fehérke és Dick nem vesztegette az idejét az előjátékra, mindketten tomboltak a vágytól. Fehérke már Dick alatt feküdt és a farkát mohón vezette bele a vágytól lüktető, lucskosra ázott pinájába. Úgy érezte, mintha egy forró lándzsa hatolt volna belé.
– Bassz meg, Dick! – jajgatott. – Nagyon bassz meg!
Engedelmeskedett, addig húzódott ki belőle, amíg már csak a hegye volt benne, majd előre lendítette a csípőjét, és a farkára húzta a lányt. Megismételte ezt a mozdulatot, újra és újra egyenletes ritmusban. És válaszul Fehérke ismét átélte a zene hullámzását. Csak amikor újra hallotta akkor jött rá, mennyire hiányzott neki. Ezúttal erősebb volt, karakteresebb, lehengerlőbb, és úgy érezte, hogy az egész testét beborítja. Dick-et meglepte az extázis hulláma, ami eltöltötte, és ahogy Fehérkébe temetkezett, ő is hallotta a zenét. Ez olyannyira felerősítette az érzéseket, hogy majdnem a mohó pinájába zúdította a magját. Valahogy még kitartott bár minden idegszála lángokban állt. Erotikus ködén keresztül Fehérke hallotta Malia hangját. Elfordította a fejét, és látta, hogy a boszorkány sír.
– Hallom – zokogott Malia. – Tisztábban hallom, mint valaha. És én is érzem.
Amiz és Cindy is érezte ezt. Hegyi forrásként tört fel a földről, és betöltötte őket. Amiz egy gyors mozdulattal leengedte Cindyt az ajkáról, és a nő a farkára irányította magát. Lábai elemi erővel kulcsolódtak a derekára, és a zenére egy ősi mozgásba kezdett előre-hátra mozgatva magában Amiz péniszét. Amiz megingott a lábán, majd átsétált vele a szobán, hogy nekitámaszthassa Cindy hátát az egyik falnak. A sötét gránithoz érve Cindy gerincén hideg futott végig. Amiz csípője ringani kezdett és ő lelkesen fogadta minden lökését.
Fehérke időközben pozíciót cserélt Dick-kel. Most a csúcson volt és őrült tempóban lovagolt rajta, vére lüktetett a zenétől. Hirtelen változás állt be a dallamban. Finomabb lett... tisztább. Fehérke körülnézett, és két fekete ruhás lényt látott, akiket ragyogás vett körül, a szobájában. Elképesztően szépek voltak. Magasak voltak, majdnem hét-nyolc láb, a bőrük fekete. Igazi fekete – nem csak egy nagyon sötét barna. Fekete, mint a hold nélküli, csillagtalan éjszaka. Ezüst tetoválások mintázták az arcukat, bonyolult fénypászmák vonaglottak puha, már-már nőies vonásaik körül. A tetoválások megcsillantak az őket körülvevő halványkék fényben. Fehérke úgy érezte, közelről ismeri őket, mintha már táncolt, evett és énekelt volna velük.
– Asriel, Askara – mondta, és valahogy tudta, hogy ez a nevük. – Gyertek hozzám...
Odamentek hozzá, és megérintették, mindegyikük a halántékára helyezte a tenyerét. Érezte, hogy valami áramlik belőlük – energia. Az emlékek szétválasztott töredékekként özönlöttek az elméjébe.

Asriellel és Askarával szárnyalt a felhőkön keresztül sasok formájában. Harcolt mellettük a csatatéren tüzet lehelő szarvas és agyaras vadállatok ellen. Közöttük feküdt, és mindketten lassan, órákon át dugták.
És abban a pillanatban már tudta, miért rángatta át őket erre a világra az Eufóriából.
Amikor Dick visszahozta ebbe a világba, ő Askarával és Asriellel dugott!
Az a dugás már túl volt minden fizikain, a lelkük egyesült és felfedezte egymást. Ezért húzta vissza magával őket.
Dick kemény farka még mindig benne volt, és tisztán érezte magában a vastagságát miközben Azriel és Askara energiái átjárták őt, és ez orgazmusra késztette. Amikor az élvezete elborította lehunyta a szemét és megpróbált emlékezni Euphoria-ra.
Eszébe jutottak a lélegzetelállító szépségű dombok és folyók, a felhőkben lebegő üvegvárosok és a páratlan szelíd lények ezrei, akik csak az élvezetnek éltek.
Amikor kinyitotta a szemét már nem volt a börtönben. Egy erdőben volt vékony, áttetsző törzsű fákkal amelyek lassan imbolyogtak a szélben. A zene már nem az volt amit csak hallott, hanem minden zenélt. A fák, az ég, a szél. Minden olyan szép volt, hogy szinte elsírta magát.
Azriel és Askara mosolyogtak.
– Köszönöm, Rehaia.
