Nőgyógyászati probléma

Harminchét éves voltam, amikor az egész elkezdődött, de kezdjük a múlttal. Anyámék fiatal házasként – még szerény körülmények között – vállalták a bátyámat. Anya azt mondta, hogy második gyerek csak akkor lesz, amikor mindkettőnek mindent megadhatnak, így bátyám után tíz évvel születtem. Apánk kaparta a pénzt a családi kasszába, Anya nevelt bennünket. Jó testvérek voltunk Zolival – a bátyámmal, – de sokat terrorizált, főleg amikor a nőügyeiben kellett falazni. Volt, hogy az én szobámban szexelt a csajokkal, míg én tanultam, miközben az asztal alatt vertem a farkam. A szexuális felvilágosítás nagy többségét így szereztem be.
Zoli bátyám külkereskedelmi egyetemet végzett. Én a sok háttérszexet megélve eldöntöttem, hogy nőgyógyász akarok lenni. Felvettek az orvosira. A bátyám első házassága fél év után felbomlott, és egy nála nyolc évvel fiatalabb nőt vett el másodjára. Jutka a helyi gimiben volt történelem-magyar szakos tanár, nagyon kedvelt engem, sok időt töltöttem velük.
Én a helyi kórházban lettem rezidens gyakornok a nőgyógyászaton, ahol megismertem Mártit, a fiatal műtősnőt. Három évvel volt fiatalabb nálam. Törtető, ügyes, kaparó, a mások hátán nyugodt szívvel felfelé kapaszkodó teremtés volt. Ezt szerettem meg benne. Házasságkötésünk után nem telt el egy év, és fiunk született. Zoli és Jutka lettek a keresztszülők, mert nekik nem sikerült még a saját gyerek. Judit a kórházba járt a főorvos asszonyhoz, ő próbálta megoldani a dupla problémát, mert mindkettőjüknél voltak gondok. Kezdték feladni, fiúnkat, – a keresztfiúkat, – főleg Jutka, a sajátjaként szerette. A fiam a katonai szakközépiskolát kezdte, amikor Zoli idegesen jött át hozzánk.

– Sziasztok!
– Szia, na, mi zu? – Kérdeztem pacsi közben.
– Baj van! Jutka már jó ideje küzd nőgyógyászati gondokkal.
– Igen, még mikor Kriszti – a főorvosasszony – itthon volt, megemlítette, de dolgozott rajta, és mondta, hogy kezditek feladni.
– Igen ez igaz, de most erős fizikai fájdalmai vannak és összevissza ! – Mondta felváltva nézve ránk, hiszen mindketten az egészségügyben dolgoztunk.
– Az nem jó! Ki kéne vizsgáltatnotok!
– Igen, ezt mondta a főorvos asszony is, de ő Finnországból, – ahova öt hónapja ment ki, igaz ezt tudjátok, – nem tud segíteni. Ő mondta, hogy te jó nődoki vagy, és valószínű, hogy te leszel az osztályvezető. Az öreg Csaba dokit nem ajánlja, hiszen már elég koros, a Karcsi meg tapasztalatlan. A másik 3 doki meg a magánszférában is dolgozik, csak zsebpénzért járnak be, mert kötelező nekik. Ők pihenni járnak be.
– Ez igaz. – Válaszoltam, és már kezdtek felettem a viharfelhők gyülekezni, mert tudtam, hogy mit akar kihozni ebből.
– Szeretnélek megkérni, hogy vizsgáld meg! – Míg beszélt, addig én az asztalon doboltam.
– Tudod Zoli,... ez kicsit ciki lenne, szerintem mindkettőnknek Jutkával.
– Gábor! Mint páciens fog a kórházba menni, a rendelőbe! – Csattant fel Márti, a feleségem.
– De... – Kezdtem volna kifogást keresni.
– Nincs de, szeretném, ha holnap megvizsgálnád! – Kérlelt a bátyám.
– Rendben, várj egy kicsit! – Bementem a tárcámért.
– Itt egy beutaló vérvételre, és vigyen vizeletet. Mindjárt odaszólok, és soron kívül behívják.
– Ha a portán lesztek, Jutka meg. Bent leszek, mert az első műtétem tízkor lesz. Kimegyek értetek, úgy nem durrognak a vén banyák, hogy soron kívül bepofátlankodik valaki. Így meg tudom sürgetni a laboreredményt is. – Tette hozzá Márti.
– Köszi! – Pusziltam meg a feleségemet.
– Ha meg van az eredmény, utána megvizsgálom. – Egyeztem bele.

