A második első alkalom

Minden az internettel kezdődött. Barangolásaim során azon kaptam magam, hogy állandóan vissza – visszatérek egy bizonyos oldalra. Mondanom sem kell, a lapon férfiak kerestek... férfiakat. Olvasgattam a hirdetéseket, és közben elképzeltem ezt – azt.
Legtöbbször azok a hirdetések ragadtak meg, ahol idősebb pasik kerestek fiatalabb srácokat. Egyszer – kétszer válaszoltam is a feladónak, de amikor a találkára került a sor, már nem mentem el.
Aztán egyszer egy olyan hirdetést találtam, amely képpel is illusztrálva volt. A férfi úgy negyven körüli lehetett, kellemesen szőrös volt, és hatalmas álló fasszal rendelkezett. Egyszerűen nem bírtam levenni a szememet a dákójáról. Elhatároztam, hogy írok neki. Rögtön másnap válaszolt. Elhatároztam, hogy most bármi történik is,
kemény leszek, és el fogok menni a találkára.
A válasz azért meglepett, ugyanis István, mert így hívták, a randevú helyének a lakását szemelte ki azzal az indokkal, hogy így nem kell az ismeretlenség miatt a találkozást megnehezíteni.
Nem tudtam, hogy mit csináljak, de aztán a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a félelemnél. Egy péntek este elmentem a megadott címre, összeszedtem minden erőmet, és megnyomtam a kaputelefon csengőjét. Kellemes mély hang fogadott, és beengedett.
A lift a negyediken állt meg. Még egyszer belém villant, hogy sarkon forduljak, és hazamenjek. Remegés fogott el, de kinyitottam az ajtót. Kilépve a folyosóra már láttam, hogy nincs visszaút. István az ajtóban állt, és betessékelt.
Magas, sötétbarna hajú volt, sötét szemmel, sportos alkattal. Látva zavarom, gyorsan a szoba felé sietett, és hellyel . Leültünk egy asztalhoz, és beszélgetni kezdtünk. Nem tudom, mit hordhattam össze, de éreztem, hogy elég összefüggéstelenül beszélhetek.
István aztán igyekezett oldani a feszültséget, és borral . Lassan kezdtem kiengedni. Elvileg csak beszélgetünk, és abból semmi rossz sem származhat.
Ahogy telt az idő, éreztem, hogy az kezd a fejembe szállni. Már nem féltem. A férfi hangja is nyugtatóan hatott rám. Kérdezte nincs-e kedvem valami filmet megnézni.
Miért ne, válaszoltam.
– Nem tusolsz le előtte? – kérdezte.
– De, jó. – végül is, nyár lévén, már kezdtem eléggé izzadt lenni.
– Kikészítettem neked egy köntöst, abba bújj bele tusolás után – kérte.
A zuhany alatt nevethetnékem támadt. – Ettől féltem így?
István egy rendes srác. Nem lesz semmi baj, csak videózunk.