Postás örömök 3. rész

Timikével sikerült férfiúi igényeimet kielégítenem. Voltak persze önkéntes jelentkezők is amit igazán nem is értettem. Bizony évtizedek óta élek, dolgozom itt, de eddig nem volt senki aki felajánlkozna rejtetten is és pont az idősebb korosztályból. Finoman hárítottam, hogy egy vonzó nő, köszönöm és alkalom adtán visszatérünk rá.
A posta épületében a pakoló térből választottak le a cégeknek postafiókot. Pont a nem kézbesített leveleket, utalványokat pakoltam ki mikor az utcáról belépve a kemencés Tibi és a boltos Karesz hangját véltem felismerni.
– . ja és még csak 34 éves a vén pöcs férje meg már majdnem 60. Persze kofás Mici járt jól. Kikupálódott, megasszonyosodott.
– Igen, de ne feledd megy is eleget a hűtőkamrás kisteherével. Innen viszi a portékát a nyanyáktól és hozza vissza a zöldségesébe az árut.
– Jó persze, de van is mit aprítania a tejbe.
– Csak hát mit ér a pénz ha a vén alkoholistának már bevallása szerint nem áll a pöcse.
– Ne féltesd, te Micit van annak fasz aki jól megdöngesse.
– Nem hinném. Nincs annak arra ideje.
– Hogy ne lenne, hát a... – itt csukódott be az ajtó kívülről.
Hát Micike tényleg szemrevaló menyecske volt régen is. Azóta a feneke megnőtt, de a felső teste még mindig jó a baba arcával. Sajnos ők nem az én körzetem, a Sárié. Legyintettem, kisvárosi pletyka amit már a férfiak is visznek.
Röpke gondolat, ábránd a Timikével töltött este után a feledésbe is ment. A kibillentett gondolatom régi medrébe tért vissza addig míg Sári nem hívott fel.
– Józsikám úgy tervezz, hogy 3 nap múlva ha az ég a földdel össze is ér én egy hétig biztos nem vagyok, jön haza a kisunokám.
– Gratulálok! Fiú, lány?
– Anasztázia. Akkor ezt meg is beszéltük.
– Hát tényleg örülök a kis... kis lánynak, de nem tudom, hogy gondolod, két körzet egy segg...
– A főncsi szerzett helyettest, neked csak az ajánlottat és az utalványt kell hordanod helyettem és ha vigyázol az elektromos bringámra azt kölcsön adom. – elhadarta, tudtam, hogy mást nem tehetek, de kicsit húztam az agyát.
– Hát nem... nem szívesen, de rendbe kis boszorkány. Megbeszéltük.
– Cuki vagy. Jövök eggyel. Még beszélünk.