Árvalány 1. rész

Lili a parkon keresztül ment az erdő felé. Remélte, hogy most senki nem áll az ablaknál és nem veszik észre, hogy merre megy. Sötét volt, félt is, de itt maradni sem akart. Szerencsére a park végén a kiskapu nyitva volt, mint mindig, pedig egy kicsit abban reménykedett, hogy be lesz zárva és akkor mégis maradnia kell. A fák között annyira sötét volt, hogy az orráig sem látott. Futott egy ideig, de amikor már szúrt az oldala, lassított és még jobban félt. Úgy sejtette, hogy a kastély irányába megy, és ha jól gondolta, akkor nemsokára oda is kell érnie. Mikor már ritkultak a fák, leült az egyik tövébe a földre, és nekidőlt. A kastély ott állt előtte, a hatalmas épület még így a sötétben is nagyon titokzatosnak tűnt, és egyre hívogatóbb volt. Lili megborzongott, most vette csak észre, hogy milyen hideg van és ő még kabátot sem vett föl. Bő, kopott szabadidőruha és a mezítlábas lábán papucs volt az öltözéke.
– Őrültség volt megszöknöm így felkészületlenül – gondolta, aztán az jutott eszébe, hogy még a másik intézetben a lányok hetekig készültek egy szökésre. Gyűjtötték a zsebpénzt, az ennivalót, konzerveket, és mindig kicsempésztek egy-két ruhadarabot, hogy induláskor ne tűnjön föl a csomag. Persze ő még sosem szökött meg, pedig már ez az ötödik intézet, ahol lakik, vagyis eddig lakott. Fájdalmasan elhúzta a száját és könnyek gyűltek a szemébe, de nem hagyta előtörni.
Nézte a kastélyt és szurkolt, hogy találjon egy nyitott ablakot, ahol be tudna osonni. Tudta, hogy mindenhol fogják keresni, de azt senki sem gondolja majd, hogy pont itt a közelben van. Figyelt még egy picit, aztán lassan elindult a hatalmas épületet körül járni. A ház már hat hónapja lakatlan volt, mióta az öreg tulajdonos meghalt, és régi házvezetőnő szerint az is marad még, mert az örökösök nem fogják idedugni az orrukat. Az asszony Mária néni volt az öreg lord házvezetőnője, de a halála óta háztartási ismereteket oktatott az intézetben. A férje, Károly bácsi volt régen a professzor sofőrje, kertésze és mindenese, de ők nem itt laktak a kastélyban, hanem kinn a faluban. Az öreg prof-ra az utolsó idejében már állandóan egy ápolónő vigyázott és így Mária néninek az utolsó időkben, már sok szabad ideje volt, és akkor kezdte a háztartási ismereteket náluk. Lili utálta az óráit, mert a magas szigorú asszonyban szerinte semmi kedvesség nem volt.