Munka, szex, szerelem 3. rész

A következő napokban  Ukrajnában voltam, az első szállítást egyeztettük, mintákat kellett vennem, hatóságokkal egyeztetni, a vagonok  rendezése, egyéb dolgok, három napomba telt.
A következő munkanapot Istvánnál kezdtem, beszámoltam neki, hogy minden el van intézve.
– Menj át a másik irodánkba, és a pénzügyi igazgatóval is egyeztess a pénzügyi dolgok miatt – mondta.
A megadott címen egy nagyobb irodaház volt, itt a legfelső emeletre mentem. A recepciós közölte, hogy a pénzügyi igazdató már vár, és egy nagy üvegajtóra mutatott. Beléptem az ajtón, egy nagy irodába értem, de nem láttam senkit. Az íróasztal mögött egy magas háttámlás szék volt, az ablak felé fordítva. Amikor beléptem, a szék megfordult, és legnagyobb meglepetésemre Aliz barátnője ült a székben, akit a pubban megkeféltem. Meg sem tudtam szólalni, a nő felém lépett, és kezet nyújtott.
– Szia Balázs, Kovács Anna vagyok, meg sem ismersz? – mondta.
– Szia – nyögtem ki.
– Ha nem tudsz megszólalni szólok a bátyámnak, hogy olyan valakit küldjön, aki beszélni is tud – mondta.
– Kicsit – illetve nagyon meglepődtem, hogy te vagy itt – nyögtem ki.
– Nekem is kell valahol dolgoznom   – mondta.
A pénzügyi részt egyeztettük, majd beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy hárman testvérek alapították a céget, és jelenleg is ők vezetik, István a gazdasági részt, ő a pénzügyi részt. Elmondta, hogy a szállítások megkezdése előtt az export és a szállítást intéző vezetővel is fel kell vennem a kapcsolatot, mert velük kell intéznem a szállításhoz szükséges iratokat, ezért átmentünk a szemben lévő irodába. Belépve az ablaknál nekem háttal, egy magas, vékony szőke hajú nő állt, elegáns kosztümben.
– Engedd meg, hogy bemutassam a húgomat. Ja, elfelejtettem, hogy te már testközelből ismered – mondta viccesen.
Erre a nő megfordult, és Aliz állt velem szemben. Meg sem tudtam szólalni, szótlanul álltam.
– Szólnunk kell Istvánnak, hogy Márk rossz asszisztenst választott magának, nálam sem tudott megszólalni – mondta. Aliz odalépett hozzám, és megcsókolt.
A pubban nem volt ilyen beszari mondta Annának.
– Nem vagyok beszari, csak eléggé furcsa a helyzet – mondtam.
Beszélgettünk, majd megbeszéltük, hogy a munkát és a magánéletet nem fogjuk összekeverni, a cégen belül csak a sikeres munkára koncentrálunk.