Másodvirágzás 3. rész

– Persze, hogy akarok. Veled bármit, bármikor.
– Azért ne légy ennyire biztos bennem!
– De én a halálba is mennék veled. Már megértem a gyönyört, már sínen a lányom élete, anya meg erős asszony.
– Drága vagy Csillagom, de azért nem vagyok még olyan öreg.
– Nem is! – Vágtam rá azonnal. – Milyen szintre?
– Orál.
– Szopatás?
– Vulgárisan igen.
– Hajrá! – Térdeltem elé.
– Hé, mit csinálsz?
– Tudod, amióta megmutattad nekem a csodát, én is olvasgattam. Előbb puszi, nyalás, majd szájba véve szopás és szájbabaszás. Ennyi. – Hangosan felnevetett, amint elhadartam.
– Ennyi. Valóban ennyi, de mégsem. Te nem egy ribanc vagy, egy kurva, egy semmi nő, aki ezt csinálná. – Felhúzott.
Kérdőn néztem rá, de ő előbb megcsókolt. Az izgalomtól száraz volt a szám. Lassan kezdett vetkőztetni.

– Tudod, ennek is meg kell adni a módját! Játékosan, már izgalmi állapotban csinálni. Amit tömören, lexikálisan elmondtál, az igaz, és jó is tud lenni, de... de bele kell élni magad!
– Oké kezdjük! – Nyúltam a keményedésnek indult farkához. – Felszopom.
– Persze, majd ha már többször csináltad. Elképzelésed van, azt látom. Az egész lényege az, hogy nem használhatod a fogadat, és azt a technikát alkalmazd, mint amikor a vurstliban kapott csavart nyalókát nyaltuk, vettük a szánkba. A felgyülemlett nyálat szívd le róla, nyaljad mindenhol!
– De nagyon tudod! Nyaltál már te is?
– Te tényleg nagyon hülye vagy! – Mondta nevetve. Igen, nyalókát nyaltam már, de más férfiét nem. Nincs bajom velük, de jobb a karnyújtásnyi távolság. Tudod, engem szopott a feleségem, – meg az a pár alkalmi barátnőm is – a hosszú évek alatt.
Rá akartam hajolni a faszra, de leállított. Az ágyon a hátamra fektetett, és fölém hajolva csókolt, a mellemet szopikázta. Rájöttem, hogy izgat. Kellemes volt, majd a hátára feküdt. Ösztönből és az olvasottakból tudtam, hogy eljött az én időm. Kicsit megzavart, hogy elkezdett közben ujjazni. Tudtam, hogy nekem most elsődleges a szopizás. Puszilgattam, majd a golyók aljától a farka végéig cicásan nyalogattam. Jó nyálas volt már, így a nagyra nyitott számba eresztettem.

– Zárd össze az ajkaidat! – Jött az utasítás.
Nagyon koncentráltam, hogy a fogaim ne érjenek hozzá. Úgy csináltam, ahogy az elején mondta. Sebesen járt a nyelvem.

– A fejeddel bólogass rajta, a szád úgy csúszkáljon, mint a puncid szokott!
Megértettem, és csináltam. Igazából – lehet, hogy csak azért, mert volt az első, de később, sokadjára sem – nem éreztem semmilyen testi izgalmat e ténykedésem közben. Volt egy pikantériája, hogy gyerekkoromban a mama mindig azt mondogatta: „Látod kisunokám, az unokabátyád is, ha a fütyülőjét megfogja, – mert ő úgy , – mindig alaposan megmossa a kezét. Neked is azt kell tenned, mert ha , megtörlöd a csúnyád egy papírral, és utána szappannal alaposan meg kell mosni a kezeid. Sok betegséget szedhetsz össze, ha ezt nem teszed. ”
Ezek a mondatok csengtek fülembe és én csak mosolyogtam magamban. Laci fütyülője a számban, – soha nem gondolta volna senki, de még én sem, – sőt a csúnyámban is volt már pont elégszer, és még lesz is. A bólogatásom kezdett számomra unalmas, fárasztó lenni. Olvastam, hogy az orálban a férfiaknak a Ferrari, amikor a nő mélytorkozza. Hát lássuk, hogy dübörög ez Lacinál? A lehető legjobban kitátottam a számat és toltam a fejemet a farokra. Balul sült el. A torkomba, garatomba nyomódó fasz köhögő, öklendező érzést adott. Azt hittem visszajön a vacsora.

