80-as évek 35. rész - Grisa és a medve

Akkor vigyem csak haza a vendégünket. Még szerencse hogy annyira mohó volt, ugyanis a bontatlanul ott árválkodik az asztalon, szóval vihetem. Igaz, elég faramuci lenne egy ilyen eset után közösen aludni. Oké, rongyoljunk, ahogy beérünk a műútra, hova is viszlek? Toponár. B+ az még csak nem is a város, igaz még éppen helyijáratú busz megy ki oda, szóval az első falu ami majd összeépült már a várossal. Azóta még jobban. Végigrallizok az éjszakai városon, mint Ferjáncz Attila. Mehetnék lassabban is, de akkor később érek vissza Jutihoz, márpedig nekem ma éjszakára valami csodálatos dolog van beígérve. Ilyenkor úgyis a kivezető utak mellett kukkolnak a yardok. Szóval amikor a főiskolához érek, akkor én is lejjebb veszek a száguldásból. Krisztina hüppög.

– Fel kellett volna vennem azt a ruhámat amiben kimentem hozzátok.
– Krisztina egyrészt arról elfeledkeztünk, másrészt úgy vélem még nem száradt meg.
– De így úgy nézek ki mint egy útszéli kurva.
– Dehogyis, különben is ebbe a kocsiba pont így illesz.
– Az mit jelent?
– Hogy amikor Juti ül benne akkor szintén egy dögös nő ül mellettem.
– Kedves vagy hogy még utána is bókolsz.
– Nem tehetek róla, én a női szépség nagy tisztelője vagyok. De ha még dögösebb akarsz lenni, akkor most ideadod a bugyidat.
– Mit akarsz vele csinálni?
– Először megszagolom, aztán nem is tudom.
– Te szereted a bugyikat szagolgatni?
– Amilyen finom illatod van, a tiedet igen.
Krisztina ettől a dicsérettől is olvadozik, tekergeti magát, aztán feltartja a bugyiját, hogy itt van. Jó-jó illendőségből beleszagolok, amúgy ez az egész csak arra ment ki hogy egy dugásért mire hajlandó. Ezek szerint sok mindenre. Na de most már itt a Toponár-tábla, jobb ötlet híján felakasztom a visszapillantóra. Persze Krisztina nyúl érte, nem! Az ott marad! És biztatásképpen benyúlok a szoknyája alá, megsimítom a punciját.
Aztán a Muskátlinál (más faluban mindig az a támpont hogy amikor beérsz a faluba, akkor a templomnál merre kell fordulni, itt valahogy úgy alakult hogy a Muskátli presszónál futnak össze az utak) Krisztina eligazít, megvan a háza is. Hogy eljátsszam neki az úriembert, ráfordulok a kapura, kiszállok, kinyitom neki a kocsiajtót, ő pedig elnézést kér hogy hadd ne pusziljon meg, mert mit mondanak róla a szomszédok, és igencsak iparkodik befelé.