Másnap késő este jöttek be Zoliék. Márti sajnos éppen a műtőben volt, így csak hármasban beszéltünk Zolival és Jutkával.

– Nincs jó hírem, de nem katasztrofális. Jutka, első diagnózisként neked kismedencei gyulladásos betegséged (PID) van, az okozhatja a hosszan tartó fájdalmat és rosszullétet. Több lehetőség is van az eredményes kezelésre.
– Az antibiotikumok. A PID kezelésének elsődleges módja az antibiotikumok alkalmazása. Gyakran kombinált antibiotikum- írunk elő, hogy biztosan minden lehetséges kórokozót elpusztítsunk. Az antibiotikumokat szájon át, – ha nem használ, intravénásan – adjuk, a fertőzés súlyosságától függően.
– Ha nem járunk sikerrel, akkor kórházi kezelés. Ezt súlyos esetekben írjuk elő, amikor a beteg állapota nem javul elég gyorsan, vagy komplikációk lépnek fel. Ilyenkor szükség lehet a kórházi kezelésre. Ekkor az intravénás antibiotikumokat részesítjük előnyben. Ez azért is kellhet, hogy a fájdalomcsillapítás és a pihenés biztosítva legyen. Javasolt a sok pihenés, és szükség esetén fájdalomcsillapítók szedése, a tünetek enyhítésére. Reméljük, ez megoldja a problémát.
– Ha nem, akkor a sebészeti beavatkozás is előfordulhat. Ez nagyon ritka. Ha tályogok alakulnak ki, vagy ha az antibiotikumos kezelés nem hatásos, műtéti beavatkozásra lehet szükség, a fertőzött szövetek eltávolítása érdekében.  Ez már biztosan megoldja a problémát. Ezután jön az utógondozás. A kezelést követően rendszeres orvosi ellenőrzések szükségesek, hogy meggyőződjünk arról, hogy a fertőzés teljesen megszűnt, és hogy ne alakuljanak ki szövődmények, például hegesedés, ami meddőséghez vezethet. – Szinte egy szuszra hadartam el lexikálisan.  
Tudtam, hogy ez trauma számukra, de nekem is nehéz lesz ezt végigcsinálni. Zoli a bátyám, Judit a sógornőm, és még majd Zolit is meg kell vizsgáltatnom, és négyszemközt elbeszélgetni vele, hogy esetlegesen ő hozta-e haza a betegséget, valamint megkérni, hogy egy ideig tartózkodjon a szexuális kapcsolatteremtéstől.

– Jutka! Sajnálom, de meg kéne, hogy vizsgáljalak. A paraván mögött vetkőzz le, ott van egy köntös, papucs, azt vedd fel. – Jutka a hallottaktól lefehéredve bólintott. Zoli felállt.
– Kint megvárlak! – Puszilta meg a feleségét.
– Maradj, maradhatsz! – Mondtam, de már csak a hátának.
Megmostam a kezem, fertőtlenítettem. A nővér bejött előkészülni a vizsgálathoz, de nem beszéltünk, mert tudta, hogy ki a páciens. Jutka köntösben jött ki a paraván mögül. Nem szégyenlősködött, már közös nyaralásokkor, – bár a kapcsolatuk elején – Görögben láttam őt nudizni. Ők éves szinten jártak Görögországba. Jutka görögimádó, tervezi, hogy ledoktorál és a témája az Ógörög történelem lesz. Szóval, szinte lebegve jött, lábujjhegyen, bár kicsit nehézkesen mászott fel a vizsgálószékbe. Bizony, én jobban feszélyezve éreztem magam, mint ő. Furcsálltam is a zavaromat, hiszen egész évre vetítve, a szabadnapokat is számolva, napi tizenöt-húsz női nemi szervet látok, vizsgálok a a hetven plusszosokig. Most mégis más volt. Eszembe jutott, hogy az egyetemen a prof mindig mondta.