– Mit csináltál? – Kérdezte Laci, míg én fuldokoltam, és a farkát markoltam a szédülés ellen. Lassan lecsillapodtam, és szopni kezdtem.
– Mit csináltál? – Kérdezte ismét.
– Mélytorok. – Mondtam a fasszal a számban.
– Az egy női művészet. Nem egyszerű, de majd gyakoroljuk! – Nyögdécselte, de már untam, ezért egyre intenzívebben bólogattam. Laci felől felhangzott az ismert szuszogás, hörgés. Talán az utolsó szusszal mondta.
– Jönni fog!
Bennem felszínre tört az undor, de már késő volt bármire is. Laci gecije telibe nyomta a számat. Első ijedelmemben – és az öklendezés elkerülése végett – gyorsan nyeltem. Még kettő lövés volt, ha jól emlékszem. Fancsali arccal próbáltam ízlelgetni, hisz Péterét – az exemét – a belőlem visszafolytat megnyalva, bizony az undort váltott ki. Lacié más ízvilág volt. Kicsit kesernyés, de édes ízzel keverve. Egyre inkább szűnt az undor, és ez az érdekes íz egyre jobban tetszett, csak hát elfogyott. Nyaltam a töpörödésnek indult farkat, de abból már nem jött ki több. Felemelkedtem. Laci akkor nyitotta fel a szemét.

– Ezt úgy csináltad, mintha ezredjére történt volna! – Mondta Laci talán biztatásból, de engem az ízlelgetés kötött le. Az ajkam szélén megéreztem valamit. Mutatóujjammal a számba töröltem a nyúlós anyagot, és kéjesen nyalni kezdtem az ujjamat. Laci felsziszegett.
– Te kis ribanc! Mit produkciózol?
A hátamra döntött, és a feje már a combjaim között is landolt, két ujja a puncimban, nyelve a csiklómon. Na igen, ez már tetszett a testemnek, nem úgy, mint amikor én szoptam. Laci mindent beleadott, és rövid időn belül én is megéltem egy orgazmust. Lihegve köszöntem meg neki és bújtam hozzá. Már rég tudtam, ez nem az a szeretet, mint amit eddig éreztem. Nem mertem eddig bevallani, de most hangosan kimondtam.

– Ha ez az érzés a szerelem, akkor én szerelmes vagyok beléd!
– Én már réges-rég óta, évtizedeken át az vagyok!
Csókolni kezdtem, elfeledve mindent.
Teltek ismét a hetek. A dugás mellett már az orál is játszott, sőt a 69 is, de nekem nem jött be. Lehet, hogy én vagyok egy buta liba, de egyszerre csak egyre tudok figyelni. Vagy adni, vagy kapni. Laci elmagyarázta a mélytorkot. Volt egy szeretője, aki ebben nagyon profi volt. A lényeg, hogy a szájüregem egyenes vonalban legyen a garatommal és a torkommal. Ezt kétféleképpen tudom elérni. Vagy úgy, hogy az ágy széléről hátra csüng a fejem, vagy a tarkóm alá párnát rakok. Laci mesélte, hogy a csaj előtte masszírozta, lazította a nyakát, és folyamatosan nyelő mozdulatokat tett a torkával. Sajnos nekem Laci farka túl vaskosnak tűnt. Elég sokat próbálkoztam, de mindig köhögnöm kellett. Egyik volt kolléganőm szülinapján – tudtam én is, hogy – többet ittam, mint szabad lett volna. Folyamatosan nevettem. Laci a gyógyszere miatt nem ivott, ő vitt haza.

– Ó bébi, le akarlak szopni! – Nyögtem, már az ágyban.
– Aludj inkább! – Simogatott meg Laci.
– Nem! – Mondtam elbicsakló hangon, és már helyezkedtem is a pöcsre.
Gyorsan felszoptam, Laci segített. A melleimet simogatta, ujjazta a puncimat, izgatta a csiklómat. Nem tudtam beleélni magam a kéjbe, de az ital és az izgatás hatására kurva lazának éreztem magam, így a tarkóm alá került a párna. Laci a fejem felett szopatott, golyói az arcomat simogatták. Hirtelen ötlettől vezérelve a fejem fölé hátra nyúlva megmarkoltam a seggét, és határozott mozdulattal húztam magam felé. Fájt, de a nyelőcsövembe ért a makkja. Nem tudtam öklendezni, nem tudtam köhögni, csak a könnyem és a taknyom folyt. Nem engedtem Lacinak kihúzni, pedig szinte megfulladtam. Az orromon át is csak kevés oxigént kaptam. Csak piciket mozgott, majd megéreztem a remegést, de mást nem. Kihúzta, én elkezdtem köhögni, és megéreztem a sperma utóízét. Egyből a nyelőcsőbe, a torkomba élvezett. Mindketten levegőért kapkodtunk. Köhögve, alig hallhatóan mondtam, mert kapart a torkom, fájt a garatom.