– Minek neveztél? – kérdezte Fehérke.
– Elfelejtetted? – nézett rá Azriel. – Ezt a nevet adtuk neked a velünk töltött évek alatt. 'Felszabadítót' jelent, mert akkor megmentettél minket, és most megint, mindkettőnket.
– Évekig... de azt mondták, hogy csak nyolc hónapja vagyok kómában.
– Az idő másként telik ebben a világban. Tényleg mindent elfelejtettél?
– Emlékszem töredékekre – amikor ezt mondta, eszébe jutott, hogy a levegőben szexelt Azriellel, miközben tornádó tombolt körülöttük. – De nem értem.
Most Askara beszélt zenei hangon.
– Előtted mindenki meghalt aki idejött a világodból, és ha sokkal tovább maradunk a te világodban mi is meghaltunk volna. Te mindkét világhoz tartozol, Rehaia. Nem tudjuk, hogyan lehetséges ez, de így van. Gyere, vacsora közben még megbeszéljük. –   Askara megfordult.
– Nem – mondta Fehérke. – Vissza kell mennem.
A sok értelmetlen dolog közepette Fehérke egy dolgot biztosan tudott: a világok közötti hidat hamarosan bezárják.
– Nem mehetsz vissza – mondta Azriel vágytól forró hangon. – Hogy lehetsz ott boldog, ha már itt is voltál? Ha egyszer érezted ezt...
Fehérke körülnézett a fákon, és egy suttogást hallott az elméjében (a fák hangja volt).
– Maradj velünk.
A vörös talaj a lába alatt is beszélt hozzá, csakúgy, mint a levegő, amit belélegzett. Itt otthon volt. Ez a gyönyörű, idilli gyönyör és szépség birodalma nem pedig a...
De aztán Fehérke kezdett a Fehér Királyságra gondolni. Ez a hely boldog és békés volt. Itt nem volt rá szükség. Apja börtönben, a Fehér Királyság pedig Felvilágosult Cyric uralma alatt volt, és az emberek szenvedtek. Ez a szenvedés csak még rosszabb lesz. Nem maradhatott.
– Vissza kell mennem – mondta Azrielnek, Askarának és az őt körülvevő földnek. – Apám földje egy zsarnok kezében van.
Askara csillogó szemekkel mosolygott.
– Természetesen, Rehaia. Te a Felszabadító vagy mindkét világban.
– Miért mondod ezt rólam? – követelte Fehérke.
– Talán valami oka van, hogy elfelejtetted – nézett rá szeretettel Askara. – Te vagy az, aki megtanított minket, hogy mindennek oka van. Amikor először jöttél ide, ez már nem az öröm világa volt. Tele volt fájdalommal. Te megszabadítottál minket a „Visszavágóktól”.
A „Visszavágók” szó visszahozta a fejébe azoknak a szarvas, agyaras állatoknak a képét. Annyi kérdése volt még, de érezte, hogy a Fehér Királyság felé vezető híd hamarosan bezárul. Megragadta Askara nyakát, és ajkait az övéhez tapasztotta. Aztán megcsókolta Azrielt, és a börtönre gondolt. Eufória csillogó földje kezdett elhalványulni körülötte. Az utolsó dolog amit hallott, mielőtt visszatért a börtönbe, Askara hangja volt:
– Mindig szívesen látunk.
Aztán visszatért a börtönbe, és Eufória elvesztése olyan volt, mint egy belső halál. Fehérke sírni kezdett, Dick pedig, aki még mindig a lány belsejében nyomult, megállt.
– Minden rendben? –   kérdezte.
Fehérke rájött, hogy mindaz, ami az Euphoria-ban történt, a másodperc töredékéig tartott csak a Fehér Királyságban.
– Igen – mondta, és leszállt Dickról.
Cindy és Amiz most a földön feküdtek, és a kielégülésük utáni boldogságban ölelkeztek, míg Malia tágra nyílt szemekkel bámulta azt a helyet, ahol Azriel és Askara állt.
– Láttam őket – mondta egy csodálatával.
– Visszaküldtem őket – mondta Fehérke –, és a nők, akiknek energiáiból táplálkoztak, fel fognak ébredni. Ez önmagában még nem szabadít meg Cyric-től, de ez a kezdet.
– Igen – helyeselt Cindy felállva. – Tűnjünk el innen, mielőtt az őrök jönnek, hogy megvizsgálják, mi volt ez a sikoltozás.
Fehérke bólintott, Malia pedig újraírta a láthatatlanság varázsát. Ahogy elhagyták a kastélyt, Fehérke visszagondolt arra, hogyan hívta őt Askara és Azriel.
Rehaia. Felszabadító.
Cyricre, a Megvilágosodottra gondolt, és abban a pillanatban már egyáltalán nem ijedt meg tőle. Hosszú harc lesz de tudta, hogy lesz ereje szembeszállni vele...

Vége