– Fiúk, a punci az punci! Mind ugyanolyan, kisebb-nagyobb csomagolási különbségekkel!
Jutkáé teljesen szőrtelen, húsos, vastag domborzatú volt, pedig testalkatából ítélve én inkább egy csontosat képzeltem el. Sok nőnek, – főleg a fiatal nemzedék bélieknek – a textil takarásában is volt tetoválás. Egy pillangó, ördög, esetleg madárka, virág, vagy éppen valami absztrakt minta. Jutkának egy görög szöveg: ”Ἡ Πύλη τῆς Ἡδονῆς" volt rávarrva, amely boltívben helyezkedett el a vagina felett. Nem mertem rákérdezni, hogy mit jelent. Rutinból nyúltam hozzá, előbb kívülről tapogatva, az arcát nézve, de az oldalt leboruló mellek is a látómezőmben voltak. A kritikus pont nyomására az arcán a fájdalom jelei látszottak. Tűrte jajgatás és sziszegés nélkül. Jött az eldobható kacsa. A közepest vettem elő és szakítottam ki a csomagolást. A kicsi az kicsi, a nagy meg drasztikus lenne egy „szinte fölösleges, de inkább ejtsük meg” vizsgálathoz. Szabad szemmel semmi elváltozást nem észleltem, majd a kacsa a kukában landolt. Először egy ujjal, majd kettővel nyúltam be. Egy pillanatra megrezdült a teste, de ezt maximum én vettem észre. Ekkor a nővér telefonja felzizegett, és izgatott lett tőle.

– Bocsi doki, sürgős, itt kell, hogy hagyjalak! – Mondta, amint zsebre tette a telefonját.
– Menj! – Volt a rövid válasz, hiszen nem vele voltam elfoglalva.
Nem tudom, hogy mi ütött belém, de a kelleténél sokkal tovább vizsgáltam, néztem az előttem széttárulókozó testrészt. Párszor ki-be toltam az ujjaimat, aminek a vizsgálathoz semmi köze nem volt. A külső részt is széthúztam. Fent, a csücsökben, már látható volt a csiklója. Nagyujjal érintettem meg. Ismét rándult picit a teste, és a gumikesztyűn keresztül is éreztem, hogy nedvesebb lett odabent. Míg vettem le a kesztyűt, megkérdeztem.

– Jutka! A vérkép nem utal rá, de mammográfián mikor voltál?
– Majdnem három éve. – Még a lábszártartón széttett lábakkal, fénylő, szétnyílt hüvellyel válaszolt. – De a főorvos asszony minden vizitkor átnézte. – Fejezte be.
– Ja, csak annak minimum öt hónapja, amióta kiment.
– Hat, mert előtte egy hónappal voltam. Átnéznéd?
Kigurultam a lábai közül és felálltam.

– Persze, gyere, fordulj erre a vizsgálón ülve! Húzd ki magad!
Más nőre rá se nézek, csak teszem a rutin dolgot. Jutkáét viszont alaposan megnéztem. Hasonló, talán kicsit nagyobb volt, mint Mártié a feleségemé. Oldalt hajoltak, nagyobb teret hagyva a kettő között, nem párhuzamosan egymáshoz, hanem V formában. Harminckilenc éves nő. Nem szoptatott, és karban tartja a testét –  Mondtam magamban. Az első érintéskor döbbentem rá, hogy a sógornőmet vizsgálom, mondhatni . Kicsit megtorpantam. Az arcára néztem, az ajkait beharapva mosolygott. Keményebbek, tartóbbak a szövetek, mint Mártinál. Gyengéden tapogattam. Más nőkét nem néztem, de Jutkáét igen, néha felnézve az arcára. Szemei becsukva. Kellemes tapintású volt, és a lényeg, hogy csomómentes. A bimbóit is az ujjaim közé vettem, gyengéden megszorítottam, mozgattam, morzsolgattam. Az ajkait teljesen beharapta, az orrán erőteljesebben fújta ki a levegőt. Ennyi a vizsgálathoz pont elég lett volna, de valami kényszer arra serkentett, hogy ne hagyjam abba. Nem volt etikus, de nem tudtam magamon uralkodni. Éreztem, hogy kezd vérbős lenni a péniszem. Talán az utolsó pillanatokban vetettem véget a dolognak, amikor már majdnem fogdosásba mentem át, amit eddig a feleségemen kívül - és az előtte lévő csajokkal - már a magam örömére tettem.

