Rossz kislány volt a feleségem

Zoltán vagyok, alig túl a negyvenen, és immár 22 éve házas. Van két , akik már kirepültek a szülői fészekből. Én egyetemet végzett műszaki ember vagyok, alaptermészetem a nyugodtság, ami viszont nem jellemző a feleségemre, Ágira, ő inkább , robbanékony alkat. Ő informatikus, szintén egyetemet végzett. Egész házasságunkból a megismerkedésünk volt a legérdekesebb.
Egyik barátom hívott el egy buliba, ahol egyetemi évfolyamtársai voltak, vegyesen lányok és fiúk. Én rajta kívül senkit nem ismertem, így békés magányomban letelepedtem egy kanapéra, és kólát iszogatva – nem vagyok nagy szeszivó – néztem a viháncoló, táncoló társaságot. Különösen egy lány ragadta meg a figyelmemet. Magas, karcsú, váll alá érő barna hajú volt, égszínkék szemekkel. De először nem is emiatt figyeltem. Feltűnt, hogy mindegy melyik fiúval táncolt, hagyta magát, hogy a táncpartnere a teljes testét tapogassa, benyúljon a blúza alá, vagy éppen feljebb húzza a szoknyáját. Én, a nyugis férfi ezt nem igazán értettem. Egyszer elkapta a pillantásom, a szemembe nézett, majd elmosolyogta magát. Táncpartnere már a bugyis fenekét simogatta. Ezután kifejezetten kereste a tekintetem, én pedig álltam a pillantását. Amikor vége lett a számnak, kibontakozott, és odajött hozzám.
– Te miért vagy így besavanyodva? Nem szeretsz táncolni? De eljönnél velem egy táncra?
– Te ezt táncnak nevezed? Amikor semmi másból nem áll, minthogy lépkedtek, és az éppen aktuális partnered fogdossa a melled, a feneked, talán még a bugyidba is bebújik.
– És ha nekem így jó? És szeretem, akarom, hogy csinálják?
– Ne haragudj, de ez engem zavar. Hiába vagy csinos és szép, ez a normális embereket taszítja tőled.
– Leülhetek ide melléd? Érdekes egy pasi vagy, ilyennel még nem találkoztam.
– Lehet, hogy én nem érdekes, hanem normális pasi vagyok? Ezzel a stílussal, amit csinálsz, egy-két év múlva úgy leszel elkönyvelve, mint aki bármikor bármire kapható. És jó lesz ez neked? Már dolgozni fogsz, és a munkahelyeden is ilyen mindenki Macájának akarsz majd látszani?
– Tudod mit? Valahogy megfogtál. Olyan más vagy, mint a többiek. Elviszel innen?
– Elvihetlek. Hová?
– Hozzád, máshová, bárhová, csak innen el, és ha elbírod viselni mesélek magamról, abból sok mindent meg fogsz érteni.
– Elvihetlek magamhoz, de arra készülj, nem fekszem le veled, nem az én stílusom. De nagyon szívesen meghallgatlak majd. Gyere! Menjünk!