A büntetés néha jó

A rezidens időm töltöttem egy pesti kórházban. Albérletem az olcsóság miatt a Józsefváros talán leginkább lepukkant részében volt. Három hete élek ott. Nem szerettem az ilyen helyeken még felszínes ismereteket sem kötni, ahogy észrevettem más sem. A szomszédoknak beköszöntem. Egy teljesen süket bácsika, a másikban egy mufurc úr aki otthon is mindig nyakkendőben volt pedig már túl lehetett a hetvenen. A körfolyosón jövet menet botlottam össze az ott lakókkal. Egy talán még nem is felnőtt korú pár, akiknek az arcát alig lehet látni, mert mindig csókolóznak. Egy mama a banyatankkal amit még egyszer sem sikerült úgy elhúznia mellettem, hogy ne vágja hozzám. Egy velem egyforma korú lány. Felborotvált haj, fekete bakancs, pedig már a húszon fokos tavasz van, a fülén egy bazi nagy fülhallgató, az oldalán egy katonai szimatszatyor. Egy anyuka, két gyerekkel akiket mindig rángatott és persze a különféle éjszakai életben dolgozó nem az idén barnult kétes alakok. Nők, férfiak vegyesen. Pont ezért volt jó az én albim, mert minden folyosóra néző, nyíló nyílászárón bivaly erős rácsok és egy riasztó volt, mely távfelügyeletre lett bekötve. Nem nagy lakás. Egy nappali ami egyben konyha és étkezde. Egy alig 3x3-as hólószoba, egy franciaágy és egy belülről lécekkel megerősített bazi nagy, az egész falat beborító szekrénysor. A fürdő és vécé volt felújítva, modernek mondható a 90-es évek végi stílusban. Aludni pont megfelelő volt pedig ár érték arányban nem volt egyeztethető a havi díj, de mégis ez volt a legolcsóbb pesten a kórházhoz közel, de mégsem olyan közel, hogy ne az aputól megörökölt 1, 3-as Suzuki Swiftel kelljen bemennem. Pont ezért elég szegényesen éldegéltem a rezidensi juttatásomból. Így tengettem fiatal ingermentes életem.

A késő tavaszi nap melegen sütött Józsefváros utcáin, amikor, hazafelé tartottam a kórházból. A Suzuki ablakai le voltak engedve és a rádió halk zenéje töltötte be az utasteret. Ahogy a szél kellemesen simogatta az arcom, gondolataim messze jártak, talán egy jövőbeli nyaraláson vagy a hétvégi tervezett kirándulásom a budai hegyekbe.
Hirtelen azonban a visszapillantó tükörben felvillant egy villogó fény. Egy rendőrautó jött mögém. A szívem egy pillanatra kihagyott egy ütemet.