– Öltözz, drága sógornőm. Előzetesben annyit, hogy nincs nagyobb baj. Behívom Zolit.
Kettőjüknek elmondtam, hogy mi a tényállás, diagnózis. Megerősítettem, hogy hosszadalmas lesz a kezelés, sokat találkozunk. Ezt már Jutkának mondtam, aki visszabókot.

– Eddig ilyen kellemeset nem csalódtam a nőgyógyászati vizsgálatban, a gondok ellenére sem.
– Próbálkoztam figyelni rád.
– Azért hálapénzre ne számíts! – Próbálta valamelyest elbillenteni Zoli a verbális nyalást Jutka és köztem. Jót nevettünk.
Mártival egy kocsival mentünk haza. Neki is elmondtam a diagnózist, persze a vizsgálatot nem részleteztem. Éjjel, szeretkezés közben, elég sokszor bevillant Jutka, és a vizsgálat. Kellemesebb a melleinek az érintése. Márti ment el előbb, én gyengéden kivettem belőle, magamnak huzigáltam, Márti melleit fogdosva, de Jutkáéra gondolva. Kicsit szégyelltem is magam ez miatt.

– Szívem! Holnap lesz egy beszélgetésem Zolival, mert ő is kénytelen lesz gyógyszert szedni. Elég szarul érzem magam emiatt.
– Elhiszem drágám, de ezt neked kell megtenni, ne is akard rám tukmálni! – Simogatta meg az arcomat Márti. Én a melleit néztem. Ezek is szépek.
– Honnan tudtad?
– Ismerlek már egy ideje.

Másnap reggel felhívtam Zolit, hogy ha tud, szaladjon be délben. Előtte meg, bár nem volt előre ütemezett szülésem. Tudott jönni.

– Na, szia! – Köszöntem kezet nyújtva.
– Szia! Ugye nincs baj?
– Jutkánál, ahogy vesszük, de most rólad van szó. Szóval, neked is antibiotikumot kell szedned, és a háziorvosodtól kell kérni egy vérvételi beutalót.
– Miért? Baj van?
– Nincs, de ez a protokoll. Volt nemi aktusotok, és nálad sincs kizárva a fertőzés.
– Ja, jól van, oksa! – Mondta megkönnyebbülve.
– Azt csak megkérdezem, – bár nem hinném, – ha Jutkán kívül is lett volna nemi viszonyod, az őrá is vonatkozna.
Míg mondtam, Zoli egyre zavartabb lett.

– Ugye nem volt?
Zoli nem nézett a szemembe, amiből tudtam, hogy nem fog igazat mondani.

– Zoli?
– Nem, nem. – Hebegte, de ebből már kiérződött, hogy hazudik.
Megvetést éreztem a bátyam iránt. Van egy nyolc évvel fiatalabb, nagyon csinos felesége, és ő félrebaszik? Mikor három éve én is félreléptem az egyik szülésznővel, hányni tudtam volna magamtól, és három alkalom után rövidre is zártam. Ezt éreztem a bátyám iránt is. Gyorsan kinyomtattam két receptet.

– Egyik a tiéd, a másik – ha mégis lett volna valaki – az övé. Felezzétek majd meg! – Adtam át és elköszöntünk. Most az egyszer mindketten örültünk a távozásnak.
Este elmondtam Mártinak, mivel ez a része nem orvosi titok. Na, ő is meglepett.

– A lónak is négy lába van, mégis megbotlik! – Mondta közömbösen és ment a fürdőszoba felé. Komolyan elgondolkodtam.

Jutkával kétnaponta beszéltünk. Valamelyest szűntek a fájdalmai, és az újbóli laboreredmény is biztató volt. Zoli egy hétre külföldre ment, és Mártit kérte meg, hogy ez alatt törődjön már többet Jutkával. Márti ötlete volt, hogy esténként jöjjön át Jutka, hogy ne legyen egyedül. Ez mind a bátyámnak, mind Jutkának tetszett. Jókat beszélgettünk esténként, három napon keresztül, de a negyedik este Mártit berendelték ügyeletbe, mert a kolléganője gyereke belázasodott. Jutkával indult a beszélgetés most, hogy csak ketten voltunk. Az eddigi női csacsogásba be tudtam kapcsolódni, de akkor, – női téma híján – felhoztam a betegségét. Megkérdeztem, hogy javul?