– Sikerült!
– Igen! – Ölelt, húzott magához Laci, de én már félájult voltam a .
Sajnos, többször nem jött össze, talán kell az butító, bódító hatása. Egyre jobban összecsiszolódtunk minden szinten. Laci kedvenc póza a volt, amikor én négykézláb álltam, ő meg mögém térdelve dugott, a csípőmet, derekamat, melleimet fogva tartott, míg én a fejemet a párnába nem dugtam. A csiklóm izgatásával sokszor előbb élveztem, mint Laci, aki elmondta, hogy imádja a puncim erős, szorító összehúzódásait, szinte mintha fejni kezdené a farkát. Ez az érzés mindig orgazmust vált ki belőle is.
Hetente legalább kétszer mindig szeretkeztünk, kivétel a menstruációm alatt, vagyis a középső szakaszában, mert akkor csipkedő görcsölésem volt. Az első, pecsételős napon, és az utolsó, már csak pár cseppes időszakban Laci nagyon szerette. Nem tudta elmondani miért, de sokkal másabb volt számára olyankor az együttlét.
Már több, mint hét hónapja voltunk egy valós pár, testileg is. A Bőregér is elkészült, Laci büszkén ment vele a városba is, és kiállításokra is. Én meg kihúzva magamat, fülig érő szájjal mosolyogva feszítettem mellette. Laci bűvészkedett vezetés közben, de megérte, mert a csodálkozó tekintetek, a selfik, a fotózások minden nehézséget feledtettek vele. Volt Lacinak két Citroen Jumperja is. Egyikkel áruért, bútorokért járt, a másikat lakókocsivá akarta átalakítani. Fura volt, hogy többször is elkérte az én kis Renault Cliomat. Nem voltam igazán féltékeny, de rosszul esett, hogy négy-öt alkalommal kimondottan kérte, hogy ne menjek vele. Az első szexuális együttlétünk nyolcadik évfordulóján kirándulni mentünk Pestre. A Gellért hegyen sétálva feltűnt egy napszemüveges fószer, profi fényképezőgéppel a nyakában, és egy csokor vörös rózsával a kezében. Lacinak nem szóltam, nehogy paranoiásnak gondoljon. A Szabadságszobor lépcsője előtt se szó, se beszéd Laci elém térdelt.

– Légy a feleségem! – Én elfehéredtem, mit jelenetezik ez itt nekem?
A pasi fényképezett, egy nő meg videózott. Laci egy gyűrűs dobozt tartott elém. Nagyon pompás, szép, köves gyűrű, mellette egy metszett karikagyűrű. Laci felhúzta az ujjaimra, majd megcsókolt. A vörös rózsa – amit a pasi kezében láttam – már Lacinál volt, és átadta nekem. Én levegőért kapkodtam. De szép is lenne, ha Laci nem az unokanagybátyám lenne! Vörös voltam és izzadt a tenyerem, a homlokom gyöngyözött. Világ szégyene lennék, talán lettem is, pedig, ami velem történt, igazából olyan megható. Jó volt egy pillanatra beleélni magamat. Tudtam, hogy ez csak egy kedves gesztus lehet Lacitól. Még sétáltunk egy kicsit, a pasi még nyíltan fényképezett egy ideig. Lacin láttam, hogy boldog, így mosolyogtam én is. Jó, legyen ez az ő napja, majd otthon megbeszéljük.

