Karrier 1. rész

Egy Dunántúli kis faluban láttam meg a napvilágot. A szüleim voltak a falu értelmiségei. Az apám a tanácselnök, az anyám a tanító. Összejártunk a másik két értelmiségi házaspárral, a jegyzőékkel és a dokiékkal. Hetente-kéthetente volt kártyaparti hol nálunk, hol valamelyik másik házaspárnál. Ilyenkor mi, gyerekek kergetőztünk, rohangásztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk. Nyugodt volt az élet, építettük a szocializmust, senki nem rohant sehova. Igaz – most már ennyi idős fejjel tudom – hogy hiánygazdaság volt, de ebből én gyerekfejjel nem érzékeltem semmit. Úgy éreztem, hogy mindenünk megvolt. Mindig volt otthon friss tojás, frissen fejt tehéntej, tavasztól őszig friss zöldség, gyümölcs. Télen lekvár, füstölt kolbász, sonka szalonna. Amíg élt a dédnagyanyám, szombatonként volt kenyérsütés. Egy nagy fateknőben már pénteken elkezdte dagasztani a kenyértésztát a kovásszal, a nagyapám megrakta a kemencét, és begyújtotta, majd egész éjjel, – míg ruhával letakargatva a teknőben kelt a kenyér – fűtötte. Szombaton aztán kisült a három, kocsikerék méretű kenyér. Egyik a miénk lett, a másik a papáéké, a harmadik a dédiéké. Ezek a kenyerek egész héten kitartottak, és még a következő pénteken is finomak voltak. Ami megmaradt a régiből a friss sütésre, az ment a papáékhoz a tyúkoknak, disznóknak. Mi nem tartottunk állatokat, az apám szerint nem lett volna méltó a társadalmi rangunknak. Amikor a dédi meghalt, az apám reggelente a szolgálati Moszkviccsal átment a szomszéd faluba a pékhez. Az ő kenyere is finom volt frissen, de másnap már annyira sem volt jó, mint a dédi egy hetese.

Azt gondoltam, hogy a falu megbecsülését – és az anyagi gondok nélküli életet – a tanítónő anyámnak köszönhetjük, hogy miatta hordta a falu népe a háztájiból a finomságokat. Éppen ezért már egészen kislány koromtól kezdve én is tanítónő akartam lenni. Ma már tudom, hogy az apám tanácselnöki tisztsége – és a Pártban betöltött szerepe – is keményen hozzájárult, hogy nekem mindig jutott banán és narancs a karácsonyfa alá.

Az iskolában az anyám nem hogy kivételezett volna velem, hanem sokkal szigorúbb volt, mint a többiekkel szemben. Ennek ellenére kitűnővel végeztem el az általánost, és a tőlünk 30 km-re levő kisvárosban folytattam tanulmányaimat, gimnazistaként.