– Köszi, én jól.
– Hogy bírod a szexmentességet?
– Én nagyon jól. A betegség előtt is, az utóbbi pár hónapban hanyagolt a kedvesem. Tudom, hogy a majdnem harminc éves asszisztense a szeretője. Nem beszélünk róla vele, pedig tudja, hogy tudom. – Mondta minden gátlásosság nélkül.
– De mégis, hogyan... miért?
– Az én hibám. Már nem tudom neki biztosítani a perverz vágyait pózokban, helyszínekben, időpontokban.
– Mondjuk, amikor én tíz éves voltam, ő már húsz volt, és az én szobámban, az én ágyamban szexelt, úgy, hogy én bent tanultam két méterre tőlük.
– Tudom, mondta, mesélte, hogy ez neki mennyire izgató volt, és engem is be akart vinni többesbe, vagy swingerbe. Ez nekem viszont nem megy. Én már inkább arra a lágyságra vágynék, amilyen gyengéd te vagy.
– Te ezt honnan tudod?
– Párszor már megvizsgáltál, és Márti is mondta, hogy igen, a szexben is türelmes, figyelmes, gyengéd vagy.
– Szépen vagyunk! – Mondtam lezsibbadva, hogy feleségem kibeszél. Engem zavart, így tereltem a témát.
– Mi van rád tetoválva?
– Elöl? – Húzta le kis alvónadrágját, és fel melléig a toppot.
– Aha, de... – Néztem félre.
– Mi van? Láttál már elég puncit, az enyémet is néhányszor! – Mutatta a görög betűkön húzva az ujját.
– I pyli tis idonid. – mondta perfekt görögséggel. Tudtam, hogy ebből akar doktorálni.
– Magyarul „A gyönyör kapuja”.
– Hát tuti az lehet. Hogy jött az ötlet? Ki csinálta?
– Még Zoli előtt egy tetováló srác volt a barátom. Ezt tőle kértem. – Simította meg, de olyan erotikusan, hogy a pulzusom az egekbe röppent.
– Több jelentése, értelme is van. A legfontosabb a Görög mitológia. Az ókori görög mitológiában a gyönyör kapuja a Hédoné (Ἡδονή) istennő nevéhez kapcsolható, aki az élvezet és gyönyör istennője. A hedonizmus filozófiai irányzatként is ismert, amely szerint az élvezet a legfőbb jó.
– Ez nagyon helytálló! – Mondtam, de nem az arcát nézve, hiába volt az is szép. A vaginája varázsolt el, hiába láttam már több százat, ezret.
– A másik, a gimiben verselemzésre kiválasztott versben.
„És látom én, hogy ott ül a sötétben,
bársony-székében az éj istene,
mint egy színházban, páholyból tekint le
s nevetve néz a mélyen alvók közé.
Bársony-székében gyönyörű testével
ott ül az isten, s hallgat hallgatag,
nem is hallgat, csupáncsak hallgatózik.
A gyönyör kapuját tárják ki ekkor,
s a pillanat a végtelenség vize. ”
Olyan szépen szavalta, hogy ránéztem, tényleg Jutka-e az, aki mondja. A szemünk találkozott. Az övé csillogott, ahogy valószínűleg az enyém is. – Zavarba jött, hirtelen visszatakarta testét.

– Szép, nagyon szép! – Dadogtam, (de nem a versre értettem) mire Jutka még zavartabbá vált, és felállt.
Megszédült a hirtelenségtől, meg a beteg testétől. Intő jel! Újabb vérkép kell, főleg az után, hogy a kezét a hasához szorította, arca megfeszült.
A másnapi vérkép romlást mutatott. Ismételt vizsgálatok következtek. Az orvosi team úgy határozott, hogy drasztikus, intravénás kezelés kell. Protekciómmal egy egyágyas szobába került. Főleg Márti látogatta, és előfordult, hogy bent maradt vele éjszakára is, egy, a gyerekosztályról hozott szülői tábori ágyon alva, a kezét fogva.
Zolin nem nagyon láttam az aggódást. Bejárt néha fél, egy órákra. Eldöntöttem, hogy beszélni fogok vele, mert nem lehet ennyire érzéketlenül hideg a felesége iránt. Este át akartam menni, de telefonált a kényszerdoki – úgy hívtuk, aki a magánkórházakban dolgozott, és csak a praxisa megtartása miatt, a kötelező óraszámban dolgozott a közszférában.