– Figyelj Laci! Csodás nap volt, kellemesen elbizsergetett a gondolat, de tudom, hogy ennek semmi realitása nincs. Rokonok vagyunk!
– Nem Csillagom, vagyis de, rokonok vagyunk, de messziről, már majdnem olyan messziről, mint Ádámtól és Évától. Nincs akadálya, hogy összeházasodjunk Gyereket már nem akarunk, de ha igen akkor előtte elvégeztetünk egy genetikai vizsgálatot.
– Jó, de a törvényeket nem tudod kijátszani!
– Nem is akarom, ás nem is kell! Beszéltem az ügyvéddel is, és az anyakönyvvezetővel is, aki elmagyarázta. Szó szerint idézem, mert leírattam vele. Kinyitotta a telefonját és felolvasta.
„Magyarországon a másodunokatestvérek házassága megengedett, mivel a törvény csak az egyenesági rokonok, és a testvérek házasságát tiltja. Másodunokatestvérek esetében nincs jogi akadálya a házasságkötésnek. Azonban mindig érdemes figyelembe venni az esetleges genetikai kockázatokat, ha is szerepel a tervek között. Ha bármilyen jogi, vagy egészségügyi kérdésed van ezzel kapcsolatban, érdemes konzultálni egy jogi szakértővel, vagy genetikai tanácsadóval, de... Az egyenesági rokonok házasságát Magyarországon az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) szabályozza. A konkrét tiltást a Polgári Törvénykönyv 4: 12. § tartalmazza, amely kimondja, hogy egyenesági rokonok között házasságot kötni nem lehet. ”
Íme a releváns rész:
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4: 12. § [A házasságkötési akadályok] „Nem köthet egymással házasságot: a) egyenesági rokonok... ”

– Ez azt jelenti, hogy például szülő és , nagyszülő és unokája, valamint testvérek sem köthetnek egymással házasságot.
– Ez annyira egyértelmű, hogy be is írattam magunkat pont egy hónap múlvára az anyakönyvvezetőhöz esküvőre – Mondta boldogan, két tenyere közé fogva a kezeimet.
– Ugyi hozzám jössz?
– Tudod... nem is tudom... – Hezitáltam.
– Csillagom! Ez csak formalitás, hiszen együtt élünk!
– Mit szólnának a lányok?... És anyuék? – Kérdeztem kapaszkodót keresve.
– Kérdezzük meg! – És már hívta is a lányát Viberen.
– Te hívd Annát!
Kételkedtem, az utolsó mentsvár talán a lányok lehetnek. Videó hívással hívtam Annácskát. A lányom tapsikolt örömében, és közölte, hogy ő akar lenni a tanúm. Főleg Szilvi örvendezett, hiszen tudta, hogy az apukája nem hajlandó kiköltözni hozzá a mamájával, és féltette őket. Örömmel bízta rám az apukáját és a mamáját.
Másnap láttam, hogy anya lefehéredik, amikor megjelentünk két csokor gerberával

– Ugye nincs baj? – szorította meg a kezem, de Laci megnyugtatta, hogy nincs, viszont először az anyukájával kell beszélnie.
Bementek a másik szobába. Nem telt el két perc, Terike egyik kezével a fiát karolta át, a másik kezében a csokrot tartotta. Laci csak mosolygott és biccentet nekem. Anya könnyes szemmel kérdezte, összetörve.

– Felcsináltad Csincsillát?
– Jajj, nem! – Nevetett Laci, miközben Terike anya mellé totyogott.
– Attól komolyabb! – Majd hatásszünetet tartott.
– Szeretném megkérni a lánya kezét! Adja nekem, hogy a feleségem legyen!
Anya felsóhajtott, majd felpattant, nem jutott szóhoz. Terike ölelte oldalról. Anya arcán a világ eddigi történése játszódott le.

– A lányok? – Kérdezte meggörnyedve.
– Örülnek anya, ők akarnak a tanúk lenni! – Mondtam már beletörődve, és egyre lelkesebben.
– Jó!... Akkor vigyázz nagyon az én Csincsillámra! – Adta a beleegyezését, majd előbb engem ölelt, puszilgatott, majd Lacit ölelte meg.
– Gyere, eddig is fiamnak tekintettelek! – Puszilta meg Lacit.

A következő három hétben csendes szervezés folyt. Az esküvőn csak a lányok férjestől, és anyáék voltak jelen. Az ünnepi vacsora egy útmenti kis csárdában volt, Szilviék maradtak a hétvégére is. Addigra megbékéltem a gondolattal. A nevét nem vettem fel, de nem dicsekedve, mégis nagyon boldogan éltem mellette, már mint felesége. Igazából a papíron kívül semmi nem változott. Boldogok voltunk, öregesen éltük a hétköznapjainkat, de az éjjeleken megfiatalodtunk.