– Szia, Gábor! Tudom, hogy holnap 24 órásod lesz, de be kell jönnöd, mert az egyik veszélyeztetett kismamánál komplikációk léptek fel. Nekem lépnem kell. Itt nyugi van, szülés nincs a kilátásban, csak Karcsinak, de ő meghagyta az osztályos nővérnek, hogy szóljon, ha elindulna. Addig ott a szülésznő.
– Oké. Az osztályos nővérke tud mindent?
– Ja, igen.
– Akkor menj, indulok én is. Szia!
– Kösz, szia!
Márti nem örült, de nem is volt letörve.

– Legalább alszom. – Puszilt szájon. – Ne felejts el átnézni Jutkához!
– Persze! – És már egy gyengéd, de hosszú csók után rohantam is.
Beérve tényleg nyugi volt, így szóltam, hogy lenézek a sógornőmhöz. Az az osztály is nyugis volt. Jutka kajált már, a kis toppjában nyomkodta a telefonját. Megörült nekem. Beszélgettünk, majd elköszöntem.
Másnap is nyugi volt. Két szülés és a szokásos vizsgálatok. Négy után együtt mentünk Mártival Jutkához. Mártiék beszélgettek, nevettek, én az osztályvezető kollégával beszéltem, aztán visszamentem Jutkáékhoz.

– Jó hírem van, rohamos a javulás! Két-három nap, és mehetsz haza. Utána még egy gyógyszeres löket, és szinte meg is gyógyultál!
A csajok örömmel ölelték át egymást. Nekem kezdődött az esti osztálybejárásom, az éjszaka előtt. Magamban konstatáltam, hogy nyugi van, jó éjszakának nézünk elébe. Gyorsan lezuhanyoztam, és egy fehér nadrágban és trikóban dőltem le az ágyra, hogy szundizzak, amikor kopogtak. Ránéztem a telefonomra, nincs hívás, tehát nem a nővér. Magamra kaptam az inget, majd kinyitottam az ajtót. Jutka állt ott a peignoir, alig valamit takaró selyem köntösében.

– Gondoltam, most én látogatlak meg! – Mondta mosolyogva, és már jött is be. Igazából nem örültem neki, mert pihenni akartam.
– Nem megy a klímád? – Kérdezte.
– Tudod, első a beteg, utána a nővér, majd a doki. Egy hete elment a gáz belőle, és a karbantartók még nem értek ide. – Mondtam, és reflexből, megszokásból zártam az ajtót.
– Huh, hogy bírod? – Kérdezte, és már vette is le a kis köntösét, és a székre dobta.
– Sok zuhany, meg trikó. – Vettem le a fehér orvosi ingem.
– Nem csak a korod miatt nézel ki ilyen jól! Márti mondta, hogy ha teheted, heti két-háromszor is a pincétekben kondizol. – Közelebb lépett, és a tenyerével végig simogatta a mellkasomat.
Ez már érzésem szerint többre sikeredett, mint egy dicsérő kedves gesztus. Főleg, hogy nem hagyta abba. Eléggé fáradt voltam ahhoz, hogy ne ellenkezzek, amire még rá is kontrázott Jutka.

– Mondta Márti, hogy kicseszett veletek az a magán doki. Pont dugni akartatok.
– Aha, igen, de ez az élet. – Próbáltam terelni és ellépni, de erőm kevés volt, mivel kellemes érzés volt a mellkasom simogatása.
– Tudod, Zoli a betegség előtt már igen csak elhanyagolt testileg, bár megértem, hogy a fiatal szeretője kizsigerelte. Nekem meg csak a „segíts magadon” maradt. – A másik kezével a trikója alá nyúlva simította meg kacéran a mellét.
– Most meg már végleg csak magamnak tudok örömet okozni. Azt bírom még elérni, ahogy te érsz hozzám. Mártit kérdeztem, hogy mi a titkod, de ő csak nevetve mondta, hogy kérjelek meg, hogy tanítsál.
Ezek a nyíltan felkérő mondatok megzavartak. A sógornőmet biztatja a feleségem, hogy tanítsam intim dolgokra? Tudtam, hogy Mártit nem zavarja, – mint sok nőgyógyász feleséget, – hogy átvitt értelemben napi szinten fogdosok nőket.

– Mégis, hogy gondolod? – Kérdeztem vissza őszintén.
– Egyszerűen. Csak csináld, én meg figyelek, tanulok.
– De a sógornőm vagy, és ez nem lenne etikus Zol...
Ekkor ért össze az ajkunk. Már nyomta is a számba a nyelvét. A vadságból, – mint egy gombnyomásra – lágyult le a nyelve játéka. Az eddigi hűséges, becsületes énem végleg csatát vesztett, a kielégületlenségem hatására erőre kapó vágyammal szemben. Ebben erősített az a déjà vu érzésem, hogy Mártival csókolózom. A fejmozgás, a nyelvficánkolás, a fültövektől, a nyakától az orromba áramló kesernyés Jutka parfümillatából kiérződött Márti édeskés vanília illata. Tudtam, hogy ezek mind az érzékszerveim nyugtató csalfaságai, hogy minden gátlástól mentesen tudjam viszonozni, amit kapok. Átöleltem, magamhoz húztam a testét. A hátán felgyűrve a toppját, már a bőrét éreztem simogatás közben. Rájöttem, hogy én még csak elölről láttam eddig. Már zsibbadtam, zsibbadt a szánk, amikor hangos cuppanással szétváltak ajkaink. A derekánál fogva emeltem meg. Kb. hatvanöt kiló lehetett, könnyebb Mártinál, de a feleségem magasabb is. A pihenőágyra vittem, amin minden reggel cserélik a lepedőt. Ráültettem, és hathatós segítségével levetkőztettem. Teljesen más volt most, az éjjeli lámpánál látni, mint a vizsgálóasztalon. Most nem egy tárgyat láttam, hanem egy izgató, szexi testet. A nyakát pusziltam. Ismét megéreztem a csalóka édes illatot, ami még inkább bátorított. Csukott szemmel pusziltam, nyaltam a nyakát, dekoltázsát, majd a melleit. A nadrágom már szűk volt elölről, de tudtam, hogy annak bent kell maradni. Jutka felhúzta a trikóm, majd levette rólam, és hanyatt dőlt.

– Simogass lent is! – Kérte elhaló hangon, majd ismét csókolóztunk.
Már a melleit fogta, én a puncija külsejét simogattam, majd óvatosan megkerestem a csiklóját. Ő az orvosi nadrágomban turkált, megfogta a farkamat. Egyre intenzívebben izgattuk egymást, egyre jobban belemelegedtünk. Jutka nem bírta tovább, felugrott, lerántotta a nadrágommal együtt a kisgatyámat is, és szopni kezdett. Jobban csinálta, mint a feleségem Márti. Én folytattam a mellei és csiklója izgatását. Éreztem, ahogy lelassulnak a mozdulatai és megfeszül a teste. Ajkaival szorította a farkamat, és tudtam, hogy élvez. Remegett a golyóimat markoló keze. Az orrán át kapkodta a levegőt, intenzíven fújtatott, majd újult elánnal szopott, már kielégülve. Nálam is egyre közeledett a vég. Próbáltam jelezni neki, de annál inkább dolgozott. Eljött a csoda, a kilövés. Márti alig-alig engedi a szájába, Jutka meg az utolsó cseppeket is lenyalta, tisztára takarította farkam. Egymást átkarolva aludtunk el.
Éjfél körül rezgett a telefon. Csendben kimentem. Az egyik nénike hisztizett, és őt kellett megnyugtatnom, hogy a másnapi műtétje már rutin műtétnek számít. Fél órámba került. A szobába visszatérve Jutka már hason feküdt. Dereka tövében egy tetoválás volt, egy szál vörös rózsa melyről egy vércsepp vált le. Hosszasan csodáltam.